A több mint két hónapja tartó orosz ukrán háború hatására, Németország kormánya február 27-én a védelmi költségvetésének drasztikus emelését jelentette. Olaf Scholz német kancellár akkor azt mondta, hogy országa nemzeti össztermékének több mint két százalékát fogja az ország hadseregének fejlesztésére fordítani, azóta azonban úgy tűnik, ez közel sem jelent akkora előrelépést, mint amekkorának a bejelentés alapján tűnt.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem alá tartozó Stratégiai Védelmi Kutatóintézet szerint a hangzatos bejelentés nem feltétlen jelent forradalmi változást a német hozzáállásban. Nemrégen közölt elemzésük alapján alapvető problémák vannak a német haderő megszervezésével, és a Scholz kormány lépésére sokkal inkább érdemes korrekcióként tekinteni, mint valódi reformtevékenységként.

Hirtelen harag

Szakértőik szerint a német védelmi költségvetés adataiból mostanra az látszik kirajzolódni, hogy a drasztikus vállalást különösebb előre tervezés nélkül, a hirtelen jött megszállás sokkhatása alatt hozták. Lépésükkel párhuzamosan a német közvélemény is meglehetősen hirtelen fordult át az addigra megkérdőjelezhetetlenné vált orosz agresszió hatására.

Míg a tanulmányban hivatkozott kutatások alapján február elején a német lakosság mindössze 29 százaléka tartott attól, hogy az oroszok tényleg támadni fognak, és ebből kifolyólag 75 százalékuk ellenezte Ukrajna felfegyverzését, addig a Scholz bejelentését követő felmérésben szinte visszájára fordult a szám. Eszerint február végére az ország 78 százaléka támogatta, nem csak a fegyverszállítást, de a német haderő megerősítését is.

A pálfordulás amiatt is kiemelendő, mert korábban a német közvélemény 63 százaléka inkább nem volt elégedett azzal ahogy a kormány kezeli a helyzetet. Ehhez képest egy másik, március elején készült felmérés szerint, már a lakosság 53 százaléka találta "megfelelőnek" Scholz intézkedéseit. A támogatás azonban közel sem biztos, hogy fennmarad, és ez nagyban függhet a német vezetés kompetenciájától is.

Akadozó haderő

Ugyan a második világháború óta távol állt Németország profiljától a határozott geopolitikai szerepvállalás, és így a haderejére is a költségcsökkentés és a telepíthetőség irányába ment el, a Krím-félsziget orosz annektálása után, megfogalmazódott egyfajta nemzetközi igény a német szerepvállalás iránt. Egészen 2014-ig csökkenő tendenciát követett az ország védelmi költségvetése, innentől azonban az évről-évre konzekvensen növelni kezdték.

A probléma leginkább a növekedés mértékével volt: négy év alatt kevesebb mint 5 milliárd euróval (a jelenlegi árfolyamon is kevesebb mint 1,9 ezermilliárd forint) tudták növelni a kezdeti 34,4 milliárdos (13,4 ezermilliárd forint) költségvetést. Innentől valamivel nagyobb tempóval haladva, 2021-re 48,43 milliárd eurósra nőtt az ország védelmi költségvetése.

A 7 év alatt elért 40 százalékos növekedés tagállami szinten kiemelkedőnek mondható, és Németország stabilan a NATO harmadik legnagyobb befizetője, de saját nemzeti össztermékéhez képest, ez még mindig alig haladja meg a másfél százalékos ráfordítást, ami jócskán elmarad a szövetség által is kijelölt két százalékos minimumtól.

Félreszámolt költségvetés

Scholz kancellár februári bejelentésében három százalékos GDP ráfordításról, és egy 100 milliárd eurós (közel 38 ezermilliárd forint) elkülönített egyszeri alapról szólt, amelyből további fejlesztéseket és fenntartását is fedezhette volna a német hadsereg (Bundeswehr). Ezzel szemben azonban gyorsan kiderült, hogy a különalap (Sondervermögen) nem külön értendő, felhasználása beleszámít a költségvetésnövelésbe, de még ezzel együtt is küzdelmes lehet fenntartani az ígérteket.

