Az Egyesült Királyság brexiter politikusai már a 2016-os függetlenségi népszavazás idején lefektettek néhány szabályt: hányj fittyet a tényekre, ne foglalkozz az igazság keresésével, és ahelyett, hogy ezek alapján meg akarnád győzni az embereket a saját igazadról, alapozz a zsigeri érzelmeikre! Erre építve elérték, hogy az egzisztenciálisan bizonytalan helyzetben élő társadalmi csoportok irracionális indulataikra hallgatva döntsenek.

Kulturális idegenkedésük a kelet-közép-európai vendégmunkásoktól, illetve az életszínvonaluk stagnálása miatt érzett dühük felülírta józan gondolkodásukat. A brexiter politikusok azt az érzetet keltették, hogy eljött az ideje a nagyvárosi elittel és a szakértőkkel szembeni lázadásnak, elhitették az emberekkel, hogy be lehet zárni az ország kapuit a bevándorlók előtt. A britek végül kis többséggel megszavazták a brexitet - kezdi elemző cikkét Philip Stephens, a Financial Times vezető publicistája.

No problem(?)

Boris Johnson miniszterelnök, aki annak idején a Leave-kampány arca volt, hasonló módon készül fel az előrehozott parlamenti választásra, amely igen valószínűnek látszik, mivel a törvényhozás és a kormány között patthelyzet alakult ki. A miniszterelnök és követői mindenáron ki akarják léptetni az Egyesült Királyságot az EU-ból október végén, a brit kilépés aktuális határidejének lejártakor, míg a parlament többsége legfeljebb egy válási megállapodás alapján végrehajtott brexithez járulna hozzá.

Független elemzések sokasága bizonyítja, hogy a válási egyezség nélküli, azaz a kemény brexit súlyos gazdasági hatásokkal, munkahelyek tömeges elvesztésével, életszínvonal-romlással járna. No problem - sugallja a miniszterelnök, nem sokára minden rendben lesz. A font gyorsan veszít az értékéből. No problem - a kormányfő kinevezi a népszavazás alatt vele párban kampányoló Michael Gove-t a kemény brexitre való felkészülést irányító kormánybiztosnak, majd ő megoldja a felkészülést.

Ezután több mint kétmilliárd fonttal megemeli az erre a célra rendelkezésre álló négymilliárdos pénzkeretet. Figyelj, Európa! Állati komolyan gondolom ám, hogy ha törik, ha szakad kiléptetem az országomat az EU-ból - szól az uniós tagállamoknak címzett burkolt üzenet.

Győzelem vagy halál!

Ahelyett, hogy a Konzervatív Párt háttérbe szorította volna legnagyobb ellenfelét, a függetlenség elvakult híve, Nigel Farage vezette Brexit Pártot, a toryk váltak a brexitpárttá. Johnson kipurgálta a kormányból mindazokat, akik nem hívő brexiterek. Néhány nem hozzájuk tartozó politikus maradhatott, ha előtte letette a hűségesküt a kemény brexit elfogadása mellett. Azok a vezető állami tisztviselők, akik olyan tényeket tesznek főnökeik elé, amelyek nem illenek bele a brexithittanba, számíthatnak rá, hogy a kormány munkájának szabotálásával fogják vádolni őket.

A brexit felülírja a hagyományos jobb-bal megosztottságot. Johnson kidobta az ablakon a konzervatívok elkötelezettségét a fegyelmezett költségvetési politika mellett, ehelyett osztogatást ígér a lecsúszó, s ezért a brexiterek bázisát erősítő munkásosztálynak. Eközben adócsökkentéseket is ígér - kit érdekel, hogy ez ellenmond a költségvetési kiadásokat növelő osztogatásnak? Az a fontos, hogy semmi ne zavarja meg a törzsi hovatartozás logikája szerint működő identitáspolitikát, amelynek lényege, hogy a szavazók nem anyagi érdekeik és szellemi értékeik alapján választanak a politikai lehetőségek között, hanem arra voksolnak ezek közül, amelyet nemzeti- vagy osztály-hovatartozásukhoz illőnek tartanak.

