A nemzetközi politika elmúlt néhány éve arról szól, hogy a legerősebb hatalmak felrúgják a szabályokat. Az USA, a világrend "legfőbb őre", kilépett olyan nemzetközi egyezményekből, mint a klímamegállapodás vagy az iráni atomalku és büntetővámokat vezet be. Kína katonai bázisokat épít a Dél-kínai-tengeren, Oroszország lenyúlta a szomszédjától a Krím félszigetet - kezdi cikkét Gideon Rachman a Financial Times (FT) publicistája.

Szabad kezet akarnak

QP | Quality Placement

Az USA és Kína egyaránt kísértést érez az iránt, hogy megszabaduljon a nemzetközi egyezményekből fakadó korlátozásoktól, és önhatalmúan cselekedjen. Oroszország ugyan összehasonlíthatatlanul kisebb gazdasági erővel bír, mint ez a két gazdasági szuperhatalom, de területi terjeszkedését hatalmas atomfegyver-arzenállal támaszthatja alá. Összességében mindhárman erősítik azt az érzést, hogy a nemzetközi politikában nem érvényesül a jog uralma.

Ez arra sarkallhatja a világ közepesen erős államait, hogy egyfajta laza szövetségbe tömörülve igyekezzenek fenntartani a világ rendjét - véli az FT szakírója. Németország, Franciaország, Japán és Nagy-Britannia nemzetközi játékosok ennek megfelelő gazdasági és biztonsági érdekekkel. Szabályozott világszintű környezetre van szükségük.

Bővülő koordináció

A közös probléma megnyit egy lehetőséget előttük. Létrehozhatják informális szövetségüket a világrend fenntartása érdekében. Egyenként nem tudják biztosítani a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak betartását, vagy az emberi jogok érvényesülését, vagy a környezetvédelmi standardok követését. Együtt azonban lehet elég erejük ehhez.

Rachman szerint kezdhetnék kicsiben, Ausztrália, Franciaország, Japán Kanada, Nagy-Britannia és Németország együttműködésével, akikhez később kapcsolódhatnának olyan nagy feltörekvő országok, mint Brazília vagy Dél-Afrika. A felsorolásból kimaradt Olaszország jelenleg éppen a Trump-féle nacionalizmussal kacérkodik, Dél-Korea kezét pedig megköti a garabonciás északi szomszéd.

Mi volt, mi lehet

Ezeket az országokat - a közös kereskedelmi és ehhez kapcsolódó biztonsági érdekeken túl - hasonlatossá teszi eddigi stratégiájuk. Eddig erős kapcsolatokat tartottak fenn az USA-val és részesei valamelyik szoros gazdasági rendszernek, az EU-nak, az Ázsiai és Csendes-óceáni Együttműködésnek vagy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezetnek.

Donald Trump amerikai elnök húzásai felborítják ezt a stratégiájukat. Az egyre kiszámíthatatlanabb washingtoni politikára azzal válaszolhatnak, hogy egyeztetik nemzetközi törekvéseiket a klímaváltozás, a fegyverkezés korlátozása, a közel-keleti és ázsiai béketeremtés és a nemzetközi szabadkereskedelem területén. Legalábbis addig, amíg az USA-ban nem "normalizálódik" helyzet, vagy sokkal tovább, ha megerősödnek a liberális rendszerek alternatívái.

Mi nem működik

Néhány európai és ázsiai stratéga felvetette, hogy a közepes hatalmaknak Kínára vagy Oroszországra kellene támaszkodniuk. Az utóbbi azonban Vlagyimir Putyin államfő vezetése alatt szívesen alkalmaz erőt és elnyomást érdekei érvényesítésére, amit aztán letagad.

Az előbbi Hszi Csin-ping elnöksége alatt közel áll hozzájuk a klímavédelem és a kereskedelem ügyében, de végül is egy egypártrendszerű országról van szó, amely államkapitalista működési rendszerét szívesen propagálja a világban.

Az EU nehézségei

Az EU-ra Franciaországban és Németországban sokan szeretnek úgy tekinteni, mint egy potenciális szuperhatalomra, amely Kínával és az USA-val is pariba kerülhet, ám erre árnyékot vetnek a területén belül felemelkedő puha autoritárius országok, mint Lengyelország vagy Magyarország, esetleg Olaszország. Ezek miatt egyre nehezebb a blokk hatékony közös fellépése bármilyen kérdésben.

Ugyanakkor az EU egységes a kereskedelem telén, így erőteljes ellensúlya lehet a Trump-adminisztráció protekcionizmusának. Az elmúlt években Japán és Kanada, az elmúlt hetekben Ausztrália és Új-Zéland jelezte, hogy nyitott a kereskedelem szabadabbá tételére az EU-val. Ha, illetve amikor Nagy-Britannia lezárja a brexitet, szintén szabadkereskedelmi megállapodást köthet az EU-val.

A középhatalmak világszintű együttműködésének lehetősége furcsának és nehézkesnek tűnik, ám nem ez a lényeg. A világ új időket él, ezért új gondolkodásra van szükség.

A fotó forrása: Pixabay