Miközben a sajtó még azzal foglalkozik, milyen engedményeket tett választási programjához képest a konzervatív CDU/CSU, illetve a szociáldemokrata SPD, nem irányul elég figyelem az esetleges új kormány személyi összetételére - kezdi a nehezen születő nagykoalícióval kapcsolatos elemzését Leonid Breshidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó elemzője. Pedig ez gyökeres változásokat alapozhat meg a német és ezzel az európai politikában.

A koalíciós szerződéssel kapcsolatos pártszavazásra készülő szociáldemokrata vezetők érvelhetnek azzal a vonakodó párttagságnak, hogy sikerült érvényesíteniük a párt programjának néhány fontos elemét. Például az új kormány lépéseket tenne annak érdekében, hogy az orvosok ne kérjenek többet a privát biztosítással rendelkező páciensektől, mint azoktól, akiknek csak állami biztosításuk van. Emellett visszaszorítaná az ideiglenes foglalkoztatást.

Ami fontosabb

Jóval fontosabb azonban az, amit a miniszteri posztok elosztásánál elértek Angela Merkel kancellárral és az CDU/CSU-val szemben. Az SPD három kulcsfontosságú posztot szerzett meg: a pénzügyi, a munkaügyi és a külügyi tárca vezetését. Jellemző, hogyan kommentálta ezt Olav Gutting, a CDU egyik képviselője a twitteren: Legalább a kancellári posztot megtartottuk.

Az, hogy Martin Schulz, aki lemond az SPD elnökségéről, viszi a külügyi tárcát, érhető, hiszen az Európai Parlament elnöke volt. Fontosabb azonban ennél a pénzügyi tárca megszerzése. Ennek élére Olaf Scholz, Hamburg szociáldemokrata polgármestere kerülhet.

Németországban a pénzügyminiszterek hagyományosan nagy tiszteletnek örvendenek és népszerűek. Ezért, ha Scholz jól muzsikál, akkor pártja győzelemre esélyes kancellárjelöltje lehet a három és fél év múlva esedékes parlamenti választásokon.

Van tapasztalata

Scholz jól ismeri pártja programját, mivel ő írta annak adózással kapcsolatos részét. Az előző parlamenti ciklusban együtt dolgozott Wolfgang Schaubléval, Merkel eddigi pénzügyminiszterével és szoros szövetségesével azon a reformprogramon, amely újraszabályozza németországi központi költségvetés és a tartományok pénzügyi viszonyát.

Miután az SPD a második világháború óta a legrosszabb eredményével, 20 százalék körüli szavazati aránnyal zárta a szeptemberi választást, Scholz érdekes cikket írt. Ebben arról értekezett, hogyan lehetne többet kihozni a közeljövő várható technológiai változásaiból azoknak embereknek, akik nem aktív szereplői a technikai forradalomnak, ahelyett hogy csak elszenvednék a következményeit. A lényeg, hogy az SPD-nek át kell helyeznie a munkavállalók védelmét a régi gazdaságból az újba.

Nem galamb

Emellett már akkor kiállt a kormányzás folytatása mellett, szembe menve Schulzcal és a párt többségével, akik ellenzékbe akartak vonulni. Ezt sokan már akkor úgy értelmezték, hogy kihívta versenyre a pártelnöki posztért az SPD regnáló vezetőjét, amit persze elhárított.

Végül még egy fontos részlet, amit a hamburgi polgármesterrel kapcsolatban meg kell jegyezni: nem pénzügyi galamb. Egyetértett Schaubléval, hogy az eurózóna nem bocsáthat ki közös kötvényeket, ami azt jelentené, hogy Németország osztozna Görögországgal, Olaszországgal, Portugáliával és Spanyolországgal az az államadósságukon.

Van kockázat

Angela Merkel legutóbb 2005 és 2009 között dolgozott együtt szociáldemokrata pénzügyminiszterrel Peer Steinbrück személyében. Az SPD ezt követően jelentős szavazatvesztéssel jött ki a választásból - bár ez a 2008-as pénzügyi összeomlás és gazdasági után történt. A helyzet most az, hogy vélhetően a következő három és fél év lesz a kancellár asszony utolsó kormányzati periódusa.

Egyelőre semmi jele annak, hogy Merkel a saját pártján belül megtalálta volna utódjelöltjét, és abból a vezetői portfólióból, amelyet a CDU/CSU megszerezhet az új kormányban nem is látszik, hogy melyik minisztérium élén lehetne nagyot villantani. És ez gond a konzervatív blokknak. A Bloomberg publicistája úgy látja, mintha Angela Merkel arra játszana, hogy az SPD nyerjen azt követően, hogy ő távozik a német politika nagyszínpadáról.

A kép forrása: Pixabay.