Az OECD-országokban jelenleg a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 9,6-szer annyi jövedelemre tesz szert, mint a legszegényebb 10 százalék. Az 1980-as években ez az arány 7:1 volt, az 1990-es években 8:1, majd a 2000-es években 9:1-re emelkedett - állapította meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az idén májusban kiadott, Egy csónakban evezünk: avagy miért előnyös a kisebb egyenlőtlenség mindenki számára (In It Together: Why Less Inequality Benefits All) című jelentésében.

A kutatást kommentálva Michael Förster, az OECD foglalkoztatásért, munkaerőpiacért és szociális ügyekért felelős igazgatóságának vezető elemzője egy, a Tárki által rendezett sajtótájékoztatón a Napi.hu kérdésére elmondta, hogy a jövedelmi különbségek folyamatosan nőnek az OECD országokban, ezt a szélesedő ollót a válság csak átmenetileg akasztotta meg. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az európai jóléti rendszereknek köszönhetően a válság nem vezetett nagy elszegényedéshez.

Amikor az egyenlőtlenségről beszélünk, azonban nemcsak a jövedelemről kell szót ejteni, hanem a vagyonról is - hívta fel a figyelmet Förster. A vagyon a jövedelmeknél ugyanis sokkal erősebben koncentrált: míg a jövedelemnek a legfelső decilisnél mindössze 25 százaléka, a második leggazdagabb 10 százaléknál 55 százaléka, az alsó 40 százaléknál pedig a jövedelem 20 százaléka koncentrálódik, addig az összes vagyon fele a leggazdagabb háztartások 10 százalékánál koncentrálódik, másik felét szinte teljes egészében a következő 50 százalék birtokolja, míg a legkevésbé vagyonos 40 százalék alig több mint 3 százalékon osztozik. Sok országban - köztük Magyarországon - viszont nem lehet tudni arról, hogy milyen a vagyondisztribúció, miután erről egyszerűen nincs adat - mutatott rá a kutató.

Változtatott ezen a válság?

Ezen a válság sem igazán változtatott, a jövedelmi egyenlőtlenség ugyanis mind a jó időkben, mind válság alatt nőtt, és ez igaz volt azokra az országokra is, amelyek törekednek az egyenlőségre és azokra is, amelyek nem - mutatott rá az OECD szakembere. A válság alatt elsősorban a foglalkoztatottság csökkenése miatt nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, de az OECD szerint az adókon és a transzfereken keresztüli újraelosztás sok országban részben kiegyenlítette az egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a legszegényebb háztartások reáljövedelme jelentősen visszaesett a válság által sújtott országokban. Spanyolországban például a legszegényebb 10 százalék jövedelme éves szinten közel 13 százalékkal zuhant, míg a leggazdagabb 10 százaléké mindössze 1,5 százalékkal. Magyarországon 2007 és 2011 között éves szinten a top 10 százalék jövedelme 1, míg a legszegényebb réteg jövedelme 5 százalékot esett.

A háztartások elkölthető jövedelmében bekövetkezett változás, 2007-2011 (százalék, év)
Kép: Forrás: OECD 2014, Rising Inequality: youth and poor fall further behind

A jövedelmi egyenlőtlenség növekedése mögött az OECD két fő okot lát:

  • új foglalkoztatási formák elterjedése, amelyek ugyan teremtenek új munkahelyeket, de polarizációhoz is vezetnek;
  • kevesebb újraelosztást eredményező politikai döntések.

Magyarországon van javulás

Medgyesi Márton, a Tárki Zrt. kutatója a magyarországi helyzetről elmondta: Magyarországon 2009 és 2012 között a jövedelmi egyenlőtlenség nőtt (a felső és alsó decilis átlagjövedelmének rátája 7,2-rő 9-re ugrott), majd 2014-ben ez az arány 8,1-re javult. A relatív jövedelmi szegénység 2009-12 között a válság előtti 10 százalék körüli értékről 17 százalékra ugrott, de ezt követően a növekedés megállt, azaz a lakosság 17 százaléka élt a medián jövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemből. Ugyanakkor az is elmondható, hogy 2012-14 között az anyagi deprivációs ráta jelentősen javult. Erről bővebben itt olvashat.

Fő hajtóerő

Az utóbbi időszakban az úgynevezett atipikus foglalkoztatási formák (határozott idejű foglalkoztatás, részmunkaidős foglalkoztatás, önfoglalkoztatás) egyre nagyobb teret nyertek, ma már a teljes foglalkoztatás egyharmadát adják az OECD-országokban. Az 1990-es évek közepe óta az összes munkahelyteremtés 54 százaléka nem szabványos foglalkoztatási forma keretében valósult meg - állapította meg a nemzetközi szervezet kutatása.

