Nagyjából 18 hónappal a Covid-19 világjárvány után a globális, hajóval történő szállítmányozás még mindig válságban van, és a lemaradás az ünnepi vásárlási csúcsidőszakban még nagyobb lehet. Egy pillantást vetve az acél szállítókonténerek piacára egyértelművé válik, hogy a visszatérés a normális kerékvágásba nem fog egyhamar megtörténni – derül ki a CNN riportjából.

A koronavírus megjelenése előtt a vállalatok viszonylag könnyedén bérelhettek egy kisebb, 20 láb vagy 40 láb hosszú dobozt, amely lehetővé tette számukra, hogy olcsón mozgassák az árukat. A konténerek élettartama körülbelül 15 év, mielőtt újrahasznosítják őket olcsó tárolási vagy építési megoldásokká.

Kapcsolódó

De az üres konténerek továbbra is szerte-széjjel vannak Európában és Észak-Amerikában, míg az ellátási láncok működésében való egyenetlenségek azt jelentik, hogy még többre van szükség belőlük a megrendelések teljesítéséhez. Az áruk iránti kereslet eközben megugrott – így a világ minden táján árut szállító hajók, konténerek és teherautók hálózatának kevés ideje van a felzárkózásra.

Elszálltak az árak

Mindennek eredményeként a konténerek hihetetlenül szűkösen állnak rendelkezésre és rendkívül drágák lettek. Egy évvel ezelőtt, a vállalatok nagyjából 1 920 dollárért tudtak lefoglalni egy 40 láb hosszú acél konténert egy szabványos útvonalra Kína és Európa között a Drewry tengeri kutatási tanácsadó adatai szerint. Most a cégek több mint 14 000 dollárt költenek, ez több mint 600 százalékos növekedés jelent.

A hónapok múlásával a globális ellátási láncok eljutottak a töréspontig, ami hiányt okoz a számítógépes chipektől a McDonald's turmixokig.

A vállalkozások mindenütt küzdenek a problémával. A bútor óriás Ikea saját szállító konténereket vásárolt, hogy megpróbálja enyhíteni a logisztikai gondjait. De ez nem járható út egy kisebb cégnek, ami most kénytelen újragondolni a bővítési terveit, és lehet, hogy árakat is emel. Ebből is látszik, hogy mennyire szerteágazó és vélhetően tartós hatása van az ellátási láncok felbomlásának.

De mi történt?

A konténerdobozok központi szerepet játszottak a káoszban. Amikor a világjárvány beütött, a nagyobb hajózási vonalakon több tucat járatot töröltek. Ez azt jelentette, az üres dobozokat nem vették fel, mielőtt a kínai export szektor magára talált volna, és a globális kereslet a fogyasztási cikkek, mint a ruházati és elektronikai termékek iránt megugrott volna.

Az üres konténerekkel való fennakadások továbbra is fennállnak az iparágban, mivel a koronavírus-korlátozások továbbra is élnek a kikötőkben és a raktárakban, ami akadályozza a munkát, miközben a szállítási költségek tovább emelkednek.

Az egyik súrlódási pont az, hogy az Európából Ázsiába tartó rakományok nagy része alacsony értékű anyag, például papírhulladék és fémhulladék. Mivel a szállítási árak emelkedtek, ezek az utak már nem érik meg, így a konténerek nem is indulnak el.

Az ottragadt konténerek tárolására több nagy kikötőben, például Amszterdamban már többlet tárolókapacitásokat kellett létrehozni.

Messze még a vége

Eközben az új konténerek vásárlásának költsége gyakorlatilag megduplázódott. Ebben az is közrejátszik, hogy az árupiac is felborult, és az ázsiai gyártóvállalatok is drágábban tudják beszerezni a gyártáshoz szükséges fém- és egyéb nyersanyagokat a piacról.

A költségekbe bele kell számítani, hogy a munkaerő is drágább lett, és eleve megváltozott körülmények között tud csak dolgozni a koronavírus terjedésére bevezetett korlátozások miatt.

Az egyedüli nyertesei a helyzetnek a pénzügyi vállalatok, amelyek a konténergyártást megfinanszírozzák. Egy nagyobb induló összeggel így garantálják maguknak a számottevő, hosszú távon biztosított megtérülést.