Az orosz szakértőket is meglepte, hogy Emmenauel Macron francia államfő nézetei Európa biztonságával és a világ rendjével kapcsolatban milyen jól rezonálnak orosz kollégája, Vlagyimir Putyin felfogásával - vezeti fel a francia politikus stratégiai manőverezését értékelő cikkét Vlagyimir Frolov politológus, a Moscow Times publistája. Dióhéjban összefoglalva azt a bizarr megállapítást tehetjük, hogy Macron átvette a stafétabotot, Putyintól és Donald Trump amerikai elnöktől abban a váltóban, amelynek szereplői egymást követve járulnak hozzá a nyugati világrend lerombolásához.

A politológus idézi a francia elnök két elhíresült megjegyzését, amelyeket egy interjúban mondott. Az egyik szerint a NATO agyhalott szervezetté vált, miután Trump nem egyeztetett az USA szövetségeseinek vezetőivel a szíriai amerikai csapatkivonásról, amely az ország egy részének török megszállásához vezetett. A másikkal megkérdőjelezte a katonai szervezet értelmét, mármint hogy tagállamai megvédik bármely társukat, ha azt agresszió éri, amikor arról beszélt, hogy nem igazán tudja, érvényese lesz-e a jövőben ez a vállalás. Ezzel arra utalt, hogy Trump nyíltan a tagországok kellő nagyságú katonai költekezéséhez kötötte az USA katonai segítségét.

Nem sokkal e kijelentései előtt Macron Franciaország nevében - és több nyugat-európai EU-tagállam támogatásával - megvétózta az a javaslatot, hogy az unió kezdjen csatlakozási tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával. Ezzel a gyakorlatilag egyoldalú döntéssel megállította az EU 25 éven át tartó bővítési folyamatát és teljes bizonytalanságba taszította a Nyugat-Balkán társadalmait a jövőjüket illetően.

Mi az új stratégia?

Macron stratégiájának központi eleme, hogy Európának autonóm geopolitikai szereplővé kell válnia a világpolitikában, egyenrangú játékosként kell szemben állnia az USA-val és Kínával, továbbá egyre erősebb autoritárius szomszédaival, azaz Oroszországgal és Törökországgal. A francia politikus integráltabb, hatékonyabb EU-t akar, amelyre inkább önálló szuverenitással bíró, politikai szervezetként tekint, mint szuverén államok folyamatosan bővülő egységes piacára. Macron úgy gondolja, hogy a globális geopolitikai viszonyok gyökeres átalakulásban vannak - részt akar venni a régi status quo lebontásában és a "változás ügynökeként" Franciaországot akarja az új rend felépítésének élvonalába tolni - véli a Moscow Times publicistája.

E felfogás alapja, hogy az Egyesült Államok stratégiai fordulatot hajtott végre azzal, hogy már Barack Obama elnöksége alatt, majd még inkább Donald Trump irányításával visszatért az elszigetelődés politikájához és a védővámok mögé bújó merkantilista gazdaságpolitikához. A francia elnök arra számít, hogy ez folytatódni fog, bárki legyen is az USA elnöke 2020 után.

Csodálat

A Moscow Times cikkírója úgy látja, hogy Macron bizonyos mértékű csodálattal adózik, Putyinnak és Trumpnak azért, hogy úgy képesek követni országuk (általuk vélt) nemzeti érdekét, hogy magasról tesznek bármiféle globális, az emberi civilizáció iránti felelősségvállalásra. A Nagy-Britanniát lebénító brexitre és a Németországban kialakult politikai bénultságra úgy tekint, mint "felhívásra", hogy átvegye az EU irányítását. Visszatért a gaulle-izmushoz azzal a különbséggel, hogy Franciaország helyén az Európai Unió áll mint aminek hatalmi súlyát erősíteni kell a világban.

Mindennek eredményeként Macron nézetei meglepően sok hasonlóságot mutatnak Putyinéival. Szolidaritást mutat például orosz kollégájával, aki úgy véli, hogy a nyugati országok megsértették hazáját a hidegháború után: bevették a NATO-ba a kelet-közép-európai volt szocialista országokat, amivel előre tolták a katonai szövetség hatókörét a volt Szovjetunió határáig. Amikor ezen átléptek Ukrajna esetében, az orosz államfőnek "meg kellett állítania az expanziót". A francia elnök ennek alapján jogosnak tartja, hogy Putyin úgy tekint az EU-ra, mint az USA vazallusára, amelynek célja, hogy Trójai falóként elősegítse a NATO terjeszkedését - véli a Moscow Times szakírója.

Önkéntelen segítség

Macron törekvése "Európai stratégiai autonómiájának" erősítésére szintén a Kreml kezére játszik, hiszen Moszkva a hidegháború vége óta le akarja választani Európát az USA-ról. Trump megteremtette ehhez az alapot, amikor azt mondta az USA NATO-szövetségeseinek, hogy a védelmi kiadásaiknak mostantól el kell érniük a GDP-jük két százalékát, azaz meg kell fizetniük az árát, hogy az USA garantálja a biztonságukat, és persze jól teszik, ha amerikai árut vásárolnak a pluszkiadásból. Macron annyit tesz ehhez hozzá, hogy jó, akkor mi, európaiak nem kérünk ebből a garanciából, hanem megteremtjük azt magunk.

Szerinte katonai szuverenitás nélkül Európa nem lehet önálló gazdasági és technológiai téren. Úgy véli, a NATO semmilyen segítséget nem tud nyújtani Franciaország olyan égető gondjainak megoldásában, mint a délről induló bevándorlás, vagy az afrikai és a közel-keleti terrorizmus. A Moscow Times cikkírója szerint összességében azt ajánlja, hogy Európa cserélje le az USA-t, amely azt ígéri, hogy megvédi Oroszországtól, Oroszországra, amely segítséget ígér a dél felől rá nehezedő nyomás elleni védekezésben.

Tévedések

A cikkíró szerint Macron sok mindenben nem látja át az orosz vezetés gondolkodását. Először is a Kreml szkeptikusan ítéli meg a francia államfőt, könnyű súlyú versenyzőnek látja, aki nem tudja tettekkel alátámasztani hangzatos szavait. Másodszor az oroszok úgy vélik, kisebb hasznukra lehet egy erős EU, amelyet Macron vizionál, mint egy gyenge, sőt a úgy látják, hogy a legjobban az unió széthullásával járnának. Végül Kína ügyében is rosszul ítéli meg az orosz érdekeket. Oroszország és Európa barátkozását Pekingben egyfajta orosz cselként értelmezhetik, ami árthat nekik. Ez kényelmetlen helyzetbe hozhatja az oroszokat, ugyanis bizonytalanná tenné viszonyukat gigantikus szomszédjukkal, amellyel hosszú távon kiszámítható kapcsolatokat kell építeniük.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, Macron közeledését a Kremlhez az is aláássa, hogy várhatóan nem fogja elnyerni Franciaország európai szövetségeseinek, mindenekelőtt Németországnak és a kelet-közép-európai EU-tagállamoknak a tetszését - hiába találkozott még Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével is a francia elnök. Angela Merkel német kancellár máris jelezte, hogy nem ért egyet azzal az "eltúlzott általánosítással", miszerint a NATO agyhalottá vált volna. Végül is lehet, hogy Marcont megszerezték jó barátnak az oroszok, de vajon ez elég-e ahhoz, hogy érvényesítsék érdekeiket Európával szemben is?