E veszteségek legalább fele a várost körülvevő gátak átszakadásának következménye - a védműveket legfeljebb 3-as erősségű viharra tervezték, szemben a 4-es, 5-ös erejű Katrinával. A cég úgy véli, az áradás az USA történetének legpusztítóbb ilyen katasztrófája volt. Az RMS az 1953-as hollandiai árvízhez hasonlítja a természeti csapást. Mindkét térség a tengerszint alatt fekszik, de a helyzet abban is hasonló, hogy mindkét esetben rosszul karbantartott gátak próbáltak védelmet nyújtani. A hollandiai katasztrófa akkor 1800 halálos áldozattal járt, 47 ezer ház semmisült meg és hat hónapig tartott, mire ki tudták szivattyúzni a vizet az elöntött területekről.

Egy korábbi, biztosítótársaságok által készített becslés 30 milliárd dollár körüli kárösszegről szólt, de az csak a biztosított károkra vonatkozott. Az RMS erre vonatkozó becslését a korábbi, legfeljebb 25 milliárd dollárról 20-35 milliárdra módosította.)A szakemberek úgy vélik, a felkészületlenség és a lassú reagálás tovább növeli a veszteségeket. Minden egyes nap, amíg áll a térség gazdasága, több mint 100 millió dollár mínuszt jelent.

Az árvíz gazdasági és biztosítási következményeinek nagysága legfőképp attól függ, milyen gyorsan tudnak reagálni az eseményre a hatóságok - véli a társaság egyik vezetője.