Kívülről szemlélve az ember hajlamos arra a következtetésre jutni, hogy az élsportot manapság már csupán az elérhető jövedelem maximalizálása mozgatja – írja Financial Times szerkesztőségi cikke. Az egyik példa erre Európában az élen járó futballcsapatok – kudarcba fulladt – kísérlete saját szuperligájuk létrehozására, a másik az USA-ban a NFL amerikaifoci-liga esete, amely nehezen moshatja le magáról a gyanút, hogy az egyszerű gondolkodású rajongók miatt hezitál elkötelezni magát a rasszizmussal szembeni fellépés mellett.

Az olimpiai játékok persze eddig kivételt jelentettek ez alól. Az olimpiai eszme szerint a neves versengés az emberiség harmonikus együttélését, az emberi méltóság védelmét szolgálja, és a részt vevő sportolóknak köszönhetően ezt a vállalást még mindig teljesítették a játékok. A pekingi szervező bizottságról és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságról (NOB) azonban már nem mondható el ez. Az előbbi oly mértékben rendelte alá a politikai PR-nek az olimpiát az utóbbi félrenézése mellett, hogy felvetődik a kérdés: érdemes-e olyan olimpiákat rendezni, amelyek lábbal tiporják az olimpiai eszmét.

Kapcsolódó

A brit üzleti lap szerkesztői szerint nincs az az életunt cinikus alak, akiben ne keltene érzelmeket a sportolók sorsa. A titok főként abban rejlik, hogy szemben az ismert sportoló sztárokkal az olimpiai résztvevőket alig ismerik sportáguk szűk rajongótáborán kívül, így nagyon könnyű együttérezni velük. Ez igaz akkor is, amikor valaki kudarcot vall, mint Mikaela Shiffrin amerikai síelő, aki nem nyert egyetlen érmet sem, pedig számos versenyszám esélyese volt, és akkor is, amikor az esélytelenséget vállalva küzd valaki, mint Donovan Carillio mexikói műkorcsolyázó, aki hazájában csak egy bevásárlóközpontban élhet sportszenvedélyének.

Hiába minden

Az olimpiát körülvevő események, azonban mindezt megronthatják. Peking finoman szólva nehéz házigazdája volt az idei téli játékoknak: nemes egyszerűséggel az egész rendezvényt alárendelte saját PR-szempontjainak. Kínos jele volt ennek, amikor egy holland újságírót élő bejelentkezése közben lökdösött félre egy kínai rendező, mert szerinte az utcán, ahol forgatott, ez nem volt megengedett. Az emberek szabadságát brutálisan korlátozó kínai járványkezelés hatásos ugyan, de alaposan megkeserítette a sportolók életét. És a NOB mindezt szemlesütve tűrte.

A 15 éves Kamila Valijeva műkorcsolyázó doppingbotrányából egy tanulság vonható le: a tinédzser egyértelműen az élsportban uralkodó rendszer áldozata. Ez valójában nem újdonság, ám a NOB képes volt a botrányhoz hozzátenni a maga részét azzal, hogy bejelentette: nem lesz éremátadási ceremónia, ha Valijeva a dobogón végez. Vajon mit akartak elérni ezzel a gigantikus képmutatással?

Nincs garancia arra, hogy az olimpia kikászálódhat reputációjának romjai alól annak köszönhetően, hogy a következő játékok Párizsban lesznek 2024 nyarán. A NOB szervezi az eseményt, amely nem képes ellenállni azoknak a jelenségeknek, amelyek az emberi méltóság magasra emelése helyett, az emberi megaláztatásra adnak példákat újra és újra az olimpiákon.