A brit konzervatív párt körüli legutóbbi botrányok kínos képet festenek a szigetország politikai elitjéről. Akárcsak az Egyesült Államokban a vezető politikusok olyan életre vágynak, amilyet a világ szupergazdagjai élnek - írja Martin Ivens, a Bloomberg publicistája Boris Johnson „tapétagate-jének” hátterét elemző cikkében. Az ország leggazdagabb öt százaléka és a társadalom többsége közti társadalmi különbség nagyon nagyra nőtt, ami vakációzástól a lakások berendezéséig az élet minden területén megmutatkozik. Úgy tűnik, az ország vezetőinek nehéz elfogadniuk a távolságot a felső középosztálybeli jómód és a zabolátlan jómód között.

A brit politikai botrányok táncrendje korábban könnyen áttekinthető volt. A munkáspárti politikusok abba buktak bele, hogy a szociális igazságosságról szóló szólamaikat meghazudtolva valamilyen pénzügyi botrányba keveredtek, ami egyéni meggazdagodásukat szolgálta. A konzervatívok, akik a család szentségéről papolnak, félrelépéseikbe szoktak belebukni. Az elmúlt időszakban azonban David Cameron volt tory miniszterelnökről kiderült, hogy egy olyan cég ügyében lobbizott korábbi kormányzati kapcsolatait felhasználva, amelynél részvényopciókkal rendelkezett. A vállalat egyébként időközben csődbe ment.

QP | Quality Placement

Johnson, aki nem igazán tekinti magát úgy, mint akire a szabályok vonatkoznak, lényegében napokon belül belekeveredett egy képmutatási és a rongyrázási botrányba is. Józan ésszel az előbbi tűnik súlyosabbnak, miután állítólag többek előtt azt mondta, „nem kellenek további kib...tt korlátozások inkább álljanak ezrével a hullák egymáson”. Ezt persze cáfolta, ám a másik ügyben vizsgálat indulhat ellene. Menyasszonyával, Carrie Symondsszal a szuper luxus stílusban újították fel a Downing Street-i miniszterelnöki lakás berendezését.

A pénzszóró fösvény

A Symonds hírek szerint 840 fontot (közel 350 ezer forint) költött csak új tapétára, hogy leváltsa a szolid jómód jegyében felragasztott régit. Thersa May, Johnson elődje luxusáruházban kapható elemeket használt a berendezéshez, ám a jelenlegi kormányfő és menyasszonya Lulu Lytle belsőépítész segítségét vette igénybe, amivel egy szintet léptek a költségek terén. A történet végén az államkincstárból rendelkezésre álló 30 ezer fontot (12,5 millió forint) 58 ezerrel (24 millió forint) lépték át. Ezt állítólag a konzervatív párt egyik támogatója fizette vagy legalábbis előlegezte meg.

A Tatler magazin, aki a szuper luxus körülmények között élő britek álláspontját képviseli, azzal reagált erre, hogy a miniszterelnök is megérdemli, hogy szépen éljen. A Bloomberg cikkírója szerint azonban egy olyan politikusnak, akik felemelkedést ígért a lecsúszó brit alsó középosztálybelieknek, továbbá a brexit atyja, miközben az EU elhagyását támogató népszavazási döntésben szerepet játszott a brit társadalom elitellenessége, nem kellene rongyrázó sznobnak mutatkoznia. Valószínűleg nem is igazán rajta múlt a dolog, miután akik ismerik azt mondják valójában nem szereti szórni a pénzt, sőt kissé fösvény.

Necces anyagiak

Szemben Cameronnal Johnson anyagi helyzete viszonylag feszes, így a stabil havi fixszel járó miniszterelnöki állás elvesztését nem igazán engedheti meg magának. Az Eton College-ba, ahova együtt jártak, Johnson ösztöndíjjal jutott be és csak az elmúlt években kapott sztárgázsit hírlapi publicistaként, miközben korábbi viszonyai nyomán asszonytartás és gyermektartás is terheli a személyes büdzséjét.

Ahogy az sok botrány esetén lenni szokott, nem is bűnös csínytevése okozza a legnagyobb felhördülést, hanem az ügy takargatása. A Bloombeg publicistája szerint a legjobb, amit a miniszterelnök tehet, ha elismeri, hogy rosszul mérte fel az anyagi lehetőségeit és elnézést kér azért, hogy a lakás átrendezésének banális ügyéből politikai botrány kerekedett. Eközben az államkincstár átgondolhatná, hogy mennyit szán a miniszterelnök rezidenciájára, ami reprezentációs helyszín is. Nem kéne finanszírozni a XIV. Lajos korabeli luxust, de talán túl lehetne lépni az áruházi színvonalat.