Ami viszont érdekességként hathat, hogy e foglalkoztatási formák ugyan hoztak létre új munkahelyeket, de a munkavállalók számára rosszabb helyzetet is teremtettek, ugyanis összességében rosszabb minőségű munkahelyek jöttek létre a jövedelem (egy határozott idejű foglalkoztatott órabére 30 százalékkal alacsonyabb, mint a teljes munkaidős foglalkoztatotté), a munkabiztonság, a képzéshez való hozzáférés, a munkahelyi stressz, vagy a szociális védelem szempontjából. Az OECD tanulmánya szerint főleg az alacsony képzettségű, ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott munkavállalókat sújtja jelentős mértékű bérhátrány, jövedelmi stabilitás és lassabb bérnövekedés.

Ugródeszka vagy kockázat?

Az atipikus foglalkoztatási formák betölthetik az "ugródeszka" szerepét, de ez csak főleg a legjobb foglalkoztatási korúak és az idősebb munkavállalók esetében igaz, azokra nem, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre a segítségre - mutatott rá Förster. Az atipikus foglalkoztatás ugyanakkor a szegénységi kockázatot is növeli. A nem szabványos foglalkoztatási formákból származó bevételektől erősen függő háztartásoknál ugyanis jóval magasabb a jövedelmi szegénységi ráta (átlagosan 22 százalék), és az ilyen háztartások számának növekedése az OECD-országokban hozzájárult a nagyobb mértékű általános egyenlőtlenség kialakulásához - állapítja meg az OECD tanulmánya.

Problémát jelenthet az is, amikor a háztartások fő jövedelemforrása atipikus foglalkoztatásból származik. Magyarországon például az ilyen foglalkoztatottak 53 százalékára igaz, hogy ők a fő keresők a háztartásban - ezeknek jelentős része ráadásul gyerekes. Konkrétabban: Magyarországon a fő kenyérkeresőnek számító nem szabványos foglalkoztatási formákban foglalkoztatottak között mindössze 9 százalék a szingli, 3 százalék az egyedülálló szülő, 21 százalék gyerekes pár és 20 százalék gyerek nélküli pár. Az OECD átlag ezzel szemben: 11 százalék szingli, 5 százalék egyedülálló szülő, 18 százalék gyerekes pár, 15 százalék gyerek nélküli pár.

Förster ezzel kapcsolatban a Napi.hu-nak megjegyezte, hogy bár az atipikus foglalkoztatás kétségtelenül a jövő egyik foglalkoztatási formája, az OECD arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy az egyenlőtlenség növekedésének elkerülése érdekében szabályozásokkal próbálják elkerülni, hogy ez a foglalkoztatási forma az alkalmazottak számára egy csapdává váljon. Nem harcolni kell ellene, hanem hatékonyabbá tenni - fogalmazott. Hatékony szabályozások nélkül ugyanis egy szegmentált munkaerőpiac alakulhat ki.

A munkaerő-piaci tényezők között az OECD még egy elemet említ, amely fékezi az egyenlőtlenség növekedését: a nők nagyobb arányú részvétele a munkaerőpiacon. A teljes munkaidőben dolgozó nők arányának növekedése és a nők számára fizetett relatív bérek hatása ugyanis további 1 Gini-ponttal csökkentette az egyenlőtlenséget a tanulmány szerint. Ugyanakkor azt is megállapítja az OECD, hogy a gyengébbik nem képviselői még mindig mintegy 16 százalékkal kisebb valószínűséggel végeznek fizetett munkát és mintegy 15 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak.

Hosszú távú trendek az elkölthető jövedelmek egyenlőtlenségében (Gini együttható)
Kép: Forrás: OECD (2015), In It Together

Mi mindezzel a baj?

A jövedelmi egyenlőtlenség növekedése önmagában nem lenne baj, ha ezzel mindenki nyer - jegyezte meg Förster -, csakhogy egyes országokban nem ez történt. Az USA-ban például az alsó 10-20 százalék reáljövedelme 2010-13-ban kevesebb volt, mint 20 évvel ezelőtt. Emellett a tanulmányból az is kiderül, hogy a szegénység életkor-összetételében is történt egy váltás: egyes országokban a szegénységi kockázatnak leginkább kitett csoportban az idősebbek helyére a fiatalok léptek, továbbá a szegénység inkább a fiatalok körében nőtt, míg az idősebbeknél csökkent.

