A Napi Gazdaság cikke

A Gazeta című napilap felmérése még ezt a számot is kétségessé teszi, ebből ugyanis az derül ki, hogy a vendégmunkások egyáltalán nem akarják feladni a megszokott jobb életkörülményeket, a magasabb fizetést, felépített kinti egzisztenciájukat. A megkérdezettek 56 százaléka tette egyértelművé, hogy helyzete ugyan romlott a válság miatt, ám ennek ellenére semmiképpen nem térne vissza Lengyelországba.


Ez a helyzet ugyanakkor gondokat okozhat a kelet-európai országban, ugyanis a külföldön munkát keresők többsége a jól képzettek közül kerül ki - negyedük friss diplomás, miközben a teljes népességen belül kevesebb mint 15 százalék az egyetemet és főiskolát végzettek aránya. Emellett a munkaerő-állomány romló összetétele és folytonos változása bizonytalanná teszi a munkaerőpiacot, a népesség létszámának mérséklődése hozzáadódik a népességfogyás jelenségéhez és olyan negatív szociológiai jelenségek is kialakulnak, mint az úgynevezett euroárvák megjelenése, azoké a gyermekeké, akiknek szülei külföldön dolgoznak, miközben őket a nagyszüleik nevelik. A pozitívumok között a vendégmunkások pénzküldeményei szerepelnek jelentős súllyal: a közvetlen külföldi tőkebefektetések után ez Lengyelország második legnagyobb külföldi jövedelemforrása.


Szlovákia esetében a vendégmunkások aránya nagyjából ugyanakkora, mint a lengyeleknél. Hivatalos becslések szerint 2009 májusában 230-240 ezer szlovák állampolgár dolgozott legálisan vagy illegálisan külföldön, ebből 90 ezren Csehországban, 60 ezren Nagy-Britanniában, 40 ezren Írországban és 15 ezren Magyarországon. A megélhetésüket távolabb keresők húszas, a közelebb dolgozók harmincas éveikben járnak. Sem a válság előtti gyors hazai növekedés, sem a januári euróbevezetés nem győzte meg őket, hogy haza kellene térniük. A vendégmunkások kiáramlása hasonló hátrányokkal és előnyökkel jár az országnak, mint Lengyelországnak, különösen a képzett munkaerő távozása jelent gondot, ami nevezhető akár agyelszívásnak is.

QP | Quality Placement