A Kína nagy gazdasági menetelését elindító reformok első lépése az 1970-es évek közepén az volt, hogy megengedték az agrártermelőknek, hogy a nagy tömegű élelmiszer-alapanyag termése helyett olyasmivel foglalkozzanak, ami profitot hoz nekik. Így jöttek létre a rizsültetvények egy részének helyén halastavak, bambuszültetvények és virágkertészetek. Látva az elmúlt év világpiaci élelmiszer-drágulását a pekingi vezetés úgy döntött, vissza kell térni a rizs és a búza termesztéséhez, és az intézkedés végrehajtását a helyi főnökök ki is fogják kényszeríteni.

A központi utasításra végrehajtott intézkedés a Financial Times cikke szerint betekintést kínál a hatalomnak abba a központosításába, ami az idén 69 éves Hszi Csin-ping pártelnök és államfő 2012-es hatalomra kerülése óta végbement. Hszi a szociális államot megalapító Mao Ce-tung, és azt alapjaiban megreformáló Teng Hsziao-ping regnálása óta nem látott hatalmat összpontosított kezében, amit támogatói egyáltalán nem bánnak.

A farmokat egy csapásra veszteségessé tevő döntés, amelyre, mint minden döntésre, ő teszi rá a végső pecsétet, jelzi az egyszemélyi hatalom legnagyobb kockázatát. Nevezetesen azt, hogy ha a vezér téved, azt nehezen, vagy egyáltalán nem lehet korrigálni. Magyarán az 1,4 milliárd lakosú országban olyan politikai rezsim működik, amely - szemben a demokráciákkal - körülményesen javítja a hibáit. Másként nézve viszont garantált a politikai stabilitás.

Nincs párbeszéd

Ennek a helyzetnek a megítélésében két külön valóságban élő emberek a süketek párbeszédét folytatják egymással. Az egyik oldalon azok vannak, akik szerint baj, hogy a gazdaságban korlátozzák a piaci szabályozást, a közigazgatásban a helyi problémákhoz igazodó helyi döntéshozatalt, a mindennapi életben a egyéni szabadságot. A másik oldalon lévők úgy vélik, hogy Hszi a bátor kormányos, aki felrázta az elfáradt kommunista pártot, visszaszorította a kiterjedt korrupciót és beleállt az USA-val szembeni harcba, megelőzve, hogy az óceán túlpartján lévő szuperhatalom háttérbe szorítsa Kínát.

A támogatók szemében még a zérócovid-politika is helyes, amelyben százszázalékos, még a munkába menést is megtiltó korlátozásokkal reagálnak arra, ha a járvány valahol felüti a fejét. A bírálók szerint ez lólépésben állítja le a munkaerő nélkül maradó vállalatokat, ami szétzilálja a gazdaságot. A rajongók viszont úgy vélik, hogy életek millióit mentette meg ez a politika, miközben például az amerikai vezetés halvány korlátozásai miatt nagyon sokan haltak meg, akik tovább élhettek volna.

Két világ

Hszi bírálói szerint az erősnek látszó hatalom valójában Kína vezetésének megcsontosodását jelenti a kommunista párt vezette egypártrendszerben. A felszínen a pártelnök-államfő és a pekingi kormány dönt mindenben, ám hogyan lehet irányítani egy központból  egy 1,4 milliárd ember felölelő, óriási társadalmat? – teszi fel a költőinek szánt kérdést egy magas beosztású pekingi egyetemi tanár, egyben kormánytanácsadó.

Ezt a technológiai szektor nagyvállalatainak, elsősorban az Alibaba online piactérnek a megregulázásával szokták példázni, mondván: ezzel a növekedés motorját adó cégeket fogják vissza. Ugyanez a helyzet az ingatlanszektor visszanyesésével. Egyik esetén sincs olyan érdekvédelem vagy alternatív politikai akarat, ami letéríthetné a pekingi vezetést erről az útról.

