Lengyelország, Magyarország és Szlovénia vezetői, akik úgy kerültek hatalomra, hogy meglovagolták a társadalom kiábrándultságát az elitből, azzal a kellemetlenséggel szembesülnek, hogy a pandémia miatt bevezetett intézkedések és az azzal járó válság miatt, ami persze megint a társadalom alsóbb rétegeit sújtja, az új utált elitté válnak – írta Andrew Higgins Kelet-Európa-szakértő a New York Timeson megjelent cikkében. Az elemző szerint emellett az emberek kezdenek ráunni megosztó, a társadalom különböző csoportjait egymással szembe fordító, belső és külső ellenséget generáló politikájukba.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ellenzéke váratlan összefogásával kénytelen szembe nézni, a lengyel kormánypárt, a radikális jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) a korábban a baloldalra jellemző osztogatással próbálja védeni népszerűségét, Szlovénia keményvonalas kormánypártja és kormányfője, Janez Jansa népszerűsége részben a pártból kilépők miatt óriásit esett. Miután a 2018-as választási kampányban megígérte az embereknek, hogy megvédi őket a bevándorlóktól és a biztosítja a kétmilliós szlovén nemzet túlélését, koalíciós kormánya elérte a 65 százalékos népszerűségi indexet. Ez mostanra 26 százalékra zuhant.

QP | Quality Placement

Jansa, aki Orbán Viktor nagy tisztelője, válaszul az ellene indult tüntetésekre és parlamenti bizalmatlansági indítványra, amit éppen hogy csak túlélt, igyekezett térdre kényszeríteni a médiát, ami a magyar és a lengyel kormánypártnak bejött. Mindössze annyit tudott azonban elérni, hogy a részben Magyarországról finanszírozott Nova24TV támogatja, amelynek nézettsége nem éri el az egy százalékot. Ugyanakkor korai lenne még leírni Kelet-Közép-Európa volt szocialista országainak populista vezetőit.

Az „új tengely”?

Legalábbis ez a véleménye Slavoj Zizek ismert filozófusnak, aki mérsékelt, konzervatív marxistának tartja magát. (Melania Trump mellett ő az a szlovén, akit külföldön is ismernek.) Szerinte Jansa, Orbán és Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke, Lengyelország tényleges vezetője alkotja a „gonosz új tengelyét”. Úgy látja, hogy nem elsősorban népszerűségük tartja őket hatalmon, hanem ellenzékük impotenciája. Ellenfeleik moralizálva lépnek fel ellenük, felhívva a figyelmet, hogy nem igazán demokraták, miközben a választókat mindennapi gondjaikon keresztül foghatnák meg.

Hogy mire gondol, arra utal, hogy a magyar rezsim, amelyet vezére a nyugati demokrácia kompakt alternatívájának tart, a legmagasabb koronavírus-halálozást produkálta Peru után. A PiS és a Szlovéniát kormányzó Szlovén Demokrata Párt szintén kivívta a nép haragját a pandémiára adott válaszukkal. Ezzel együtt Jansára – és a magyar kormányfőre – az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy ellenzéke nagy nehezen képes egységesen szembe szállni vele.

Jansa stabil szavazóbázisát a választók negyede adja, ám Luka Sisjak Gabrijelcic történész szerint – aki korábban a támogatója volt, de kiábrándult belőle – saját táboránál is hatékonyabban mozgósítja ellenzéke támogatóit, akik nagyon utálják. Utóbbiak közé tartozik Igor Zorcic, a parlament elnöke, aki nemrég dezertált a kormánykoalícióból, azzal indokolva ezt, hogy nem akarja, hogy hazája olyanná váljon, mint Magyarország.

„Elesett” mintaország

Gabrijelcic úgy látja, hogy a populista politikai irányzat elveszti a régióban a lendületét. Ezzel egyetértve Ivan Krastev, ismert Kelet-Európa-szakértő attól tart, hogy a Jansa és Orbán áthangolódásával a „magabiztos populizmus” helyét átveheti az ennél veszélyesebb „apokaliptikus populizmus”, azaz a magát végveszélyben érző, és erre szélsőségesen reagáló politika.

Krastev szerint az európai nacionalisták igazi „álomországa” nem a Donald Trump volt amerikai elnök irányítása alá került Egyesült Államok volt, hanem a Benjamin Netanjanu vezette Izrael. Ez testesítette meg az erős gazdasággal és katonasággal rendelkező „etnikai demokráciát”, amely képes ellenállni a vele szemben érvényesülő külső nyomásnak. A Netanjanu ellen felállt negatív koalíció – amely tehát egyedül abban találta meg a közös nevezőt, hogy a 10 éve regnáló kormányfőt végre kiüsse a hatalomból –, mélyen megrendítette az európai jobboldali populistákat, mert az ő vezetése alatt álló Izrael volt a modell országuk.