Mivel a Neptune tulajdonosai, a CVC Capital Partners, a Carlyle és a China Investment Corporation tavaly 10 milliárd dollárért akarták a tőzsdére vinni a vállalatot, ebből kiindulva az Eninek lehet, hogy egy kicsit alkudoznia kell - írja a Reuters.

A látszat alapján az Eni érvelhet a csökkentett árú üzlet mellett. Az Egyesült Királyság kormánya nemrégiben 2028-ig meghosszabbította az északi-tengeri fúrókra kivetett rendkívüli adót. A recessziós kockázatok csökkenteni fogják az olaj iránti globális keresletet, és így a fosszilis tüzelőanyagok árát is. Az olasz csoport saját északi-tengeri szakértelme pedig segíthet azt az érvet alátámasztani, hogy a vitatott ajánlati ár tulajdonképpen nagyvonalú.

A Vår Energi, a 9 milliárd dolláros norvég olaj- és gázkitermelő, amelyben az Eni 6 százalékos részesedéssel rendelkezik, az év elején tőzsdére lépett. A magas olaj- és gázárak azt jelentik, hogy a Refinitiv által összeállított becslések szerint 2022-ben 8,8 milliárd dolláros EBITDA-t érhet el. A 2,5 milliárd dolláros nettó adósságot is beleszámítva a vállalat értéke ennek az EBITDA-nak csak az 1,3-szorosa.

Miért mondhatnak nemet erre az ajánlatra?

A Neptune 2022 első kilenc hónapjában 2,9 milliárd dollár EBITDA-t ért el, ami több mint kétszerese a tavalyi szintnek. Ilyen ütemben idén 3,5 milliárd dollárt termelhet. A Vår többszörösét használva a Neptune 4,6 milliárd dollárt érne az adóssággal együtt, a saját tőkéje pedig alig 4 milliárd dollárt. Még a tőzsdei bevezetés története nélkül is érthető, hogy Sam Laidlaw ügyvezető elnök miért mondhat nemet az ajánlatra.

Laidlaw azzal érvelhet, hogy a Neptune kevésbé koncentrált, mint a Vår, mivel termelésének egyharmada Norvégiában, egytizede pedig az Egyesült Királyságban található. Az olyan diverzifikált olajipari csoportok, mint a Shell 2022-es EBITDA-jának háromszorosán kereskednek.

Ezen túlmenően az Eni lehetősége, hogy a Vår-t a Neptune-nal összevonja, a várható költségszinergiákat tükröző ellenőrzési prémiumot jelent. Végül, mivel a Neptune termelésének 75 százalékát az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású gáz teszi ki, vitathatatlanul többet ér az olasz nagyvállalat számára, amely 2030-ra 60 százalékra kívánja növelni a gáz részarányát.

A közelmúltbeli fúziók és felvásárlások szintén segíthetnek Laidlawnak. A Chevron és az Exxon Mobil a bizonyított és valószínűsíthető tartalékok hordónkénti 10-15 dolláros vállalati értéken adták el északi-tengeri eszközeiket. Az 5,6 milliárd dolláros vállalati érték, amelyet az Eni tervezett ajánlata jelent, mindössze 9 dollár/hordó, a Neptune 2021 végi 604 millió hordós készletét alapul véve. Ahhoz, hogy az Eni elérje ennek a tartománynak a közepét, legalább 7 milliárd dollárt kellene ajánlania.