A rezsim támogatói szerint azonban nem történik más, mint az USA-ban és Európában, ahol szintén igyekeznek kontroll alá vonni a túlságosan befolyásossá vált technológiai óriásokat. Ami az ingatlanszektort illeti, épp ideje volt rendet tenni az összeomlás felé tartó piacon. Ez utóbbival kapcsolatban egy kritikus egyébként úgy véli, hogy már késő: tíz évvel ezelőtt kellett volna útját állni annak a piramisjáték-szerű folyamatnak, ahogy az ingatlanfejlesztéseket végezték. (Lásd erről keretes írásunkat.)

Ugyanazt másképpen

Ami a jövőt illeti, a megfigyelők biztosra veszik, hogy Hszi Csin-pinget harmadszor is pártelnökké választja a kommunista párt kongresszusa, tehát tovább folytathatja munkásságát Kína élén. Ez is egészen másként néz ki, ha két világból, a nagyobb szabadságért nagyobb bizonytalanságot vállalók és a nagyobb biztonságért kevesebb szabadságot elviselők nézőpontjából nézzük.

Az előbbiek nézőpontját tükrözi Desmond Shum Nagy-Britanniában élő kínai vállalkozó véleménye. Ismeri Kínát, miután az ország legbefolyásosabb családjaival üzletelt. Szerinte Hszi irányítása alatt folytatódni fog a pártot a középpontba állító politika Kínában. Látva mekkorát változott Kína az elmúlt évtizedben, elég riasztó arra gondolni, hogy ez még radikálisabban folytatódhat.

Victor Gao, korábbi kínai diplomata szerint azonban Kínának folyamatos, határozott vezetésre van szüksége, és Hszi bizonyította, hogy képes teljesíteni ezt az elvárást. A párt a vezetése alatt egységesebb lett, mint valaha. Az ország élére olyan ember kell, aki nem bújik el, a külső nyomás elől, érvényesíti Kína nemzeti érdekeit. Gao szerint a sem lenne gond, ha Hszi 2033-ban ötödik elnökségét kezdené a párt és az ország élén, hiszen Teng Hsziao-ping 80 évesen volt pályája csúcsán.

Lassan hömpölygő pénzügyi válság

Kína leglátványosabb gazdasági gondja az ingatlanpiac összerogyása - írja a Financial Times az elmúlt évtizedben az ország gazdasági növekedésének negyedét produkáló ágazat válságáról. A brit üzleti lap példaként hoz egy lakásvásárló esetét, akinek elúszott az épülő lakására befizetett előlege, mert az ingatlanfejlesztő, amellyel szerződött fizetésképtelenné vált. Eset tipikus, és a válság mára áthúzódott a helyhatóságok pénzügyeibe, amelyek a 2008-as pénzügyi válság óta saját pénzügyi alapjaikon (LGFV) keresztül finanszírozzák a helyi fejlesztési programokat.

Ezek az alapok egyre közelebb kerülnek a pénzügy ellehetetlenüléshez, miközben a helyhatóságok elvesztik egyik legfontosabb bevételi forrásukat, az építési telkek értékesítését. Ez a folyamatot jellemezte Logan Wright, a hongkongi Rhodium Group tanácsadó cég lassan kibontakozó pénzügyi válságnak. Ennek következő lépése az lehet, hogy az LGFV-k nem tudják visszavásárolni korábban kibocsátott kötvényeiket. Amit ez bekövetkezik, az azt fogja jelezni, hogy a kínai gazdaság átlépi a Rubicont a megroppanáshoz vezető úton.

Ezek a kötvények ugyanis de facto kormánygaranciát élveznek, azaz a kormánynak kellene helyt állania az LGFV-k helyett. Emellett teljes tőkéjük 7,8 ezer milliárd dollár, ami majdnem annyi, mint Kína 2021-es GDP-je vagy kétszerese a német GDP-nek.

A kormány számos védekező intézkedést kezdeményezett, például támogatják az ingatlanberuházókat és az infrastruktúra-beruházásokat, ám szakértők szerint ez csak az időnyerésre elég, mert nem érinti a gazdaság szerkezeti torzulásait. Diana Choyleva, az Enodo Economics tanácsadó cég úgy véli, összességében mind a Kínai Kommunista Pártnak, mint a világnak meg kell barátkoznia azzal a helyzettel, hogy a kínai gazdaság korábbi ötszázalékos éves növekedésnek jó, ha felét fogja hozni.