Az OPEC immáron nem az a nagyhatalom a világ olajpiacán, amely az elmúlt ötven évben volt, a régi módszer, hogy a kitermelés csökkentésével ellenőrzés alatt tartották az árak alakulását, immáron nem működik - írja a Financial Timeson (FT) megjelent elemzésében Nick Butler, aki sok éven át dolgozott a BP vezetőségében. A kartellek nagyon erős szervezetek, de magukban hordozzák bukásuk csíráját: amint a születésüknél bábáskodó piaci viszonyok megváltoznak, felbomlanak.

A végjáték valamikor 2008-ban kezdődött, amikor az olaj hordónkénti ára meghaladta a 150 dollárt. Válaszul lényegesen átalakult a piac kínálati és keresleti oldala is. Felpörgött az olajpala-kitermelés az USA-ban: ami napi 7,6 millió hordóval bővítette a kínálatot, miközben a gazdasági hatékonyság javulásának köszönhetően a fejlett országok olajfelhasználása, azaz kereslete 2000-hez viszonyítva napi 4,4 millió hordóval csökkent.

QP | Quality Placement

Csak dadognak

Az OPEC csak tántorog az új helyzetben. December első hetében bejelentette, hogy napi 1,2 millió hordóval csökkenti az exportját, ami kissé megdobta az árakat. Ugyanakkor a Brent 63 dollár/hordó körüli ára még mindig 26 százalékkal marad el az október eleji szinttől. Az OPEC Katar kilépése után megmaradt 14 tagállama közül egyedül Szaúd-Arábia termel annyi olajat, hogy ennek változtatásával képes lehet számottevően befolyásolni a piacot, de még ennek az országnak is egyeztetnie kell az OPEC-en kívüli Oroszországgal, amelyet Butler nem tart megbízható partnernek.

A többi tagország lényegében nem számít. Az olajexportból származó minden centre szükségük van, miközben kitermelésük kisebb csökkentésével semmit sem érnek, mert az USA olajpala-termelői azonnal pótolják a kiesett kínálatot. Az olajpiaci szakértő szerint a napokban kötött megállapodásban szereplő exportcsökkentés kevés, a fekete arany ára hamarosan vissza fog esni 60 dollár/hordó alá.

Ez máris fáj

A korábban mindenható kartell végső soron szenved, míg az olajpiac más szereplői jól járhatnak. Felmerül a kérdés, hogy Katar azért fordított-e hátat az OPEC-nek, mert úgy látja, hogy ez a feltétele annak, hogy az utóbbiak közé kerüljön. A válaszhoz tisztázni kell, hogy miután a kereslet és a kínálat lényegében egyensúlyban van, az árat rövid távon politikai körülmények mozgatják. Idén két ilyen tényező volt: az egyik a venezuelai kitermelés zuhanása (októberben 26 százalékkal volt az egy évvel korábbi szint alatt), a másik az USA visszaállított szankciói Irán ellen.

Mindkét ügy körül nagy a bizonytalanság, de nem akkora, hogy ne jelenthetnénk ki: Katar és az OPEC nincs abban a helyzetben, hogy befolyásolja az árakat. Szemben az elmúlt 40-50 évvel el kell fogadniuk, amit a piac diktál. Katar - és számos más ország - esetén ez azt jelenti, hogy kilépve a kartell árnyékából saját politikai stratégiát kell követniük. Minden OPEC-országnak a jövőre kell készülne, amikor már nem tudnak majd megélni abból, hogy uralják a világ legfontosabb energiahordozójának piacát.

Az első fecske

Katar gázkincsének köszönhetően, amire folyékonygáz-exportját alapozza, szerencsésebb helyzetben van, mint mások. A terrorizmus támogatásának vádjával az ország ellen szaúdi vezetéssel tavaly bevezetett embargó felgyorsíthatta a felismerést, hogy a jövőben nem támaszkodhatnak a meggyengült OPEC-re. A katari gazdaság idén várhatóan 2,4 százalékkal bővül és az ország vezetése nagy tapsot kapott külföldről azért, hogy az ellenségessé vált környezetben is fenntartotta a pénzügyi egyensúlyt.

A következő teszt az lesz - véli az FT cikkírója -, hogy közvetítői helyzetbe lavírozza magát az USA és Irán között. Ha ez sikerülne, akkor az iráni olajexport, amely az elmúlt hat hónapban 800 ezer hordóval hanyatlott, visszatérhet a piacra, ami újabb kihívás elé állítaná az OPEC-et és a Szaúd-Arábiát jelenleg irányító politikai elitet. Katar távozása nem azt jelenti, hogy immáron ne bízna a kartellben, hanem azt, hogy felismerték a piaci viszonyok megváltozását. Butler szerint több OPEC-tag is követni fogja a példáját.