Az SVKI tanulmánya által is hivatkozott Sipri (Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet) írásából az derül ki, hogy 2021-ben a német védelmi minisztérium 46,9 milliárd eurós finanszírozásban részesült. A két százalékos cél eléréséhez Németország katonai kiadásainak 2022-re 75,5 milliárd euróra, 2026-ra pedig 85,6 milliárd euróra kellene emelkedniük.

A felülvizsgált költségvetési tervezet szerint a védelmi minisztérium 2022-ben 50,3 milliárd eurós, majd 2026-ig minden évben 50,1 milliárd eurós büdzsével számolhat, ez azt jelenti, hogy idén 25,2 milliárd euróval, 2026ig pedig évente 35,5 milliárd eurós finanszírozási hiány lesz. A költségvetési rés betöméséhez valamivel több mint 150 milliárd euróra lenne szükség, azonban az erre elkülönítendő 100 milliárd már a 2025 közepére elfogyna, és egyelőre az se tiszta, hogy tényleg teljes mértékében a védelemre menne-e minden.

Ködös sorsú különalap

Mindenek előtt kérdés az, hogy június elején valóban megszavazzák-e a Scholz által javasolt 100 milliárd eurót. Az összeg elkülönítéséhez és bebiztosításához a német kormány alkotmánymódosítást szeretne, ehhez azonban nem elég a regnáló koalíció három pártja. A módosítást se a baloldali Linke, se pedig a szélső-jobboldalinak mondott Alternatíva párt nem fogja támogatni, ez pedig Angela Merkel volt pártját, a CDU-t hagyja egyetlen szövetségesnek.

A kereszténydemokrata CDU tipikusan támogatja a katonai költekezéseket, azonban a Scholzék által megfogalmazott javaslatban némileg tisztázatlan, hogy mire is költhető pontosan a különalap. Mivel a németek által korábban megfogalmazott 3D irányelv alapján, a GDP 3 százalékát költenék védelemre, fejlesztésre és diplomáciára, nem bíznak abban, hogy a különalap csakis konkrétan a védelmi kiadásokra lenne használható.

Ettől függetlenül az, hogy az elemzés alapján már biztosra vehető az alap rövidtávú, 3-4 éven belüli felhasználása, azt vetíti előre, hogy a pénz nagyja eszközbeszerzésre és haderő fejlesztésre fog menni. Emiatt azonban borulhat az európai központú fejlesztések ütemezése.

Légierő-mizéria 

Korábban például az volt tervbe, hogy a Bundeswehr akár teljesen is átugorhatja az ötödik generációs amerikai F35-ös, és az Eurofighter vadászgépeket, az hatodik generációt fejlesztő FCAS (Future Combat Air System) javára. Ezzel szemben a tanulmány alapján már bejelentették, hogy a plusz forrásból 15 milliárd euró ezekre az jelenleg is széleskörben alkalmazott gépek vásárlására megy.

F-35-ös vadászgép
F-35-ös vadászgép

Az amerikai gépek favorizálása azért is jelenthet problémát, mert így háttérbe szorulhatnak az európai központú fejlesztések, amire Franciaország érzékeny lehet, hiába említette Scholz a velük való együttműködés fontosságát. Ezen kívül az is aggodalomra adhat okot, hogy az új gépekkel az életciklusuk végéhez közeledő Tornado vadászgépek lecserélésére szánják.

A németek jelenleg csak ezekkel a Tornado modellekkel képesek az ország területére telepített nukleáris töltetek célba juttatására. Ha lecserélik őket, akkor kérdéses, hogy Németország milyen mértékben tudja kivenni a részét a NATO által meghatározott nukleáris képesség megosztására kötött megállapodások teljesítéséből.

A vadászgépeken túl, a németek többek között izraeli Heron drónokat, egy légvédelmi rendszert és amerikai Chinook szállítóhelikopterek beszerzését is bejelentették mostanra. A korábban is idézett Sipri által közölt kommentár írója, Alexandra Marksteiner katonai kiadásokkal és fegyvergyártással foglalkozó szakember arra hívja föl a figyelmet, hogy a hosszútávú tervezés feladása pénzpazarláshoz, és az inkompatibilis rendszerek miatt, a német haderő alulteljesítéséhez vezethet, pedig az SVKI adatai szerint már jelenleg is akadnak lyukak a Bundeswehr felkészültségében.