Szaúd-Arábiának hárommilliárd dollárjába kerülhet az, hogy sikerült megóvnia az OPEC+ országok békéjét és készségét a további együttműködésre az olajpiacon. Ennyit veszíthetnek azon, hogy egyoldalú döntéssel egymillió hordóval csökkentik napi olajkitermelésüket februárban és márciusban. Ez az összeg (a paksi bővítésre adott orosz hitele negyede) azonban messze nem akkora, amekkorának látszik, így a szaúdiak végül is nem sokat buknak gesztusukon - írja Julian Lee olajstratéga a Bloombergen megjelent cikkében.

A bejelentés helyszíne az OPEC+, azaz az olajkartell és a legnagyobb azon kívüli termelők csoportja január eleji tanácskozása volt. Oroszország azt akarta, hogy februártól napi félmillió hordóval enyhítsék a kitermelési korlátozást, mert várhatóan meglesz vele szemben az erősödő világpiaci kereslet. A legtöbb tagország kételkedett ebben, ezért azt javasolta, hogy ne változtassanak az eddigi kvótákon. Szaúd-Arábia különösen aggasztónak tartotta a nyitást, mert úgy vélte, ha mégse nőne a kereslet, akkor a piacra borított olaj olyannyira letöri a fekete arany árát, hogy mindent elvesztenek, ami tavaly - a visszaeső kereslethez igazodva - a kitermelés korlátozásával elértek.

QP | Quality Placement

Végül mindenki megkapta, amit akart. A tagállamok többségének nem kell változtatnia eddigi kitermelésén, az oroszok és a kazahok növelhetik termelésüket februárban és márciusban, igaz, el kell húzniuk két hónapra, amit gyorsabban akartak végrehajtani, Szaúd-Arábia pedig egymagában napi egymillió hordóval csökkenti kitermelését.

Bajsza alatt mosolygott

Abdulaziz Bin Salman szaúdi olajminiszter (képünkön) láthatóan mosolygós hangulatba került a fejlemények nyomán, bár talán elsősorban annak örült, hogy a bejelentés pillanatáig sikerült eltitkolnia, milyen tervet eszeltek ki. Egyedül Alekszander Novak orosz miniszterelnök-helyettest tájékoztatta előzetesen a gesztusukról, amit az igazi újévi meglepetésként köszönt meg. Az oroszok mindenáron el akarják kerülni piaci részesedésük csökkenését főként az amerikai olajpala-kitermelők javára, ráadásul a szaúdi lépésnek köszönhetően anélkül nőtt az olaj ára, hogy bármit tenniük kellett volna.

Az olajminiszternek azonban lehetett egy további oka is az örömre, nevezetesen az, hogy a pontosabb számolások alapján világos, hogy messze nem buknak annyit az ügyön, mint amennyi első látásra látszik. A februárra és márciusra, azaz 59 napra szóló egymillió hordós kitermelés-csökkentés 51 dollár/hordós olajárral számolva hárommilliárd dollár, amit azonban számos tényező csökkent.

Nyissz, nyissz és nyissz

Az első a kitermelési költségen megspórolt összeg. A Saudi Aramco olajtársaság 2019-es jelentése szerint az országban 2,80 dollárba kerül egy hordó felszínre hozatala. Ha ezt az inflációt figyelembe véve három dollárnak vesszük, akkor két hónap alatt a kitermeléscsökkentéssel 177 millió dollárt lehet megspórolni.

A második költségcsökkentő tényező a hazai fogyasztás szezonális visszaesése. Az első negyedévben az előző év utolsó három hónapjához képest nagyjából napi 140 ezer hordóval esik vissza az ország olajfogyasztása. Következésképpen a napi exportot csak 860 ezer hordóval vették vissza a szaúdiak vagy még kevesebbel, ha olajtárolókból is visznek fekete aranyat a piacra. Ez is több száz millió dollárral csökkenti a látszólagos veszteséget.

A legtöbbet azonban az olaj árának növekedésén nyerik, ami egyértelmű következménye a szaúdi vállalásnak. Ahogy bejelentették ezt, a Brent azonnal hordónként 54 dollárra drágult és a határidős jegyzések is nőttek, majdnem három dollárral. A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint Szaúd-Arábia augusztus és október között naponta 7,17 millió hordó olajat és finomított terméket vitt a világpiacra, ami 59 nappal és 51 dolláros hordónkénti árral számolva 18,9 milliárd dollár bevételt jelent.

Ha azonban 54 dollárral számolunk, akkor 20 milliárdot kapunk. Ez máris több mint harmadával mérsékli a hárommilliárdos veszteséget, amiből minden levonás után már kevesebb, mint 1,3 milliárd dollár marad. És minden egyes további egydolláros áremelkedés februárban és márciusban további 372 milliós spórolást jelent. Egy szóval a nagyvonalú gesztus, amivel zsebre tették az OPEC+ többi tagországát, ugyan nem költségmentes, de nem megy igazán zsebre.