Alekszej Navalnij börtönbe zárása, amelyet február elején rendelt el egy moszkvai bíróság még keményebb lépés az orosz hatalom részéről, mint amikor 2020 nyarán megpróbálta megmérgezni az ellenzéki politikust - kezdi meglepőnek tűnő megjegyzéssel a Financial Timeson megjelent cikkét Tatiana Stanovaya, az R. Politik politikai elemző cég alapítója, a Carnegie Moscow Center külsős munkatársa. A Kreml azzal, hogy legkevesebb két évre rács mögé csukta a rendszer legismertebb ellenfelét, nagyobb politikai kockázatot vállalt, mintha titokban el tudta volna tüntetni a színről.

Navalnij a gócpontja a problémák mikrokozmoszának, amely az elmúlt években a hatalom körül kialakult. Vlagyimir Putyin államfő 2014, a Krím félsziget bekebelezése és ennek nyomán a Nyugattal kezdett szkanderozása óta geopolitikai játszmákkal foglalkozik, miközben a kormányzás napi munkáját arctalan technokratákra és bürokratákra hagyta. Rezsimjének sikere a hatalomra kerülését követő másfél évtizedben arra épült, hogy az energiahordozók exportjából bőségesen befolyó bevételekből képes volt folyamatosan javítani az oroszok életszínvonalát, miközben külpolitikájával világpolitikai szereplőként tálalta nekik Oroszországot.

Kapcsolódó

Elfogyott a cérna mindkét oldalon

Mostanra azonban elolvadtak az exportbevételek és megkopott a nagyság mítosza, főként, hogy a kormány hanyagul kezeli azt a társadalmi-gazdasági kihívást, amit a pandémia intéz az orosz társadalommal szemben is. A csökkenő reáljövedelmek és a nyugdíjkorhatár emelése, miközben az oroszok várható életkora kirívóan alacsony, olyan szociális elégedetlenséget keltett, ami megmutatkozott a Navalnij letartozása nyomán kirobbant tömegtüntetésekben is.

Amikor 2013-ban először került bíróság elé az ellenzéki vezér, a Kreml politikai agytrösztje elég okos volt ahhoz, hogy felismerje, egy hosszú bebörtönzés hőssé emelné Navalnijt. Ezért beérték felfüggesztett büntetéssel. (Ezt élesítették a mostani ítélettel.) Úgy tűnik azonban, hogy 2021 elejére elfogyott a mindent megmagyarázni képes spin-doctorok és a politikai manipulátorok muníciója, akik eddig el tudták hitetni az átlag orosszal, hogy elég jól él és egy erős világhatalom polgára.

A Putyin-ellenes mozgolódást nemzetbiztonsági kérdésként kezelik, amely a szovjet KGB utóda, az FSB hatáskörébe tartozik. A Kreml keményebb vonalat vett fel a Nyugattal szemben is, német, svéd és lengyel diplomatákat utasítottak ki, mert részt vettek a rendszerellenes tüntetéseken. Szergej Lavrov külügyminiszter a napokban "megbízhatatlan partnernek" minősítette az EU-t, és Josep Borrellt, az unió külügyi főmegbízottját gyakorlatilag egy ellenséges hatalom képviselőjeként kezelték.

Kicsi a bors...

Független közvélemény-kutatások szerint Navalnijra az oroszok két százaléka szavazott volna, ha tavaly novemberben elnökválasztást tartottak volna, és azon elindult volna, ami idén januárra öt százalékra ment fel. Nem az apró számok azonban a fontosak, hanem az, hogy letartóztatása látványosan az igazságtalanság áldozatának szimbólumává tette és országos szinten Putyin ellenlábasává vált. A következő elnökválasztás 2024-ben esedékes, ám az orosz államfőnek először kell kezdenie valamit egy valós ellenféllel. A Kreml a továbbiakban nem tudja egyszerűen leszerelni vagy ártalmatlannak minősíteni a társadalmi elégedetlenséget a regnáló rezsimmel szemben.

Az FSB nem politikai, hanem erőszakszervezet. Ennek megfelelően le tud tartóztatni tüntetőket, bíróság elé tudja vinni őket és meg tud fenyegetni bárkit, akinek sokat jár a szája. Azt azonban nem tudja pótolni, hogy immáron nincs az oroszok előtt egy vízió, amely megmutatná, merre akarja vezetni az országot Vlagyimir Putyin. A lakosság négyötöde úgy látja, hogy a hatalom tejesen és menthetetlenül korrupt. A Kreml megcsontosodott, az elnök nem képes számottevő reformokat indítani.

Ehelyett marad a végtelenített ellenségkeresés az országon belül és kívül. Navalnij mozgolódása csak egy szikra, a tüzet az emberek politikai fásultsága és frusztrációja táplálja azzal kapcsolatban, hogy a putyini rendszer képtelen megváltozni. Az ellenzékkel folytatott párbeszéd elutasítása borítékolhatóan a társadalmi feszültség növekedéséhez és tiltakozásokhoz vezet majd. A rezsim előtt két út áll: a rugalmasabbá válás és a megkeményedés. A 2021-es év elején látott események arra utalnak, hogy az utóbbi irányába indult.