Az Angela Merkel német kancellár személye iránti tiszteletet jelzi, hogy ő az első európai vezető, akit Joe Biden, az új amerikai elnök a Fehér Házba hívott látogatásra. Búcsúról van szó, miután Merkel 16 év kormányzás után a szeptemberi németországi parlamenti választások után visszavonul a politikából. Donald Trump, Biden elődje ellenségesen viselkedett a németekkel és a kancellárral szemben is - szerinte a német exporttöbblet az USA-val folytatott kereskedelemben azt mutatta, hogy a német fél visszaél Amerikai jóindulatával - ám Merkel politikai értelemben túlélte őt és washingtoni látogatása valójában győzelmi vizit – véli Constanze Stelzenmüller a Brookings Institution professzora, a Financial Times publicistája.

A Biden-adminisztráció mindent megtesz, hogy feledtesse Trump kötekedését. Növelik az amerikai csapatok létszámát Németországban – miután az előző kormány Lengyelországba dobott át egységeket – és Antony Blinken külügyminiszter azt mondta, hogy nincs jobb barátja az USA-nak Németországnál. Még az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő északi áramlat 2. gázvezeték ügyében is engedtek, egyelőre nem fenyegetik szankciókkal a projektben részt vevő cégeket és azok vezetőit.

QP | Quality Placement

Ez utóbbi ügy azonban már jelzi, hogy a felek nem térhetnek vissza minden további nélkül a régi szép időkhöz. Ted Cruz republikánus szenátor – Trump támogatója és a 2024-es elnökválasztás egyik lehetséges indulója – keresztbe feküdt minden kinevezésnek a szenátusban, elsősorban az európai nagyköveti megbízásoknak, amíg a németeket nem szorítják rá a gázügyben az igazodásra. Ez annyiban fontos, hogy a washingtoni kormánynak szüksége van az új emberekre a külföldi posztokon ahhoz, hogy érvényt szerezzen az Amerika világszintű vezető szerepét helyre állítani szándékozó politikájának.

Rákos daganat

Várhatóan ki fognak majd találni valamilyen kompromisszumot – féli a brit üzleti lap cikkírója. Például Németország megígéri, hogy kompenzálja Ukrajnát az orosz gáz tranzitjának elmaradása miatt kieső bevételeiért, mondjuk segíti energiaiparának átállítását az alternatív forrásokra. Ugyanakkor az északi áramlat 2. úgy roncsolja Németország és keleti szomszédai kapcsolatait, mint egy rákos daganat, ami akadályozza, hogy az USA és Európa mielőbb hatékony csapattá álljon össze az Oroszországgal és Kínával vívott stratégiai versenyében.

Németország egyfajta középpontja ennek a meccsnek. Az EU szabályozott piacával nélkülözhetetlen szövetségese az USA-nak, ezen belül a németek adják Európa gazdasági és politikai gravitációs vonzáspontját. A Biden-adminisztráció nem veszítheti el a németeket, mert – miután az ellenfelek is tisztában vannak a jelentőségükkel – ez azzal a kockázattal járna, hogy Moszkva és Peking vonja bűvkörébe Európa kulcsfontosságú országát.

Az orosz és a kínai hivatalos sajtóban is megjelentek cikkek arról, hogy nagyra értékelik Berlin törekvéseit a Washingtontól való függés lazítására. Az előbbiek az északi áramlatra céloztak, amelyet Merkellel az élen a német politikai elit nagy része támogat, az utóbbiak arra, hogy az EU 2020. második félévi német elnöksége végén összehozták az EU-Kína befektetői megállapodást (bár ezt az Európai Parlament nem ratifikálta).

Merkel utódai

Az Finacial Times publicistája szerint Merkel három lehetséges utóda közül csak a Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock érti, milyen feladatot ró Németországra Európa geopolitikai súlyának csökkenése, mármint az a lehetőség, hogy a gazdasági és atomhatalmak játékszerévé válik. Ő egyértelműen elutasítja az észak áramlat befejezését, ám megválasztási esélyei ügyetlenkedései miatt csökkentek. A két másik induló, a konzervatív Armin Laschet és a szociáldemokrata Olaf Scholz csak annyit mondott, hogy elzárják a gázcsapot, ha Oroszország zaklatni fogja Ukrajnát.

Eközben az egyrészt-másrészt jegyében odaszúrnak az USA-nak, azzal piszkálva a nagy testvért, hogy szét akarja szakítani Európa és Kína gyümölcsöző gazdasági kapcsolatait, amit persze nem fognak hagyni. A cikkíró szerint eközben valójában Kína szakad le a Nyugatról azzal, hogy technológiai, gazdasági alternatívát kíván mutatni a világnak vele szemben.

Trump azzal froclizta a németeket, nem teljesen alaptalanul, hogy túlságosan erősen függenek az USA-tól gazdaságilag, ezért okosan tennék, ha más stratégiai irányokba is tájékozódnának. Biden ezzel ellenkezőleg egyedülálló országként kezeli Németországot, amellyel kitüntetett kapcsolatokat kell ápolnia saját hazájának. Úgy tűnik, ez a hideg-meleg bánásmód egyelőre túlságosan bonyolult ahhoz, hogy a német politikusok képesek legyenek megfelelően reagálni rá.