A piacra kellene bízni vagy inkább az állam feladata lenne a klímaváltozás megállításához szükséges lépések levezénylése? Hogyan működnek a legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátás-kereskedelmi rendszerek, mennyire hatékonyak ezek a klímaváltozás megfékezésében? Ezekre a kérdésre kereste a választ a Pogi Podcast legújabb adásában Pogátsa Zoltán közgazdász és vendége, Muth Dániel, a KRTK Világgazdasági Intézet kutatója. (Az előző podcastrészről pedig itt írtunk.)

Az Európai Unió a 90-es években még a szénadó bevezetésén gondolkodott elsőszámú klímaügyi intézkedésként, egyes északi országok – Finnország, Svédország és Dánia – mintájára. A felsorolt államokban ez pozitív tapasztalat volt, uniós szinten azonban megrekedt ötlet szintjén, miután a tagállamok egyhangú támogató szavazatára lett volna szükség hozzá – mondta Muth Dániel.

Végül azonban egy teljesítményalapú intézkedés átment a rostán: az az aktuális uniós célkitűzés, hogy 2035-től kezdve már csak olyan új személygépkocsikat és furgonokat értékesítsenek a gyártók a tagállamokban, amelyeknek a károsanyag-kibocsátása nulla. A Napi.hu-nak korábban nyilatkozó szakértő szerint ugyanakkor ezek rettentő ambiciózus tervek, és egyre kevésbé hisz a abban, hogy tartható ez a határidő, különösen az aktuális nehézségek mellett. „Nem tartom kizártnak, hogy ezt öt, akár tíz évvel is ki kell majd tolni” – mondta Nagy Bertalan, a Concorde privátbanki üzletfejlesztési igazgatója lapunknak.

Ez a lépés azonban csak az autóipart érinti, miközben minden gazdasági szektort érint a környezetszennyezés problémája. Ennek megfelelően minden területet külön kellene szabályozni, meghatározni, mik a legjobb elérhető technológiák. A szabályozó azonban sosem fogja tudni például, hogy melyik cementgyárban hogyan lehet hatékonyan előállítani cementet – mondta Muth Dániel.

Pogátsa Zoltán ugyanakkor rámutatott, az állam gyakorlatilag most is ezzel a módszerrel szabályoz, munkahelyi biztonságtól kezdve a technológiai biztonságig. Ráadásképp azt is hozzátette, a szabályozó hatóságnak ellenőriznie is kell, hogy egy kibocsátó cég tényleg azt csinálja-e, amit vállalt.

Az átfogó megoldás

Az EU átfogóbb, több szektort felölelő intézkedése az iparban keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a klímaváltozás megfékezésére a 2005-ben létrehozott kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS).

Az ETS több mint 10 ezer erőművet és gyárat érint. Meghatároz egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, és ez alatt a határérték alatt a vállalatok csak szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt. Ezekért pedig aukciók keretében fizetniük kell, így motiváltak abban, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátás. A kvóta úgy működik, hogy egy CO2-egység egy tonna szén-dioxid kibocsátását engedélyezi. A fel nem használt kvótát a vállalatok eladhatják

- olvasható az Európai Parlament oldalán.

Bizonyos esetekben, főként amikor fennáll annak a veszélye, hogy a kibocsátási küszöb miatt a vállalatok áttelepítik a termelést egy másik országba, a kvóta ingyenes.

Muth Dániel kiemelte, míg a szénadó adminisztratív értelemben sokkal egyszerűbb az ETS-nél, hiszen az ellátási lánc legmagasabb fokán lévő cégeket, például az energiaszolgáltatókat, széntermelőket vonz be az adóhatály alá.

Mivel a szénadó esetében kevesebb cég érintett, könnyebb ellenőrizni a működésüket, az ETS esetében ez sokkal bonyolultabb. A szénadó alkalmazásakor azonban nincs garancia arra, hogy azokat a kibocsátáscsökkentési vállalásokat ténylegesen tudja-e teljesíteni az adott ország.