Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Közel hatvan év telt el azóta, hogy Jossziv Visszarionovics Sztálin holttestét eltávolították mauzóleumából és a Kreml fala alá temették, ám a szovjet diktátor, aki országa sok millió lakójának haláláért felel az oroszok szemében halhatatlannak tűnik – írja Andrej Kolesnyikov, a Carnegie Moscow Center vezető politológus kutatója a Moscow Timeson megjelent cikkében. Az orosz történelmi személyiségekről készült legutóbbi, idén májusi felmérés szerint, amelyet az utolsó független oroszországi közvélemény-kutató intézet, a Levada Center készített, Sztálin magasan vezet a legelismertebb orosz vezetők listáját.

Az oroszok 56 százaléka úgy gondolja, hogy „nagy vezető” volt, ami duplája annak az aránynak, mit 2016-ban elért, miközben az azt megelőző években már szisztematikusan folyt az ország múltjának kozmetikázása. Eközben Vlagyimir Putyin orosz államfő sokat rontott. Míg 2017-ben még a megkérdezettek 32 százaléka tekintette az orosz történelem legkiemelkedőbb személyiségének, most 15 százalékot ért el, amivel éppen hogy bekerül az első ötbe Sztálin, Alexander Puskin költő, Nagy Péter cár és Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa mögé.

Azok, akik nem Oroszországban élnek sokkolónak és felfoghatatlannak tartják, hogy lehet a saját népét szisztematikusan gyilkolászó Sztálin az oroszok szemében országuk legnagyobb vezetője. A Moscow Times cikkírója szerint ez teljesen érhető, ha figyelembe vesszük azt az állami propagandát, amely társadalom kollektív amnéziáját, a történelem újraírását tűzte ki célul maga elé. Ebben a történelmi tények helyét egy új mitológia veszi át, amelyben még az is előfordulhatott, hogy az állami hírügynökség egyik anyagában azt állítják, hogy a szibériai gulág kényszermunkatáborok, amelyeket csak a szerencsések úsztak meg élve, egy „jobb élethez kínáltak belépőt”.

A második világháború

Sztálin mérhetetlen szennyének tisztára mosása a második világháború történelmi tényeinek tagadásából táplálkozik, miután az oroszok a háború megnyerését tekintik történelmük legfontosabb eseményének. A jelenlegi politikai rendszer ebből vezeti le legitimálást, így semmilyen tény, ami az szovjet (orosz) felet rossz színben állítja be, nem maradhat az idealizált mesében. Ennek jegyében rehabilitálták a háborút megelőző Molotov-Rbbentrop paktumot, amelyben a két nagyhatalom felosztotta maga között a kelet-közép-európai térséget. A hazug értelmezésben a Szovjetunió diplomácia győzelméről van szó, amivel időt nyertek a háború kezdete előtt.

A másik elem, hogy a vörös hadsereget teljesen váratlanul érte a német támadás 1941 júniusában, ezért veszítették el az ország európai részének nagyját, szintén a nyilvánvaló történelmi tények tagadása, hiszen egy olyan katonai felvonulást, amit a németek és szövetségeseik az orosz határnál produkáltak nehéz volt nem észrevenni. A mítosznak az az eleme, hogy azért nem készült fel az ország katonailag a támadásra, mert nem akarta provokálni a németeket, valójában Sztálin saját paranoiájának része volt - írja a Moscow Times publicistája.

Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy a háború kitörése előtt ne végeztesse ki és ezzel fejezze le a hadsereg majdnem teljes vezérkarát. A Levada 2005-ös felmérésében még a megkérdezettek 40 százaléka értett egyet azzal, hogy Sztálin parancsára elkövették ezt a bűncselekményt, míg 2021-ben már csak 17 százalék volt ez az arány. Tizenhat év alatt ennyivel romlott az oroszok történelmi emlékezete.

Hiábavaló kísérlet

A sztálini elnyomás nem égett be az orosz társadalom emlékezetébe, míg a világháború nagyon is mély nyomot hagyott azon. Sok orosznak az előbbi országuk történetének lényegtelen része, egy ideológiailag vitatott periódus. Végül is az a civil szervezetet, amely a legtöbbet tette a valós történelem megismertetéséért és megőrzéséért, az Emlékezetet a putyini rezsim külföldi ügynöknek minősítette.

Sajátos módon Sztálint erősítheti Putyin népszerűségének csökkenése is. Ez azt követően kezdett esni, hogy kormánya 2018-ban kezdeményezte a nyugdíjkorhatár emelését, miközben az alacsony átlagéletkor miatt az oroszok átlagosan csak néhány nyugdíjas évre számíthatnak. Nem tett jót az elnök megítélésének, hgoy a pandémia lényegében szabadon rombolhatott végig Oroszországon, miközben Putyin vidéki elszigeteltségben vészelte át a járványhullámokat.

Ahogy az új nemzeti hős elhalványult, úgy nyúlt vissza az orosz átlagember egy régi, jól bevált figurához. Sztálin pótolja az elmúlt évtizedek hiányhó hőseit. Miközben ő állt az ország élén annak leghősiesebb harca idején az elmúlt évszázadban, nem érintik Oroszország elmúlt évtizedeinek kacskaringói, kudarcai és vereségei. És jelenleg senkit sem érdekel, hogy az ország nem modernizálódhat anélkül, hogy megszabadulna Sztálin sötét árnyától.