Az EU két akut problémával néz szembe. Görögország a kaotikus államcsőd határára került, Nagy-Britanniában pedig több mint egy évig tartó politikai harc kezdődik az előtt a referendum előtt, amelyen eldől, hogy a szigetország az EU tagja marad-e vagy sem. A két nagy kihívás mellé azonban felsorakozni látszik a harmadik, a "magyar kérdés", amely az előzőekhez hasonlóan az unió egyik alapkérdését érinti. Hol húzódjon a határ a nemzeti szuverenitás és a közösség befolyása között - kezdi összefoglaló cikkét a Wall Street Journal (WSJ).

A "magyar kérdés" apropóját Orbán Viktor miniszterelnök múlt heti európai parlamenti szereplése adta. Ez volt az ötödik ilyen fellépése az EP képviselői előtt, amióta 2010-ben visszatért a hatalomba. Az Európai Bizottság egyik vezető tisztviselője (Frans Timmermans, a testület alelnöke - a szerk.) kilátásba helyezte Magyarország uniós szavazati jogának felfüggesztését, ha a kormány és a törvényhozás az európai alapértékeket megsértő lépéseket tesz, például bevezeti a halálbüntetést.

Orbán a hibás?

Ez Orbán Viktor bűne lenne? - teszi fel a kérdést WSJ utalva arra, hogy a magyar kormányfő kezdte lebegtetni az ügyet azzal, hogy elfogadhatónak tartja, ha nyilvános vita folyik a kérdésről. Nagy kockázatot vállalt a magyar vezető azzal is, hogy sokak szerint diszkriminatív, megosztó tartalmú kérdésekről kezdett nemzeti konzultációt a bevándorlással kapcsolatban.

Ez nem az első eset, hogy Orbán összeakasztja a bajuszát az EU-val, sokak szerint hetyke fellépése miatt. A magyar miniszterelnök bírálói szerint nem az európai alapszerződésnek megfelelően értelmez olyan értékeket, mint a demokrácia, az emberi jogok és a jog uralma. A WSJ ezután felidézi az elmúlt évek néhány eseményét kezdve a jegybank függetlenségének sérelmével kapcsolatos vizsgálatokkal egészen a média ellenőrzésére irányuló kísérletekig, amelyek uniós vizsgálatokra adtak okot.

Retusálás

Sok európait idegesíti az is, hogy Orbán kísérletet tesz a magyar történelem retusált, nacionalista változatának elővezetésére, amely elfedi a kényes epizódokat, köztük a magyar hatóságok részvételét a náci népirtásban. A Magyarországgal szomszédos országok rosszul "veszik", ahogy a "közösségi jogokról" beszél az ott élő magyar kisebbségekkel összefüggésben. Emellett bírálta az EU kemény válaszát a Krím félsziget orosz annektálására és az ukrán válságban játszott orosz szerepre.

Budapest természetesen visszautasítja a vádat, hogy megsértené az európai értékeket és visszadobja a labdát. Azzal vádolja Brüsszelt, hogy merev szemlélettel viszonyul az uniós tagállamokhoz, nem veszi figyelembe, hogy a kelet-közép-európai országoknak még meg kell küzdeniük a kommunista diktatúrák örökségével. A liberális piacgazdaságot nem lehet egyszerűen átültetni olyan társadalmakra, amelyekben nincs hagyománya a független intézményeknek, amelyekben az állam mindig vezető szerepet játszott.

Voltak bajok

Magyarország a rendszerváltás után sikeresen vonzotta a külföldi befektetéseket, de csalódást okozott polgárainak, hogy az egy főre jutó GDP 25 évvel a változás után még mindig csupán az EU átlagának 40 százalékán áll. A miniszterelnök is nagy utat járt be: egy antikommunista mozgalom vehetőjéből vált az illiberális állam pártolójává. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt annak, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági modell igen sérülékenynek bizonyult.

A pénzügyi válság elkaszálta az országot, amely túlságosan kiszolgáltatott volt a külföldi tőkének, nagy költségvetési és folyó fizetési mérleghiánnyal küszködött és bankrendszerét elöntötték a katasztrofálisnak bizonyult devizahitelek. Amikor 2008 őszén bedőlt a Lehman Brothers, a regnáló szocialista kormány csak az IMF segítségével tudta talpon tartani az országot és végül kénytelen volt visszavonni a közszolgák 13. havi bérét és a 13. havi nyugdíjat.

Következtetés és sikerek

Orbán azt a következtetést vonta le ebből a WSJ szerint, hogy az országot önállóbbá kell tennie. Kormánya a kettős deficit lefaragását és a külföldi tőkétől való függés visszaszorítását tűzte célul maga elé. Az egykulcsos szja-val a hazai elit megtakarításait akarta segíteni, amelyek átvehetik a külföldi tőke egy részének helyét az államadósság finanszírozásában. Rányomta a bankokra a deviza alapú jelzáloghitelek megszüntetésnek terhét és ellenmondásos lépéseket tett a hazai tulajdon erősítésére a bank- és a közüzemi szektorban és a médiában.

Az egyensúlyteremtés szintjén sikeresnek bizonyultak ezek a lépések és a szerencsés ütemben elfogadott szabályozásnak köszönhetően a magyar devizaadósok megúszták azt a felfordulást, amelyet a svájci jegybank euró-árfolyamkorlátjának januári feladása okozott. A GDP 3,6 százalékkal bővül.

Mi van a festék alatt?

A bírálók szerint azonban az orbáni vezetés felesleges károkat okoz a gazdaságnak azzal, hogy kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájával elriasztja a külföldi befektetőket. A külföldi tulajdonban lévő bankoknak brutális veszteségeket okoztak a jelzáloghitelek átalakításával és a bankadóval, így visszavágták magyarországi üzletüket. A hosszú és mély recesszió a magyar társadalom 40 százalékát a szegénységi szint alá taszította, a munkanélküliség csak a közmunkások és a külföldön munkát vállalók beszámításával csökkent.

A kérdés mindezek alapján, hogy a magyar probléma lehet-e olyan súlyos, mint a görög vagy a brit? Nem feltétlenül - véli a WSJ. Még Orbán Viktor ellenfelei is elismerik, hogy miközben belpolitikai céljai elérésének része az uniós csatározás, tudja, hol a határ. Magyarországon továbbra is magas az EU elfogadottsága - mostanában még szélsójobboldali Jobbik is EU-pártinak mutatja magát. Ez persze összefügghet azzal az 5-6 milliárd eurós uniós támogatással - a GDP öt százaléka -, amely tavaly befolyt a budapesti kormány kasszájába. Végül is ezt a devizában mért európai értéket mindenki díjazza.