Minden társadalom a rétegeinek a piramisa, a demokratikus országok esetén ez a piramis lapos, az olyan autoritárius országok esetén, amilyen ma Oroszország nagyon meredek, éleinek a szöge mondjuk 70-80 fokos, azaz a 90 fok felé közelít – kezdi „filozófiai” eszmefuttatással a Moscow Timeson megjelent publicisztikáját Andrej Zubov orosz publicista. Az orosz piramis alsó 80 százalékában él a nép.

Olyanokról van szó, akik szerény körülményeket engedhetnek meg maguknak vagy egyszerűen szegények. A világról szóló információikat elsősorban a tévéből szerezik szemben az internettel, vagy soha nem voltak külföldön, vagy legfeljebb tipikus orosz üdülőutakon voltak Törökországban vagy Észak-Afrikában. „Természetüknél fogva” Amerika-ellenesek, irigylik az ottani jólétet, életet, amiről keveset tudnak.

Hisznek az összeesküvés-elméleteknek, az áltörténelmi „tényeknek” és hasonlóknak. Engedelmes állampolgárok, de jelenleg elégedetlenek az életükkel. Ezeknek az embereknek a 70 százaléka támogatja Vlagyimir Putyin elnök háborúját Ukrajna ellen. Elhiszik a propagandát a „vérszomjas” ukrán nácikról és a gonosz Nyugatról, amely a segítségükkel akarja Oroszországot megfojtani. Ezzel együtt nem hisznek ebben vakon és fanatikusan: nem akarják a gyerekeiket háborúba küldeni és kihagynák a háborúval járó nehézségeket. Akik közülük beállnak katonának vagy a hadsereg civil alkalmazottjának, azok jellemzően anyagi okokból teszik ezt.

Második szint

E fölött a többé-kevésbé roncstársadalom fölött él a társadalom 18-19 százaléka (kevesebb mint 30 millió ember a 145 milliós országban). Magasan képzett, tájékozott emberekről van szó, akik főként az internetről tájékozódnak, megfordulnak külföldön és jól ismerik a világot. Sokan közülük az államtól független jövedelemből élnek, mások állami nagyvállalatoknál vagy az államapparátusban dolgoznak. Közülük elég sokan jómódúak. Lehet egy nyaralójuk Lettországban vagy Bulgáriába, esetleg „Lazurkán”, azaz a francia Riviérán (Cote d'Azure).

Ezek az emberek jól ismerik a világot, sokan közülük erős erkölcsi elveket követek köztük a szabadság ideálját, mások éppen ellenkezőleg, eladják a tehetségüket a hatalomnak, és lojalitásukért cserébe jó pénzt keresnek az egyetemeken és hivatalokban végzett munkájuknak köszönhetően. Hetven százalékuk ellenzi a háborút, aminek így vagy úgy sokuk nyilvánosan is hangot ad. Néhányat közülük annyira sokkolt az Ukrajna elleni invázió, hogy feladták hűségüket a hatalomnak, felálltak a médiában vagy valamelyik hivatalban betöltött állásukból.

A csúcs

Végül a csúcson az oroszok 1-2 százaléka él (kevesebb mint hárommillió ember). Ők a putyini rezsim haszonélvezői. Az előbbi csoporthoz hasonlóan jól képzettek, értik az orosz módit és a világot is. Nem lakásaik, hanem házaik vannak Nyugaton és nagy bankszámláik nyugati bankokban Svájctól az Egyesült Arab Emírségekig. Egyesek közülük nemzetközi szervezeteknek dolgoznak. Közéjük tartoznak az állami vállatok vezetői, a Duma képviselői, a kormányzók, a szövetségi tanács tagjai, a hadsereg és a titkosszolgálatok sokcsillagos tábornokai.

Ez a kör eladta a függetlenségét Putyinnak cserébe azért, hogy gazdagon és gondtalanul éljen. Gondolkodás nélkül engedelmeskednek az akaratának. Néhány kivételtől eltekintve nem ideológiai megfontolásból követik, hanem pusztán önzésből. A legfontosabb vonásuk, hogy eltérő nézeteket, célokat, érdekeket követnek, amiket úgy próbálnak érvényesíteni, hogy igyekeznek újra és újra a „főnök” közelébe kerülni.

Frusztráció

Ez az elit most frusztrált, a leggyakoribb két szó, amit a köreikben hallani lehet az az, hogy „becsaptak bennünket”. Az orosz-ukrán háború kirobbantásával Putyin tönkre tette az édes életüket. Nem mehetnek el a villáikba, nem utazhatnak a világ legjobb helyeire, miközben a „főnök” még szorosabb lojalitást vár tőlük. Részvételük az orosz államapparátusban sokukat a háborús bűnrészesség gyanújába keverheti.

Nem ebben egyeztek meg Putyinnal! Nem akarják elveszteni jachtjaikat, luxusautó-gyűjteményüket, műkincseiket, elegáns villáikat Toszkánában a borszőlőültetvények lejtői mentén. A Moscow Times cikkírója szerint ezek az emberek egyszer csak feladják a hűségüket Putyinnal szemben. És nélkülük az orosz államfő nem egy atomhatalom ura, hanem csak egy öreg ember, aki a bunkerjében bujkál. Ha esetleg megnyomná azt a bizonyos piros gombot, akkor jó eséllyel nem hajtanák végre a parancsát az atomrakéták indítására.

Megszüntetett kleptokrácia

Putyin az elittel szemben nem tud a néphez fordulni, mert az emberek passzívak, a tévékészülékeikhez vannak láncolva. Legitimációja gyenge – szemben az iráni ajatollahok hatalmával nem egy forradalom emelte a trónjára, hanem az eliten belüli kiválasztási játszma. Megszüntette a kleptokráciát (amikor hatalom működési módja a lopás), ezért nem lehet az ebből élő elit vezetője többé. Az egész világ előtt lejáratta magát az esztelen háborúval, amelynek háborús bűnösévé vált. Ezzel a környezetére toxikus hatású.

A felső néhány millió orosznak új vezetőre van szüksége, hogy újra élhesse gondtalan életét, hozzáférve nyugaton lévő vagyonához. A Moscow Times cikkírója szerint ezért hamarosan megszabadulnak Putyintól és valaki mást ültetnek a helyére. Olyat, akit nem érintenek az elmúlt hetek háborús bűnei, ezen belül lehetőleg olyan valakit, aki ellenezte az inváziót, ám az ő köreikből származik és meg tudnak vele állapodni. Sztálin hirtelen halála vagy Nyikita Hruscsov eltávolítása a hatalomból, amit saját pártvezető társai döntöttek el, megmutatja, hogyan lehet ezt a manővert végrehajtani. És ez a váltás a cikkíró szerint gyorsan bekövetkezhet. Legalábbis ez az optimista forgatókönyv.