Néhány órával azt követően, hogy Vlagymir Putyin államfő parancsára az orosz haderő megtámadta Ukrajnát, Marina Davidova ismert orosz színházi kritikus nyílt levélben ítélte el a háborút. Válaszul az orosz törvényhozás, a Duma elkezdte megszövegezni azt törvényt, amelynek alapján 15 évig terjedő börtönnel büntethető bárki, aki bírálni meri az inváziót. Davidova hamarosan gyűlölködő e-mailek tömegét kapta és lakásának ajtajára az Ukrajna földjét felszántó orosz tankokon látható Z betűt rajzoltak.

A kritikus életét félve nyugatra menekült, ahol megdöbbentő helyzetbe került. Miközben Moszkvában a titkosszolgálat árulóként kezelte, Nyugat-Európában orosz megszállót, sőt akár ügynököt látták benne, valakit, aki Putyint képviseli. Orosz bankkártyája nem működött, osztrák bankszámláját zárolták. Nem háborúellenes kiállása, hanem orosz útlevele alapján ítélték meg, barátai elmondták neki, hogy olyan, hogy „jó orosz”, ma már nem léteik.

Kapcsolódó

Ezzel a történettel érzékelteti Ivan Krastev Kelet-Európa-szakértő, a szófiai Centre for Liberal Strategies és a bécsi IWM kutatója a Financial Timeson megjelent cikkében, milyen helyzetbe kerültek az orosz átlagemberek Putyin háborúja miatt. Amikor az európaiak bírálják az orosz társadalmat, hogy nem lép fel egységesen az invázió ellen, nem alaptalanul háborodnak fel, ám elfeledkeznek egy „apróságról”. Oroszország jelenleg egy brutális rendőrállam, Putyin rezsimjében mindenki áruló, aki szemben áll vele, és ez vonatkozik a háborút elítélőkre is.

Több a fizikai pusztításnál

Érthető az Oroszországtól nyugatra élők mélységes felháborodása és dühe, hiszen Putyin inváziója nem csupán Ukrajnát tette tönkre közvetlenül, fizikailag, hanem lerombolta azt a morális, szellemi felfogást, miszerint Európában nem oldjuk meg a vitáinkat a másik országának eltiprásával. Ez a második világháború utáni európai rend alapja.

A speciális katonai műveleteknek nevezett brutális agresszióval Putyin a kontinens rendjére támadt, amit megfejelt az orosz nukleáris csapásmérő erők magasabb készültségi fokozatba helyezésével, azaz világ pusztulását hozó atomháború rémének felidézésével. Ezt a határt az 1962-es kubai rakétaválság óta senki sem lépte át.

A Nyugat háborúban áll Putyin rendszerével, és ez tovább fog tartani annál, hogy Ukrajnában véget érnek a harcok. A gazdasági szankciók nyilvánvaló célja nem az orosz államfő jobb belátásra bírása, ami immáron reménytelennek látszik, hanem anyagi károkozási képességeinek lerombolása. Ez az orosz átlagembereknek is súlyok károkat fognak okozni. Mivel Oroszország jelentős nukleáris hatalom, kívülről más módon nem lehet fellépni ellene.

Az amerikaiak jobbak?

Miközben rövid távon Ukrajnát kell kívülről segíteni, hogy túlélje az agressziót, közép- és hosszú távon szükség lenne egy stratégiára, ami Oroszország katonai féken tartásán túl is kínál valamit. Túl könnyen átmentünk az elbizakodottságból (a háborús megoldás elkerülésének európai tabuját még Putyin sem lépi át) a morális ítélkezésbe (az oroszok menthetetlenül barbárok, akik mindent tönkretesznek) - véli a Kelet-Európa-szakértő.

Elítéljük az oroszokat, hogy a putyini propaganda befolyásolja őket, ám egy 2015-ben, azaz több mint tíz évvel a 2003-as iraki háború után készült felmérés szerint az amerikai Fox News nézőnek 52 százaléka továbbra is azt hiszi, hogy tömegpusztító fegyvereket találtak Irakban. (George W. Bush elnök azzal az indokkal indította el a háborút, hogy Szaddám Huszein rezsimje ilyen fegyvereket akar előállítani, ám erre semmilyen bizonyítékot nem találtak az amerikai invázió után azon a korábbról régóta ismert tényen túl, hogy az akkori Iraknak voltak vegyi fegyverei – a szerk.) Emellett ne feledjük, hogy nem is olyan régen az európai radikális jobboldal köreiben a konzervatív-nacionalista értékek képviselőjét látták az orosz elnökben.

Riasztó vízió

Vlagyimir Szorokin orosz író 2006-ban megjelent profetikus regényében, Az opricsnyik egy napja című könyvben az elmúlt hetek eseményeit látva riasztó víziót vázol fel. A történet szerint Oroszország egy középkori típusú monarchiává válik, amelyben visszatér a korbácsolás a büntetések között és az állami ideológia egy a korrupciót támogató miszticizmus, ami mindent az elképzelt múltból magyaráz. Európát egy nagy fal választja el Oroszországtól, az élethez szükséges áruk Kínából érkeznek.

Az orosz-ukrán háború idején könnyű elképzelni, hogy Oroszország valami olyasmi felé tart, amit Szorokin leírt, és sosem lesz biztonságos Európa és Oroszország határa. Ugyanakkor a brit üzleti lap cikkírója szerint stratégiai hiba lenne hátat fordítani azoknak az oroszoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy szembe forduljanak az invázióval vagy ha nem is teszik ezt, legalább magukban nem támogatják az agressziót a testvérnép ellen.

Elhamarkodott következtetés

A hidegháború vége után Nyugaton azt gondolták, hogy az orosz társadalom ugyanúgy szembenéz agresszív énjével, ahogy a német társadalom tette a második világháború után. Ezzel szemben az elmúlt évtizedben az oroszok inkább azt az utat járták be, mint amire a németek az első világháború után léptek.

Három évtizede a Nyugat naivan azt gondolta, hogy az oroszok jövője elkerülhetetlenül a demokrácia, aminek az ellenkezője teljesült. Hiba lenne azonban az is, ha azt gondolnánk, hogy a Putyin regnálása utáni Oroszországban csak egy újabb Putyin jöhet - véli Krastev. Hiba lenne elfeledkeni az akkori tévedésünkről - ahogy akkor rosszul mértük fel a jövőt, most is megtörténhet, az orosz társadalom találhat más utat annál, mint hogy a múltban ragadt nacionalista autokráciában éljen.

 

Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.