Az OECD rámutatott, hogy a nagyobb egyenlőtlenség a hosszú távú gazdasági növekedésre rossz hatással van, ugyanis a jövedelmi egyenlőtlenségben bekövetkezett 1 Gini-pontos emelkedés az egy főre eső GDP-t körülbelül 0,12 százalékponttal mérsékelheti éves szinten. (Becslések szerint 1985 és 2005 között a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése átlagosan 4,7 százalékponttal csökkentette a kumulatív növekedést 1990 és 2010 között a hosszú távú adatsorokkal rendelkező OECD-országokban.)

Ezzel szemben viszont azt is megállapítja a nemzetközi szervezet, hogy az egyenlőtlenség csökkentését célzó, újraelosztások révén kivitelezett intézkedések (az adók és járulékok bizonyos formái) nem eredményeznek alacsonyabb növekedést. Förster a Napi.hu-nak ennek kapcsán és Magyarországra vonatkozóan megjegyezte: 2011-ben Magyarországon egykulcsos adót vezettek be, ami érthető, abból a szempontból, hogy a rendszert egyszerűbbé akarták tenni. Az OECD általában azt szorgalmazza, hogy az alacsony keresetűeknél csökkenteni kell az adóéket, az egykulcsos adóval viszont pont az ellenkezőjét lehet elérni: az alacsony képzettségűek így drágák, míg a magasabb képzettségűek olcsóbbak lesznek a munkáltatónak. Ezért ahhoz, hogy az alacsony végzettségűek olcsóbb munkaerővé váljanak a foglalkoztatók számára, ezt az intézkedést Förster szerint újra kell gondolni.

Az a tény, hogy az egyenlőtlenség visszafogja a növekedést, annyira nem meglepő - jegyezte meg a szakember. Azt viszont érdekességként emelte ki, hogy nem a felső 10 százalék, hanem az alsó 40 százalék (az alsó középosztály és a szegények) és a társadalom többi része közötti szakadék szélesedése a leginkább felelős ezért a hatásért.

A nagy egyenlőtlenség ugyanis gátolja az alsó középosztályt az oktatásba való beruházásba és csökkenti a társadalmi mobilitást. Ez pedig a humán tőkére van nagyon rossz hatással, miután minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál nagyobb lesz a távolság is a fent említett társadalmi rétegek között: azaz az alsó 40 százalék nem tud az oktatásába beruházni, ebből következően a hátrányosabb helyzetű háztartások nehezen férnek hozzá a minőségi oktatáshoz, ami hatalmas elpazarolt potenciált és alacsonyabb társadalmi mobilitást von maga után. Az egyenlőtlenség ugyanis általában már az iskoláskor előtt kialakul.

A lehetőség mindenkinek adott

Az OECD szerint mindenki előtt nyitva áll annak a lehetősége, hogy a fentiek ellen tegyen, de az ilyen politikai csomagok sikeréhez elengedhetetlen az intézményekbe vetett szilárd bizalom és a hatékony társadalmi párbeszéd.

A szakadék csökkentéséhez 4 fő területen ajánl intézkedéseket az OECD:

  • A nők részvétele a gazdasági életben: meg kell szüntetni a férfiak és a nők munkaerő-piaci diszkriminációját, a nők foglalkoztatása, szakmai előmenetele útjából el kell hárítani az akadályokat.
  • Minőségi munkahelyek teremtése, foglalkoztatás előmozdítása. Kiemelt hangsúlyt kell fektetni a munkahelyek mennyiségének növelésére és minőségének javítását célzó politikákra, azaz olyan munkahelyekre van szükség, amelyek amellett, hogy karrier- és beruházási lehetőségeket kínálnak, zsákutca helyett ugródeszkaként is szolgálnak.
  • Készségfejlesztés, oktatás: a korai évek, valamint az iskoláskorú gyermekeket nevelő családok igényeinek kiemelt kezelése kulcseleme az oktatásban fennálló társadalmi-gazdasági különbségek leküzdésének. A gyorsan fejlődő gazdaságokban további erőfeszítéseket kell tenni - a vállalkozások, szakszervezetek szoros bevonásával - a készségek munkában töltött évek során történő fejlesztésének javítására.
  • Hatékony újraelosztás az adórendszerben: a megfelelően kialakított adók és transzferek útján történő újraelosztás hathatós eszköze az egyenlőség növelésének és a növekedés fokozásának. Az elmúlt évtizedek során sok országban gyengült az újraelosztás hatékonysága annak következtében, hogy a munkaképes korúaknak járó juttatások nem tartottak lépést a reálbérrel és csökkent az adók progresszivitása. Az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a vagyonosabb személyek és a multinacionális vállalatok is kivegyék részüket az adóteherből.