Szaúd-Arábia a hét elején jelentette be, hogy négy éven belül fel akarja készíteni gazdasági rendszerét az óriási olajbevételek megszűnése utáni időkre. Ambiciózus cél a világ legnagyobb olajexportőrétől. A hirtelen váltás többről árulkodik annál, ami programpontokban szerepel - derül ki a MarketWatch háttérelemzéséből.

Az évtized végére képesek leszünk az olajárbevételek nélkül élni - fogalmazott lakonikusan Mohammed bin Szalmán koronaherceg-helyettes, az ország gazdasági tanácsának vezetője egy tévéinterjúban.

A fekete aranytól való lassú távolodást jelzi az is, hogy tőzsdére viszik az állami tulajdonban lévő Saudi Arabian Oil Co. öt százalékát. A világ legnagyobb energiavállalata becslések szerit 2,5 ezer milliárd dollárt ér.

Vége a magas árnak

A szaúdi reformtervet részben az "ihlette", hogy a közel két évvel ezelőtt kezdődött olajáresés nyomán kialakult, tartósnak tűnő alacsony árszint miatt idén 90 milliárd dollár lehet az ország költségvetési hiánya - fejtegette Usha Haley energiapolitikára specializálódott egyetemi professzor. Az ország bevételeinek 70 százalékát az olajexport hozza - rájöttek, hogy az ennek köszönhető magas életszínvonalat csak gyökeres reformokkal tarthatják fenn.

Vége a befolyásnak

A MarketWatch elemzése szerint ki nem mondva négy körülményről árulkodik a rijádi döntés. Az első, hogy felismerték: Szaúd-Arábia befolyása az olajpiacra hanyatlik. Egyre kevésbé képesek mozgatni a fekete arany árát, és ha ez így van, akkor egyre kevésbé tudják kézben tartani az ország hosszabb távú gazdasági folyamatait és ezzel összefüggésben politikai stabilitását.

Az új helyzet mögött nem csupán az olajár zuhanása van, hanem az is, hogy a világ nagy olajtermelő államai immáron nem tudnak közösen - kartellként - fellépni az árak védelme érdekében.

Látva, hogy a OPEC-országok, illetve a rajtuk kívüli nagy termelők nem tudnak megállapodni az árak szabályozásáról, a szaúdiak úgy gondolhatják, hogy az észak-amerikai WTI kőolaj ára 45-65 dollár/hordó közé szorul (szemben a 2014 közepi 100 dollár körüli szinttel) - véli Kevin Kerr olajipari szakértő.

Vége a békességnek

A reformterv második implicit üzenete, hogy az olajhatalmak folytatni fogják harcukat piaci részesedésük védelméért. Nem fogják visszafogni exportjukat annak ellenére sem, hogy az alacsony olajárak súlyos lyukakat ütnek a bevételeiken. Erre érdemes odafigyelniük a kereskedőknek és a befektetőknek.

Akik arra spekuláltak, hogy a külső és belső politikai nyomás végül rábírja a rijádi vezetést az export csökkentésére, azoknak a reformterv bejelentése után át kell gondolniuk véleményüket. És nem csupán az észak-amerikai olajpala-kitermelés szab határt az áremelkedésnek.

Ma már jóval alacsonyabb áron kereskednek a fekete arannyal, mint amennyit az olajpala-kitermelés kiszorítása indokolttá tenne. Miközben nagyjából 60 dollár/hordós ár alatt az utóbbi már gazdaságtalan, az ár 40 dollár körül ingadozik. Ennek oka a hagyományos termelők harca piaci részesedésük megőrzéséért.

Vége a petrodollárnak

Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok a hetvenes években kötött egy kölcsönösen előnyös megállapodást. Az előbbi vállalta, hogy olaját kizárólag dollárban értékesíti, míg az utóbbi ezért katonai védelmet ígért a királyságnak. Ez a kereslet teremtette meg az úgynevezett petrodollárt, amely - visszatérve születési helyére - igencsak jó hatással volt az USA befektetési eszközeinek árára.

A két ország viszonya azonban valamelyest romlott azt követően, hogy a világ nagyhatalmai és Irán megállapodtak a perzsa ország atomprogramjának korlátozásáról, ami utat nyitott az iráni olajexport újrakezdése előtt. Az amerikai szenátus már szaúdi fegyverexport felülvizsgálatát fontolgatja.

Vége az olajkorszaknak

Végül a szaúdi vízió, amely 2030-ig igyekszik meghatározni az ország átalakulását, láthatóan számol azzal a ténnyel, hogy a világ - szemben az elmúlt 100 évvel - a jövőben nem lesz kiszolgáltatott a fekete aranynak. A kereslet elérhette a csúcsát.

Erre utalnak például a program bevándorlással kapcsolatos elemei, amelyek utat nyitnak az előtt, hogy a munkaerő bővítésével erősítsék a gazdaságot. Új, munkaerő-intenzív iparágak - például a zöldenergia-termelés - vehetik át a kőolajbányászat és az olajipari termékek előállítás szerepét a gazdaság pörgetésében.

Szakértők szerint az olajár 2014 közepén indult összeomlása a csúcsra járó olajkereslet végének kezdetét jelezhette. Az árak jelenlegi szintje jelzi, hogy merre tart a világ olajipara. Ezért aztán lehet, hogy a szaúdi reformterv éppen idejében érkezett.