A példa nélküli makrogazdasági és pénzügypolitikai támogatásnak köszönhetően stabilizálódóban van a világgazdaság, de a recessziónak még nincs vége, a fellendülés pedig valószínűleg lassú lesz - áll a Nemzetközi Valutaalap világgazdasági kilátásokról szóló jelentésének (WEO) szerdán kiadott frissítésében.

Bár a 2008 utolsó negyedéhez mérhető visszaesést hozó első negyedév után globális szinten a második negyed már visszafogott növekedést hozott, a fejlett országok átlagában továbbra sem várható tartós emelkedés 2010 második feléig - fogalmaz a dokumentum.

Borúsabb 2009, derűsebb 2010

Az IMF az áprilisban közöltekhez képest az idén mélyebb recessziót jósol a fejlett, a fejlődő és a feltörekvő régiók illetve országok többsége számára, míg 2010-re vonatkozóan derűlátóbbá vált.
Az inflációs nyomás ezzel párhuzamosan tovább enyhült, májusban a globális mutató 1,6 százalékos áremelkedést jelzett az egy évvel korábbi 6 százalék után. Jövőre - az emelkedő árupiaci árfolyamok ellenében - a felesleges kapacitások tarthatják féken az inflációt, ám a tartós defláció esélye kicsi.

Az IMF arra hívja fel a figyelmet, hogy a GDP-előrejelzést továbbra is lefelé mutató kockázatok fenyegetik. Míg a gazdaságpolitikának sok tennivalója a krízis kezelése terén, egyre inkább el kell kezdenie lerakni a az erős középtávú növekedés alapjait.

A Valutaalap szerint a kilábalást segítő tényezők továbbra is gyengék, sok lakáspiac még nem érte el a gödör alját, a pénzügyi piacok sérülékenyek, a bankok mérlegében pedig van még takarítanivaló.

A jelentés kedvező fejleményként említi, hogy a kamatcsökkentések, a likviditást és a hitelezést segítő intézkedések, valamint a bankfeltőkésítések csökkentették a rendszer összeomlásával kapcsolatos aggodalmakat. Mindezzel együtt a banki hitelezési és a külső finanszírozási kondíciók várhatóan szűkösek maradnak.

Az eurózónában a fogyasztói és az üzleti hangulatindexek javulást mutatnak, de a reálszféra aktivitása még kevés jelét adta a stabilizálódásnak, ráadásul e téren a másutt várhatónál jóval lassabb erősödésre van kilátás.
A makrogazdasági politikák támaszt adnak ugyan, ám a munkaerőpiaci alkalmazkodás nagyja még hátra van. A növekvő munkanélküliség viszont rányomja bélyegét a fogyasztásra, ahogyan az is meglátszik majd a gazdaság teljesítményén, hogy erősen függ a továbbra is nehézségekkel küzdő bankszektortól.

A kelet- és közép-európai térség, illetve a FÁK-országok esetében jelentősen csökkentette az idei évre vonatkozó GDP-prognózisát az IMF, míg a jövő évin javított.



Súlyosabb az amerikai recesszió, mint a korábbiak

Az Egyesült Államokban a gazdaság hanyatlásának enyhülése látszik, beleértve a lakóingatlan- és a munkaerőpiacot is. Az ipari termelés hamarosan elérheti a mélypontot, a készletezési ciklus fordulóban van, az üzleti és a lakossági bizalom javult - fogalmaz az IMF jelentése.

Az USA immár a recesszió 20. hónapjában van, ami messze a leghosszabb és a legsúlyosabb ilyen időszak a II. világháború óta - áll Nouriel Roubini elemzőműhelye, az RGE Monitor friss kiadványában. Az előrejelzés szerint az idei második és harmadik negyedév is további reál-GDP-visszaesést hozhat - a negyedik negyedévi 6,3 és az első negyedévi 5,5 százalékos mínusz után -, ám a csökkenés jelentősen lassulhat, a negyedik negyedre pedig már stagnálás várható. Csupán 2010-ben várható, hogy újra visszatérjen a növekedés, ám ez is igen lassú lesz, jóval alulmúlva a kibocsátási potenciált.

