A Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjét követő pénzügyi és gazdasági világválság pontosan megfelelt azoknak a kritériumoknak, amelyeknek a kommunista ideológia atyja, Karl Marx szerint el kellett volna vezetniük a kapitalizmus végső összeomlásához. A proletár forradalom azonban elmaradt, amiben minden bizonnyal szerepe volt Marx-féle ideológiára hivatkozó szocialista világrendszer két évtizeddel korábbi összeomlásának.

A kommunista pártok bukása Kelet-Európában annyira lejáratta a hagyományos baloldal szellemi-politikai-gazdasági megoldásait, hogy a magukat marxistának vagy marxista szimpatizánsnak tartó nyugat-európai pártoknak sem jutott eszükbe az utcára vinni az embereket a világforradalom ígéretével - kezdi elemzését a Financial Times (FT) internetes oldalán Anne Applebaum, a londoni székhelyű Legatum Institute kutatóintézet Trasitions Forum részlegének igazgatója.

Visszatért a kísértet?

Mindez arról jutott eszébe, hogy úgy tűnik, bizonyos értelemben újra aktuálissá vált Marx és Engels híres műve, a Kommunista kiáltvány bevezető mondata. Eszerint a kommunizmus kísértete járja be Európát. Applebaumm úgy fogalmaz, hogy a hagyományos baloldal gazdasági megoldásai újra divatba jöttek.

Sokan úgy látják, hogy a pénzügyi és az adósságválás kezelését szolgáló megszorító intézkedések (a szociális kiadások és a bérek és a nyugdíjak csökkentése) nyomán létrejött új baloldali pártok - görögországi Sziriza, a spanyolországi Podemos, illetve a Jeremy Corbyn irányítása alá került brit Munkáspárt - a régi receptet veszik elő.

Ezek a politikai erők felmelegítették az ipari vállalatok újraállamosításának ötletét és véget vetnének a nemzetközi szabadkereskedelemnek.

Vagy egy másik kísértet?

Ugyanakkor ennél is érdekesebb, váratlan változás zajlik a radikális jobboldalon. Az elkötelezett nacionalista pártok részben a régi baloldal gazdaságpolitikájának felélesztésével és átvételével nyernek szavazatokat Európa-szerte.

A franciaországi Nemzeti Front például korábban jellemzően bevándorlóellenességéről volt ismert, míg vezetője, Marine Le Pen mostanában a megszorítások ellen kampányol, amelyek szerinte az emberek rovására a "globális elitek" érdekét szolgálják. Ostorozza a "neoliberális" gazdaságpolitikát, amely egyesíti a mérsékelt francia jobb- és baloldalt, illetve az EU-s vezetést.

A Nemzeti Front válasza minderre a felső tízezer leváltása, helyettesítése az "erős állammal", amely megadóztatja az importot és államosítja a külföldi vállalatokat és bankokat.

Magyar példa

Le Pen megoldásai nem csupán elméleti felvetések - folytatja cikkét az FT-ben a politológus-újságíró. Van, ahol már meg is valósították ezeket. Magyarországon az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának részeként államosítottak bankokat - pontosabban visszaállamosítottak korábban privatizált pénzintézeteket. A kormány büntetőadókat vetett ki a bankszektorra.

A miniszterelnök nyíltan vallott célja, hogy erősítse az állami ellenőrzést a pénzügyi szektor felett. Applebaum úgy látja, hogy e politika nem mellesleg jó esélyt nyújt az uram-bátyám viszonyok kialakítására, amelyben az állami bankok a politikusok jó barátai. (Az 1990-es évek privatizációjának egyik célja éppen az ilyen kapcsolati hálók szétszakítása volt.)

Jönnek a lengyelek és mások

A bankok a Lengyelországban nemrégiben hatalomra került Jog és Igazságosság (PiS) pártjának is kedvenc célpontjai. Az új kormány egyik első intézkedése volt egy pénzintézeti különadó bevezetése és célja a külföldi bankok "újralengyelesítése". A PiS választási győzelmének fontos összetevője volt, hogy - megint csak a régi baloldal mintáját követve - szociális költekezést ígért.

És mindez nem idegen a Nemzeti Fronttal rokon többi radikális nyugat-európai politikai erőtől sem. A Brit Függetlenségi Párt az ígéri, hogy hatalomra kerülve milliárdokkal emelné az ország egészségügyi rendszerének finanszírozását. A dán és svéd "testvérpártok" szintén nagy hívei a jóléti állam erősítésének, igaz, csak az őslakos dánokra és svédekre vonatkozóan.

Még a valaha a klasszikus liberalizmus nyelvén beszélő osztrák Szabadságpárt is rárepült a baloldali szavazókra. Heinz-Christian Strache, akárcsak Le Pen, a "neoliberális konszenzust" ostorozza, a nemzetközi tőke gonoszságáról beszél, amellyel szemben tömegek forradalmára van szükség.

Nem vicces

Applebaum szerint nagy hiba lenne mindezt elintézni azzal, hogy nem túl hiteles opportunizmusról, szavazatvadászatról van szó, illetve hogy a régi szólamok nevetségesek. A fiatal választók frissnek találhatják a lerágott csontot, különösen ha hatásos, internetes kampányokkal tálalják nekik. Ha trollok "érvelnek" mellettük, akik közérthető indulatszavakkal intézik el az ellenvéleményeket.

Igaz, hogy az államosítást, a protekcionizmust, a szociális osztogatást és a büntetőadók és -vámok rendszerét egyszer már kipróbálták és ez a gazdaságpolitika egyszer már megbukott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valakik, valamikor ne próbálnák ki újra a régi receptet - figyelmeztet a politológus. Legfeljebb új márkajelzés alatt dobják piacra a régi terméket. A kopott sarló-kalapácsos, vörös zászló helyére a nemzeti logót tűzik.

QP | Quality Placement