Eddig több mint 370 nemzetközi piacra gyártó cég hagyta el a szankciók által sújtott Oroszországot, de köztük viszonylag alulreprezentáltak a keleti vállalatok, írja az Al Jazeera. Még az a maroknyi nagy cég is, aki bejelentette kilépését, az is kifejezetten visszafogott hangnemet ütött meg, ami a lap által megszólaltatott szakértők szerint többnyire azzal magyarázható, hogy az ázsiai emberek máshogy viszonyulnak a cégek geopolitikai szerepvállalásához.

A vállalati vezetők ott jóval óvatosabbak, ugyanis bizonytalan milyen következményei lennének a szervezeti kiállásoknak, mondta Joseph Baladi egy ausztrál akadémikus és márkaszakértő. Kutatása szerint az ázsiai márkák sokkal gyakorlatiasabban közelítik meg a társadalmi felelősségvállalás kérdéskörét.

Az cégvezetők döntéseit természetesen nagyban befolyásolják az adott ország kormányának lépései, valamint az ötödik hete tartó orosz-ukrán háború megítélése is. De viselkedésük mindenképpen kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire általános a világ egyetértése abban, hogy ezen a szinten is büntetni kéne az agressziót kezdeményező Vlagyimir Putyin országát.

Miután február végén a megszállást követően az USA bejelentette szankcióit, több tucat ázsiai cég kezdte vizsgálni mit is fed pontosan a "csúcstechnológiák" gyártásához használt eszközök korlátozása. Több tajvani, japán, illetve dél-koreai cég is szállít termékeket Oroszországba, amelyekben amerikai alkatrészek vannak. A szankciók alapján, ezek nagy része tilthatóvá vált, de kevés vállalkozás vetett véget orosz kereskedelmi kapcsolataiknak, és többen arra panaszkodtak, hogy nem is olyan egyértelmű mit szabad, és mit nem.

Kivétel volt ez alól például a Samsung, akiknek másfél hét kellett a működésük felfüggesztésének elrendeléséhez. A Samsung a legelterjedtebb telefonmárka Oroszországban, így anyagi szempontból se lehetett könnyű egyik kiemelt piacuk otthagyása, döntésüket mégis pusztán az "aktuális geopolitikai fejleményekkel" magyarázták. Hozzájuk hasonlóan, helyi riválisuk az LG most szombatra határozott hasonlóan, bármiféle állásfoglalás nélkül, egyszerűen a "minden ember egészsége és biztonsága érdekében" érvet használták.

Néma részvét

A nyugati cégekkel szemben, akik hangosan elítélték Putyin háborúját, olyan nagyobb japán cégek mint a Toyota, vagy a Panasonic is csak, érezhetően politikamentes, "logisztikai kockázatokra" hivatkozva szüneteltették oroszországi működésük. Az ázsiai cégkultúrára egyáltalán nem jellemző a nyugaton szélesebb körben elterjedt "aktivista" retorika, fogalmazott Martin Roll, aki több ázsiai kis- és középvállalkozást lát el márkastratégiai tanácsokkal.

Szerinte alapvető különbség, hogy az ilyen helyzetekben sokkal árnyaltabb kommunikációt használnak Ázsiában. Nem csak a korlátozásokra igaz ez, hanem a jótékonysági tevékenységekre is. Egyáltalán nem jellemző például, hogy reklámoznák segítségnyújtásuk, holott a jelentősebb márkák rendre a nyugati társaságokhoz hasonló kötelezettségvállalásokat tettek az ENSZ-nek és egyéb jótékonysági szervezeteknek, akik Ukrajnában tevékenykednek.

A médiacsend azonban nem csak a szerénység jele néhány cég esetében. Még a konfliktust komoly figyelemmel követő Tajvanban sem mindenki állt ki magától az Ukrajnát támogató szankciók mellett. Az MSI, az Acer, és az ASUS sem kommentálta az eseményeket, állítólag attól félve, hogy megsértik Moszkvát és ezzel jövőbeli működésük lehetetlenítenék el. Az ASUS később mégis kötélnek állt, miután nagyobb profilú politikai szereplők arra figyelmeztették, ne rontsa a szigetország jóhírét azzal, hogy folytatja oroszországi működését az ukrán vezetés kérésének ellenére is.

