A NuScale Power bejelentette, hogy egyetértési megállapodást ír alá az észt Fermi Energia vállalattal arról, hogy a balti állam éghajlat- és energiabiztonsági céljainak megvalósítása érdekében mostantól a kis moduláris reaktorok fejlesztésére összpontosít - adta hírül a Nuclear Newswire. A Fermi Energia - mely három éve észt vállalkozók és nukláeris szakemberek egy csoportjából éppen ezzel a céllal jött létre - úgy gondolja, hogy az újgenerációs kis atomerőművek (Small Modular Reactor, SMR) megoldást jelenthetnek az ország klímavállalásainak megvalósításához éppúgy, mint a villamosenergetikai önállóság mind nagyobb fokú elérésének biztosítását.

A két cég kötötte memorandum arról szól, hogy a Fermi Energia aszerint értékeli a portlandi NuScale mini atomerőműves reaktortervét, hogy azt lehet-e az észt viszonyok között lokalizálni. Az észt telepítéshez azonban ez csak a kezdő lépés, mivel sem itt, sem a régióban nincsenek jelenleg atomerőművek. Igaz ugyanakkor, hogy éppen a NuScale - többek között - Lengyelországban is tapogatózik.

Mini nukit mindenhova?

Az SMR technológia egy olyan újgenerációs, kis egységekből modulárisan építhető atomerőművet eredményez(ne), amely a 300-400 MW-os egységekből úgy volna gyorsabban felépíthető a jelenlegi, legalább 10 évig tartó nukleáris erőművi építkezéseknél, hogy a modulokat standard szabályok alapján, gyorsabban engedélyezhetnék, és az egységeket nem a helyszínen, hanem egy-egy SMR-gyárban, szériában gyártanák le. Innen szállítanák a helyszínekre, ahol az építménybe helyezést követően, rövidebb idő alatt üzembe állhatna.

Ám az SMR technológiával kapcsolatosan azt is érdemes tudni, hogy miközben Bill Gates vált az utóbbi időben ennek a legismertebb promóterévé, aközben az Egyesült Királyságtól és az Egyesült Államoktól Kanadán át Franciaországig sok országban, mintegy 70 kísérleti projekt, fejlesztés és innovációs munka folyik a "mini-nuki" témakörben. A NuScale az egyik úttörőnek számít e területen - többek közt ilyen SMR-eket ígért már Romániának is - azonban a tényleges, kereskedelmi értelmben forgalomba hozható, működőképes megoldás egyelőre még nem készült el, még nem működik a világban.

Vannak, akik az oroszok Lomonoszov Akadémikus (vizen lebegni képes, de úszni önállóan nem tudó) mobil reaktorát SMR-ként aposztrofálják, de ezügyben az építés és az üzemelés mellett a tényleges termelési hatásfok, valamint a költségek körül is túl nagy egyelőre az orosz ködösítés. És bár technológiai értelemben a tavaly decemberben hálózatra kapcsolt kínai Shidao Bay-1 is nevezhető SMR-pionírnak, a demonstrációsnak hívott infrastruktúrával kapcsolatban azonban éppen a demózás az, ami eddig gyakorlatilag elmaradt. 

A világ valószínűleg legnagyobb nonprofit környezetvédelmi szervezete, a 30 millió tagot számláló Környezetvédelmi Munkacsoportja (The Environmental Working Group, EWG) tavaly a weboldalán egy egész dossziét összeállított az SMR-ek körüli tudományos és technológiai kérdések ismertetésére és magyarázására. Az egyik, erről szóló, tudósok áltla jegyzett cikk szerint az SMR egy hamis energiamegoldások mivel klímavédelmi kényszerek felől nézve sem az idő, sem a költségek rendelkezésre álló paramétereibe nem férnek bele. Az EWG arra utott, hogy: 

  • nehezen hihető, hogy míg az atomerőmű építések történelme során eddig még sosem csökkent a kilowattonkénti tőkeköltség, éppen most sikerülne ezt megugrani – amikor egy hagyományos atomerőmű teljesítőképességét az SMR-ek 4-6, de akár 12 modul egymás mellé építésével tudnák elérni;
  • nehezen hihető, hogy a tyúk-tojás problémát meg tudja oldani (vagyis azt a helyzetet, hogy a méretgazdaságossághoz és termékár-csökkenéshez gyártóüzemek kellenek, a költségek csökkentéséhez viszont megrendelések, ám ez addig, míg magas az ár, nem valószínű, így az ellátási lánc felállításához szükséges beruházások ösztönözhetősége is kérdéses). 

Az SMR témakörben magyarul is olvasható egy alapos, részletekbe menő, forrásgazdag tanulmány, melyet azz EnergiaKlub májusban "Túl későn, túl drágán - az SMR ígéret" címmel tett közzé.

Több szálon is reménykednek

A NuScale és a Fermi Enrgia memoranduma alapján azonban, mindezekkel együtt is az látszik, hogy a balti országban bíznak az SMR-korszak eljövetelében. A Nuclear Newswire a dokumentumok aláírását követő beszédekből John Hopkinst, az oregoni cég elnökét és Kalev Kallenents-et, a Fermi Energia vezérigazgatóját is idézte. Mindketten "alig várják, hogy együtt dolgozhassanak" azon, hogy felmérjlék, miként válhat e technológia az észt energetikai jövő kulcselemévé.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint Észtország az energiaszükségletének nagy részét hazai kitermelésű palaolajból biztosítja, ugyanakkor az észt kormány 2021-ben bejelentette, hogy 2035-ig leállítja a palaolaj kitermelését, és 2050-re eléri a szén-dioxid-semlegességet. A Fermi Energia a 2019-es alapításáról azzal adott nyomatékosan hírt, hogy az SMR-technológia meghonosíthatósága melletti érvelésként egy olyan tanulmányt adott közre, mely négy mini-nukis reaktortervet is tartalmazott. Ezek között nem csak a NuScale Power modulja szerepelt, de a GE Hitachi BWRX-300-asa, a Moltex Energy SSR-W300-asa és a Terrestrial Energy IMSR-400-as SMR-je is.

A GE Hitachival pedig jóval előrébb járnak már a dokumentumok aláírásában, mint a NuScale-vel, mivel előbbivel már tavaly márciusában olyan egyezmény is született, mely alapján keresni kezdték a BWRX-300-asok telepítésének lehetséges támogatási módjait.