Vasárnap közölte egy nemzetközi oknyomozó-csoport, hogy számos ország vásárolta meg az izraeli Pegasus lehallgatószoftvert, amely képes feltörni az okostelefonokat anélkül, hogy azt a használói felfedeznék. Hozzáférhetnek fotókhoz, üzenetekhez, hívásokhoz, helyadatokhoz, de akár poloskává is alakíthatják a telefont. A kifejezetten drága program megvásárlásával Magyarországot is hírbe hozták. Oroszország viszont nem érintett az ügyben, pedig lehetne.

Nem igazán titok ugyanis, hogy az orosz titkosszolgálatok rendszeresen kémkednek újságírók, civil aktivisták és jogászok, de a gazdasági élet szereplői után is, az ellenzéki politikusok talán csak azért kevésbé veszélyeztettek, mert alig vannak ilyenek. Az orosz-izraeli kapcsolatok jók, az orosz biztonsági szolgálat, az FSB mégsem használja az izraeli NSO Group spyware szoftverét. Vajon miért? - teszi fel a kérdést a Moscow Timesban Andrej Szoldatov oknyomozó újságíró.

QP | Quality Placement

Ez a kérdés egy ideje foglalkoztatja a hozzá hasonlókat, ezért még egy csapatot is összeállítottak a választ kifürkészésére. Az eredmény részben még a sokat látott sajtómunkásokat és biztonsági szakértőket is meglepte. Oroszország aktív szereplője a kémkedést segítő technológiák nemzetközi kereskedelmének. Az orosz technikát egyebek mellett dél-amerikai, közel-keleti és természetesen közép-ázsiai vevőknek értékesítik. Az amerikai kormány szerint több dollármilliárdos vállalat is részt vesz olyan kiber szabotázsakciókban, hackelésekben, amelyek milliárd dolláros károkat okoznak. Legutóbb a Colonial gázvezetéket támadták meg, de az amerikai titkosszolgálatok szerint több milliárd dolláros üzlet az oroszoknak kémprogramjaik értékesítése is.

Sok volt szovjet tagköztársaságban az orosz SORM feketedobozzal hallgatnak bele mások kommunikációjába, miközben Mexikóban 2008 óta egy Oroszországban kifejlesztett hangfelismerő rendszert használnak arra, hogy elkapott telefonhívások alapján azonosítsák a beszélgetőket. Az STT-csoport, a „mérnöki felderítő megoldások” legnagyobb orosz gyártója aktív az izraeli piacon. Katonai parancsnokok használják a csapataik előtti terep felderítésére, aknamezők, hidak, védelmi rendszerek kifürkészésére a termékét.

A brit védelmi minisztérium becslései szerint a kémüzletág csak 2014-ben - és a megelőző pár évben - átlagosan 73 milliárd dollárt (22 300 milliárd forint) bevételt hozott az orosz piaci szereplőknek. Azóta ez az összeg vélhetően jelentősen nőtt.

Üldözési mánia

Röviden: Oroszország nem vevő, hanem eladó a másuk utáni kémkedésre szolgáló eszközök piacán. Ennek megvannak a „dicső” tradíciói, amelyek a sztálini rendszerig nyúlnak vissza. Az orosz hírszerzők büszkén mesélik például azt a sztorit, amely szerint az egyik amerikai nagykövetnek egy ajándékba rejtett lehallgatót adtak át, amelyen hét éven át kagylózták az USA moszkvai nagykövetségén folytatott beszélgetéseket.

A másik ok, ami kizárja, hogy az FSB nem Oroszországban gyártott technikát használ, az üldözési mánia. A gyanakvás minden külföldön készül spyware-rel szemben. Az orosz biztonsági szervek – nem alaptalanul – azt feltételezik, hogy az ilyesmivel foglalkozó cégek együttműködnek saját országuk hírszerző szerveivel. Ezért nagy az esélye annak, hogy ha tőlük vesznek valamit, az ablakot nyit az idegen országok titkosszolgálatainak, hogy belenézzenek az oroszok lapjaiba.

Ejnye-bejnye

Ha jobban megnézzük, hogyan működik az izraeli Pegasus mobiltelefon-fürkész, ez a paranoiás félelem megalapozottnak látszik. Az NSO ugyan csak kormányzati szerveknek adja el a termékét, ám amikor azok használni kezdik a szoftvert, a játék neccessé válik. A Pegasusnak le kell települnie a megfigyelt személy telefonjára, majd kapcsolatba kell lépnie a szoftver parancsnoki és ellenőrző szerereivel. Ezeket azonban gyakran nem a hírszerző ügynökségek üzemeltetik, hanem részei a Pegasus ecosystemének.

Nagyon úgy fest, hogy ezzel az eredeti fejlesztő, az NSO jó helyzetbe kerül ahhoz, hogy párhuzamos adatgyűjtést folytasson ügyfelei célpontjairól, azaz azokról, akiket a világ minden táján a titkosszolgálatok megfigyelnek. Az ilyen forrás információs aranybánya, és nincs az az orosz titkosszolgálat, amely ezen bárkivel osztozna. A most kiszivárgott információ 50 ezer mobiltelefonszámot érint számos országban, ami arra utal, hogy ezeket valahol egy listába rendezték, amire nem csak a kémkedő szervezetnek volt rálátásuk.