Nem jött be

Az FT cikkírója szerint a brit miniszterelnök soha nem követett alapelveket vagy stratégát. Jelenleg mosolyoffenzívát folytat, optimizmust sugallva (menni fog ez a brexit dolog, emberek) járja az országot, miközben adott egy durva ultimátumot az EU-nak: vagy megváltoztatja az előző kormánnyal összehozott válási megállapodását, vagy jön a kemény brexit. Ha arra számított, hogy ez beválik, tévedett. Július második felében a brüsszeli folyosókon még tárgyaltak a változtatás lehetőségéről, ám Johnson keménykedése nyomán elhaltak ezek a hangok.

Lehet, hogy a kormányfő még számol azzal, hogy a Remainer toryk beállnak mögé csak azért, nehogy egy parlamenti választáson a Munkáspárt győzzön, s ezzel annak radikális baloldali elnöke, Jeremy Corbyn kerüljön hatalomra. Talán így lesz, ám most minden jel arra mutat, hogy a kormány-parlament ellentétet csak egy választás oldhatja fel. Hogy ezen nyerjen, Johnsonnak vissza kellene szorítania Farage pártját, amely elcsábítja a brexiter konzervatív szavazókat. Mivel ez nem megy, félretolva a toryk jobbközép hagyományait a Konzervatív Pártot alakítja át brexitpárttá, pontosabban angol nacionalista párttá.

Szakadjon szét minden!

A megválasztását követő napokban Johnson virtuálisan talpig a brit zászlóba burkolva országjárásba kezdett, ám Skóciában, ahol sosem kedvelték, nem kerülte el az emberek figyelmét, hogy valójában az angol zászló borítja be. Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője nem találhatott volna nála jobb ellenfelet magának a skót függetlenségért folytatott politikájában. Rá mutatva azonosíthatja Nagy-Britanniát az angolok hazájával, amelyben a skótoknak nincs helye.

A brit kormány fejét ez egyáltalán nem zavarta, mint ahogy az sem, hogy a walesi konzervatívok is elutasítják a kemény brexitet, és hogy szívózásával hátszelet fúj az ír újraegyesítésnek, mert az írek nem akarnak éles határt a szigetükön Észak-Írország és az Ír Köztársaság között. A brexit vált az egyetlen politikai kérdéssé: úgy tűnik, olyan miniszterelnökük lett a briteknek, aki kész megkockáztatni az Egyesült Királyság széthullását is azért, hogy meglegyen a kilépés az EU-ból.

Menekülni előre!

A walesi választókörzetben elvesztett időközi választás után nem sok választása maradt a Downing Streetnek, mint hogy az előrehozott választások kiírására játsszon - véli Robert Shrimsley, az FT publicistája. Az egyfősre zsugorodott kormánytöbbség a parlamentben meggyengítette a miniszterelnököt, bármi is legyen az igazi célja, így aligha érheti el. A kormány esélyeit javítja, hogy a brexiter tábor viszonylag egységes a Konzervatív Párt mögött, míg a remainerek megosztottak. Ugyanakkor a szavazás bizonyította, hogy a Johnson csak akkor győzhet, ha semlegesíteni tudja a Brexit Pártot - ha az időközi választáson a Farage pártjára leadott szavazatok a torynak jutottak volna, akkor nyertek volna. Ez viszont az jelenti, hogy az új kormányfő vezetésével a konzervatívoknak egyértelműen a megállapodás nélküli brexit mellett kellene kampányolniuk az előrehozott választáson.

Lerombolni

Más kérdés, hogy lenne-e elég támogatottsága a kemény brexithez egy parlamenti választáson. Vajon hány munkáspárti szavazó csatlakozna a nagy patrióta keresztes háborúhoz? Hány tory mandátum veszne el Dél-Angliában azért, mert a mérsékelt konzervatívok a következetesen Remain-párti Liberális Demokratákra adnák a voksukat. A kormányfő esélyeit sajátos módon Corbyn javítja a legjobban: radikális baloldali ideológiai elkötelezettsége és az EU-val szembeni előítéletei miatt képtelen összefogni a progresszív, uniópárti, balközép szavazótábort.

Az elmúlt időszakban általában arra panaszkodtak az újságírók, a politikai elemzők és a politikusok, hogy a brexit körüli vita miatt lebénult a parlament. Az FT cikkírója szerint mostanra sokkal mélyebbre hatolt baj. Az uniós kilépés körüli politikai csata szétzilálja a brit politikai rendszer alapjait, és a történet vége az Egyesült Királyság lerombolása lehet.