Nem szabad tovább csökkentenie a kamatot a Fednek, mert ezzel csak az inflációt gerjeszti, aminek megfékezése azután tragikusan nehéz feladat lesz - írja Shawn Tully, a Fortune publicistája, szembe menve a tőzsdei befektetőkkel, akik a recessziótól tartva eladnak, szinte kikényszerítve ezzel a hitelköltségek enyhítését. Tully szerint azonban két jó oka is van a Fednek arra, hogy ne engedjen a nyomásnak: az egyik, hogy a gazdaság állapota csak relatíve romlik, a másik, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek tapasztalatai vissza kellene, hogy tartsák a döntéshozókat az elkapkodott lépésektől. Nézzük az első érvet! Bár a lakásárak esnek, csökken a fogyasztás és nő a munkanélküliség, a GDP 4,9 százalékkal gyarapodott a 3. negyedévben és várhatóan a negyedikben is bővül, csak kisebb ütemben. Az export jól alakul, köszönhetően a gyenge dollárnak. Tavaly nyáron annyi pénzt pumpált a Fed a pénzintézetekbe, hogy nem omlottak össze, s bár ma drágább hitel, mint egy éve, bőven van még szabad forrás. A munkanélküliség alig nőtt. Mindezek alapján egy mini recesszió várható, olyan, mint 2001-ben a WTC-tornyok elleni támadás után, amelynek során kissé visszacsúszik a gazdasági növekedés és maximum 6 százalékig megy fel a munkanélküliség. A második érv kiindulópontja az, hogy a Fed a gyors kamatcsökkentésekkel olyan érzést kelt, mintha valami rettenetes nagy recesszió közeledne, amit mindenáron el kell kerülni. A Carnegie Mellon egyetem közgazdásza, Allan Meltzer szerint ez önbeteljesítő jóslattá válhat, és olyan hatással járhat, mint amilyet Amerika a 70-es években megélt. Az akkori olajválsághullámok két számjegyűre nyomták fel az inflációt, amire a Fed szigorítással reagált. Csakhogy ennek nyomán növekedésnek indult a munkanélküliség. Erre csökkentette a kamatot, mire megugrott az infláció, mert a gazdaság szereplőinél maradó pluszpénz nem a növekedést segítette, hanem az árakat nyomta fel. Ez az "adok-kapok" azután addig folyt, hogy végül a nyolcvanas évek elején csak 11 százalékos munkanélküliség és mély recesszió árán lehetett lenyomni az inflációt. Most is az áremelkedésekre kellene koncentrálniuk a Fed döntéshozóinak - véli az elemzés. Nem jó azt mondani, hogy ez ideiglenes, mert az olajár hajtja az árakat, ami nem nő majd úgy idén, mint tavaly, mert azt a pénz, amit ezen megspórolhatnak az emberek, elköltik másra, azaz fűtik az inflációt, amit tehát csak a viszonylag magas kamat foghat vissza. Szóval, mi a teendő? A Fednek hagynia kellene 4,25 százalékon alapkamatát. Ezzel ugyan átmenetileg recesszióba süllyedne a gazdaság, de a dollár erősödne, ami olcsóbbá tenné az importot, ez lenyomná az inflációt, s végül is az ország gyorsan kilábalna a gödörből.