Dél-Ázsia országaiban is áruhiányt, áremelkedéseket okozott az ukrajnai háború, ez pedig a meglévő gazdasági, társadalmi feszültségekkel együtt összetett, nehezen kezelhető válságot eredményezett. Emiatt  sokkal nagyobb hatást gyakorolt a háború a kormányokra, mint akár az Ukrajnával szomszédos kelet-európai országokban – áll az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének friss elemzésében.

Pakisztánban évek óta halmozódnak a gazdaság válságjelenségei. A kormány az elit belső alkujának köszönhetően megbukott, a kormány, a korábban népszerűtlenné vált, botrányos előéletű Sharif-család jutott ismét hatalomra. Ez azonban csak egy taktikai játék a válság kezelésére: Shehbaz Sharifot csak a népszerűtlen intézkedések meghozatala érdekében tartják hivatalban. Várható, hogy a túlduzzasztott, állami tulajdonú vállalatok privatizálása után sok dolgozót elbocsátanak majd. Pakisztánban a szürke- és feketegazdaság jelentősége szélsőségesen nagy,

az ország mezőgazdaságon kívül foglalkoztatott polgárainak 71 százaléka innen szerez jövedelmet.

A katonai vezetés belpolitikai befolyása viszont erősödött az utóbbi években, a fegyveres erők stabilitást biztosítottak a korábbi, civil kormány mögött is.

Srí Lanka

Srí Lankán szintén kulcskérdés, ki vállalja magára és viszi véghez a szinte biztos bukást jelentő reformokat, és majdani utódaik ebből mennyit vállalnak fel. Szerdán eldőlt, hogy Ranil Wikramasinghe lesz az új államfő: ő azért ideális jelölt, mert az esetleges megszorítások után mind a bal-, mind a jobboldal elhatárolódhat tőle. Az állami vállalatok a Srí Lankán is túlduzzasztottak, szinte biztos, hogy a privatizálás után ott is elindulnak a leépítések. Az országnak szinte elfogytak a devizatartalékai, ráadásul a 2019-ig csúcságazatnak számító, a GDP 12 százalékát adó turizmusra sem építhetnek már, amely a harmadik legnagyobb devizabevételi forrás volt.

A szigetországban a lakosság nyomására történt hatalomváltás, a hagyományos elitcsoportok egyre népszerűtlenebbek, ez pedig tartósan felboríthatja az ország belpolitikai életét. A 2000-es évek közepétől az országot irányító Rajapaksa-klán tartósan háttérbe szorulhat, és megerősödhet a jobbközép, liberális gazdaságpolitikát folytató alternatíva. Nekik kell majd vállalniuk a felelősséget a következő időszak fájdalmas reformjaiért is.

Az ellenzéknek önmagában nincs meg a kormányzáshoz szükséges többsége, ezért a két legnagyobb politikai szövetségnek mindenképpen össze kell fognia. (Ez éles különbség lenne Pakisztánnal szemben, ahol egy törékeny koalíció biztosítja a kormányzó többséget a fegyveres erők hallgatólagos támogatásával.)

A két ország gazdasági problémáit hosszú időbe telik majd orvosolni: ehhez a kormányoknak át kell ütemeznie az államadósságot, az állami vállalatok működését racionalizálni kell, javítaniuk kell az adózási morálon, és a megszorításokat rá kell terhelniük a társadalomra. A társadalom azonban nem fogja csendben tűrni az áldozatvállalást: várható, hogy a belpolitikai válságok könnyen megismétlődhetnek a következő időszakban.