Nyugat-Európában emiatt emberek milliói előtt vált sötétebbé a jövő, bár az egyes országokban az árfolyamok gyengülése eltérő mértékben érinti a nyugdíjas éveikre készülő kisbefektetőket. A helyzet Nagy-Britanniában a legrosszabb, ahol a nyugdíj-előtakarékossági programokon belül a vagyon 70 százalékát részvényekben helyezik el. Ugyanez az arány Hollandiában 37, Svédországban 35 százalék, míg Svájcban csupán 17 százalék, Olaszországban és Németországban pedig ennél is alacsonyabb, 15 százalék – derül ki a Mercer Investment Consulting adataiból, amelyeket a Bloomberg ismertet. A tőzsdei zuhanás különösen rosszkor jött, hiszen a kormányok és a vállalatok pénzügyi és demográfiai megfontolásokból alig pár éve kezdték intenzíven arra ösztönözni az embereket, hogy jobban vegyék ki részüket az öreg napjaikról való gondoskodásból. A brüsszeli bizottság azt prognosztizálja, hogy 2020-ra az Európai Unió lakosságának 35 százaléka, 122 millió ember lesz nyugdíjas, szemben a mostani 27 százalékkal. Az ENSZ adatai szerint Nyugat-Európában 1999-ben négy munkaképes korú emberre jutott egy 65 évnél idősebb lakos, 2050-re viszont ez az arány kettő az egyhez lesz. Nagy-Britanniában és Hollandiában, ahol a munkavállalók saját cégükkel kötnek magánnyugdíj-szerződést, egyre gyengül az a gyakorlat, hogy ennek az állami ellátást kiegészítő nyugdíjnak a nagyságát az utolsó fizetés alapján állapítják meg. Ehelyett az alkalmazottak meghatározott összegeket fizetnek be a kasszába, s ily módon nagyobb személyes kockázatot vállalnak. Más országokban szintén erősödik az állami felosztó-kirovó rendszer mellett létező megtakarítási formák szerepe. Miután a nyugdíjpénztárak részvényekbe fektetik tőkéjük bizonyos hányadát, az elmúlt időszak vagyonvesztései nyomán rengeteg ember kényszerül arra, hogy akár négy-öt évvel tovább dolgozzon, máskülönben az eredetileg tervezett határidőre kezébe kerülő összeg nem biztosítana rendes megélhetést.
QP | Quality Placement