Mivel az elmúlt időszakban több ismerősöm is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy milyen élőlényt találtak a Tiszában, biológusként feladatomnak érzem, hogy egy rövid ismertetőt írjak erről az űrlényszerű, bizarr megjelenésű, de egyébként a vizek öntisztulása szempontjából hasznos állatról - írta a vajdasági Szabad Magyar Szó hírportálon megjelent cikkében Szép Hedvig.

Az óriás mohaállat (Pectinatella magnifica) sárgás színű, gömbölyded telepe akár 30 centiméter átmérőjű is lehet, tapintása merev kocsonyára emlékeztet. Szerbiában jövevényfajnak számít. A fajt százötven éve írták le Észak-Amerikában, a Mississippi-vízrendszeréből. Kárpát-medencei jelenlétéről tíz éve szereztek tudomást a szakemberek Ráckeve környékén. Természetes ellensége nálunk nem ismert. Gyors szaporodásra képes (hímnősek, illetve bimbózással szaporodnak).

Összebújnak, telepet alkotnak

Gyakran rögzítik magukat tárgyakhoz, nádhoz, de néha szabadon lebegve is megtalálhatók 30-50 centiméterre a víz alatt. Dudoros felszínén a mikroszkopikus méretű állatkák rozettákba tömörülnek. A rozetták alkotják a telepet, melynek víztartalma megközelítőleg 99 százaléka. Egy-egy rozettát 12-18 egyed épít fel.

Főként a sekély, melegebb vizeket kedvelik, így, ha a víz hőfoka 12-13 Celsius-fok alá esik, a telepek szétesnek, és a rendkívül nagy számban kiszabaduló belső bimbó-sejtek hibernált állapotban áttelelnek. Szegélyükön körgyűrű, valamint 14-16 darab sugarasan szétálló merev fonalak vannak, végükön horoggal.

Valójában aranyosak

A körgyűrű, az „úsztatóöv” arra való, hogy a szétesett telepből az áttelelő képleteket a víz felszínére emelje és ott is tartsa. A horgok horgonyul szolgálnak, melyek segítségével a megfelelő helyen megkapaszkodhatnak, belőlük a következő tavasszal a megfelelő vízhőfok elérése után új telep fejlődhet.

Az egyedek nem károsak a vizek élővilágára, maximum a látványuk lehet bizarr, de tapogatóikkal kiszűrik a parányi szervesanyag-részecskéket a vízből, ezáltal nagy szerepük van a vizek öntisztulásában.