Ha a GDP visszaesése meg is áll, a recesszió - amelyet nem csak a kibocsátás csökkenése jellemez, hanem számításba veendő a munkanélküliség, az ipari termelés, a nagykereskedelmi forgalom és a transzferek nélküli lakossági jövedelem is - még nem ér véget 2009 végével. Az USA statisztikai hivatala szerint a recesszió 2007 decemberében kezdődött, és bár 2009 végén megállhat a GDP zsugorodása, több, előbb említett mutató nem pattan vissza (illetve a munkanélküliség nem tetőzik) 2010 közepe előtt.

Ugyan a reálgazdaság javulásának jelei jól láthatók, az RGE Monitor továbbra sem talál erős és fenntartható fellendülésre utaló mutatókat.

A munkaerőpiaci helyzet továbbra is igen súlyos: a recesszió kezdete óta 6,5 millió állás szűnt meg, ebből csak tavaly 3,4 millió. A 2001-es recesszióban 2,5 millió, a kilencvenes évek elején 1,5 millió, egy évtizeddel korábban 3 millió, a hetvenes években pedig 2,2 millió munkahely tűnt el - emlékeztet a jelentés. Hozzáteszi: a munkahelymegszűnések havi tempója csökkent, a december és március közötti, 600 ezren felüli szint után 360 ezer körülire állt be. Ez ugyanakkor még mindig magasabb a korábbi, háború utáni recessziókban mért 150-260 ezres mértéknél. A magánszektorban foglalkoztatottak heti munkaideje ráadásul 1964 óta a legalacsonyabb.

Az USA GDP-jének bő 70 százalékát kitevő lakossági fogyasztás terén sem túl rózsás a kép, hiszen az eladósodott átlag-háztartás valószínűleg továbbra is megzabolázza majd kiadásait, a már így is 15 éves csúcson lévő megtakarítási ráta pedig még magasabbra hághat. Ez ugyan segíti az amerikai és a világgazdaság újra egyensúlyba hozását, középtávon nemigen hat kedvezően a növekedésre.

W-veszély az USA-ban

Szintén a növekedést fékezi az államadósság megugrása is - a következő évtizedben a GDP 40 százalékáról 80-ra nőhet az arány, ami mintegy 9 ezer milliárd dollárnak felel meg. Ha a hosszútávú kamatok 5 százalékra nőnének, csupán a kamatokra mintegy 450 milliárd dollárt, az USA GDP-jének 3 százalékát kellene költeni. Mindez azt jelenti, hogy a költségvetési elsődleges többletének folyamatosan a GDP 3 százalékával kellene nőnie, ami tovább korlátozza az amerikai fogyasztók elkölthető jövedelmét.

Nem csak a GDP, de a potenciális növekedési ütem is csökkenhet. Ennek oka egyrészt az, hogy az USA népessége öregszik, miközben a foglalkoztatottság is csökken, ráadásul a hosszabb ideje munka nélkül lévők gyakorlata, tapasztalatai is fakulnak. A dolgozók képzésére fordított kisebb befektetések, a kevesebb tőkeberuházással együtt a csökkenő termelékenység biztos receptje - figyelmeztet az RGE Monitor.

A deflációs nyomás eközben továbbra is jelen van az amerikai gazdaságban. Ennek oka, hogy a kereslet a kínálat alá esett, kapacitásfelesleg alakult ki, ráadásul az elbocsátások - a bérek és a munkaerőköltségek mérséklésén keresztül - további ilyen irányú kockázatot jelentenek, még jövőre is.
Mindez azt jelenti, hogy a Fed akár hosszabb ideig is laza monetáris politikát folytathat.

Vannak arra utaló jelek is, hogy a jövő év második felére, vagy 2011-re W-alakú recesszió alakul ki. Amennyiben az olajárak túl gyorsan, túl hamar és túlzottan nagymértékben emelkednek, az visszavetheti az olajimportőr országok elkölthető jövedelmét és kereskedelmét is. Eközben a fenntarthatatlan költségvetési hiánnyal kapcsolatos aggodalmak feljebb tornásszák a hosszú távú kamatokat, és jelentősen nőhetnek az inflációs várakozások is.