Különutasok és kritikusok

Arra is van példa, hogy egy cég teljesen visszatáncol eredeti vállalásai mellől. A japán Uniqlo ruhamárka például ígéretet tett, hogy Oroszországban marad, arra hivatkozva, hogy a ruházkodás egy alapszükséglet, később azonban mégis követte a Zara és a H&M példáját, és otthagyta az orosz piacot. Abishur Prakash kanadai geopolitikai tanácsadó úgy véli, ezeknek a cégeknek nagyon oda kell figyelniük "tétlenségük reputációs kockázatára," még akkor is, ha elsősorban Ázsiában operálnak.

Roll szerint is igaz, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak a cégek, mivel vásárlóik, különösen nyugatabbra, igenis elvárják tőlük, hogy állást foglaljanak társadalmilag fontosnak ítélt kérdésekben. Több ázsiai cég még csak most ismerkedik a nemzetközi közönséggel, és a közösségi médiában jellemző azonnali visszacsatolások jelentősen megnehezíthetik ezt a folyamatot.

Természetesen nem minden ázsiai ország követi a nyugati szankciókat, vannak akik a hallgatás, vagy a csendben kivonulás helyett, egyszerűen megtagadják az USA és az EU korlátozásos politikájában való részvételt. Különösen jellemző ez Kínában és Mianmarban, ahol kifejezetten bírálják a folyamatot, és azzal vádolják az Egyesült Államokat, hogy ők a konfliktus elsőszámú gerjesztői.

Prakash elmondása szerint ez teljesen érthető, míg a Nyugat régóta le akart válni Oroszországról, és Ukrajna megszállása kiváló ürügyet szolgáltat erre, addig közel sem ilyen igaz ez Ázsiára. Az ottani cégeknek nincsenek hasonló elképzeléseik, és amíg se kormányuk, se vásárlóik nem fogalmaznak meg ilyen elvárásokat, semmi okuk feláldozni oroszországi bevételeiket.

Kínához igazodnak a cégek

A vásárlói magatartásoknál azonban jóval kézenfekvőbbnek tűnő okok is vannak a keleti vállalatok magatartására. Babriele Suder és Sumati Varma, az ázsiai üzleti élet szakértői elsősorban Kína domináns szerepére hivatkoznak. A környező országok, India, Indonézi, Malajzia, Mianmar és Vietnám vállalatainak is nehéz volna versenyben maradni, ha fel kéne adniuk az orosz és esetlegesen a kínai piacot is.

Az is komoly tényező lehet, hogy vevőköreik számára igazán távoli az ukrán háború. Igaz ez földrajzilag is, de kulturális téren is: nem igazán van az európaiakéhoz hasonló kapocs ez esetben. Ennek híján pedig kevésbé fogja zavartatni magát a hétköznapi ázsiai vásárló, hogyha olyan terméket vásárol, amit Oroszországban is forgalmaznak. Nem fogják nyomás alá helyezni a cégeket, csak azért mert azok továbbra is üzletelnek az oroszokkal.

Ugyan a nyugati hatalmak összezárása miatt a kínai vezetésnek sem igazán érdeke támogatni az orosz megszállást, és igyekeznek békítő szerepben feltűnni, az nemigen várható, hogy országuk cégei bármikor is hangosan beleállnának a nyugati szankciók foganatosításába, még ha van is példa arra, hogy bizonyos kapcsolatokat leállítottak az orosz féllel.

Mérlegelésükben azonban az is fontos tényező lehet, hogy vajon tőlük is kivonulnának-e a nyugati vállalatok, hogyha Putyinéhoz hasonló lépésekre szánnák el magukat Tajvannal szemben. A Kína szemében hozzájuk tartozó szigetország főleg azért is csatlakozott a kereskedelmi korlátozásokhoz, mert úgy vélte ez elvárás a nyugat részéről, és enélkül nem számíthatna támogatásukra, ha Hszi Csin-ping kínai elnök közvetlenebbül kezdené fenyegetni függetlenségük.

Az Ukrajnával kapcsolatos fejleményeket ezen a linken követheti.