A múlt héten nagy port kavart az a hír, miszerint Németországban a szövetségi kabinet olyan törvénytervezetet fogadott el, mely az orosz gázszállítások várható következményeit azzal kezelné, hogy az áramtermelésbe - a gázerőművek helyére - részben széntüzelésű erőműveket engedne vissza.

Ez ugyan racionális forgatókönyvnek tűnik – azt alapul véve, hogy az orosz gázszállítások a meglévő szerződések ellenére is egyre kockázatosabbnak tűnnek az EU számára, márpedig az áramhálózaton a betáplálást és a fogyasztói igényeket meg kell teremteni, ki kell tudni szolgálni – ehhez pedig aktuálisan némely szén-, illetve olajtüzelésű erőművek reaktiválása jelenti a racionális megoldást –, de a helyzetet sokan nem így dekódolták.

Ahogyan a magyar médiában is több helyen (például itt meg itt is) - a német sajtóban is volt, aki a zöldpárti Robert Habeck gazdasági miniszter szemére vetette, hogy ha visszaengedi a szenet az áramtermelésbe, akkor mi lesz a német klímatervekkel, az Energiawendével. A rövid válasz az, hogy: semmi. A hosszabb magyarázathoz azonban oda kell visszamenni, hogy tisztázzuk a törvénytervezet tartalmát.

Az áramtermeléshez kötődő gázfogyasztás csökkentésének mikéntjéről értekező, június elején kormányzati szinten elfogadott tervezet még nem törvény. Vagyis még nem füstölnek pluszban a német szénerőmű kémények, a törvényből egyébként sem következik ez direktben, de a jogszabálytervezet jelenleg még a parlamenti elfogadáshoz és a hatályba léptetéshez szükséges procedúrán keresztüljutás feladatával küzd.

Amennyiben módosítások nélkül ez a küldetése sikerül, úgy azt júliusban fogadhatja el a Bundesrat. Ezzel együtt is: a törvénytervezettel kapcsolatban a német Gazdasági Minisztérium két dologra külön is felhívta a figyelmet:

  • az abban foglaltak csak a gázhiány bekövetkezte esetében aktivizálódnak,
  • az, hogy egy erőmű tartalékban van, nem jelenti azt, hogy már üzemel; csak üzemkész állapotba kerül, nem dolgozik a piacra, és így nem termel szén-dioxidot sem.

A "figyelmeztető jelzés" leadásának időszerűségét azonban az indokolja, hogy a Gazprom néhány napja mintegy 40 százalékkal csökkentette az Északi Áramlat gázvezetéken keresztül a Németországba irányuló földgázáramlást, és az oroszok gazdasági-politikai taktikázása mostanra egész Európát gázellátási problémákkal való szembenézésre kényszeríti. (Robert Habeck pedig a feszültebbé vált helyzetre válaszul már arról adott ki közleményt, hogy az érintett szénerőműveket máris elkezdik korszerűsíteni - így hamarosan újra beállhatnak a termelésbe, amennyiben a helyzet ezt úgy hozza.)

Egyelőre csak forgatókönyv

Mindezt azért érdemes szem előtt tartani, mert bár a kockázat nagy, ettől még a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A németországi gáztárolók töltöttsége már most közel 60 százalékos: a legutóbb szombaton kiadott hivatalos jelentés szerint a tárolási szint 59,28 százalék, a legtöbb tároló töltöttségi szintje jóval magasabban áll, mint 2015-ben, 2017-ben, 2018-ban és 2021-ben állt. A gazdasági tárca előterjesztése szerint e szintnek augusztus 1-ig el kell érnie a 65 százalékot, október 1-ig pedig a 80 százalékot. Ehhez a kormány 15 milliárd eurós betárolást ösztönző-segítő csomagot is beígért már.

(Csakis a miheztartás végett érdemes megemlíteni, hogy a magyarországi tárolók töltöttségi szintje jelenleg az elmúlt 5 év legalacsonyabb értékét mutatja, az Energiahivatal hivatalos adatai szerint június 23-án éppen meghaladta a 36 százalékos szintet.)

Mivel azonban az Németország számra racionális forgatókönyv lett, hogy a meglévő gázszállítási szerződések ellenére sem érkezik majd idén és az elkövetkezőkben elég orosz gáz a vezetékeken az igények kielégítésére (és az így keletkező kieséseket nem tudják majd más beszállítói forrásból kiváltani), erre - az egyelőre csupán lehetséges - gázhiányos időszakra a kormány kidolgozta az "erőműcserés lehetőségeket".

A gazdasági miniszter még márciusban kihirdetett egy háromlépcsős vészhelyzeti forgatókönyvet, amely a korai figyelmeztetési szint, a riasztási szint és a vészhelyzeti szint alapján különböző intézkedéseket léptet életbe annak függvényében, hogy a gázellátási nehézségek mennyire valóságosak. Az első szint azt jelenti, hogy "konkrét, komoly és megbízható jelzések" vannak arra, hogy a gázellátási helyzet valószínűleg romolhat. A riasztási szint - ahol tehát Németország most tart - már egy konkrét cselekvési tervet ír elő, melynek célja, hogy ha a vészhelyzeti szintre kell lépni (ahol már valóban megtörténik a gázszolgáltatásban az előre jelzett „jelentős fennakadás”), akkor arra lehessen érdemben, rendszer szinten is reagálni.Fontos, hogy az állam csakis a harmadik fázisban, vészhelyzetben avatkozik be a gázpiacba - és hogy ezt elsősorban a védett fogyasztók (lakossági fogyasztók, kórházak, tűzoltóságok, rendőrség stb.) gázellátásának biztosítása érdekében teheti meg.

A most bejelentett "erőműcsere-lehetőség" azt jelenti, hogy ha a gázerőműveket az áramtermelésben tényleg pótolni kell, akkor a meglévő szén-, illetve az olajtüzelésű erőművek közül (a rendelkezésre álló rövid határidőt is bekalkulálva) számba veszik, hogy melyiket lehet-kell addig korszerűsíteni és akkor majd bekapcsolni az áramtermelésbe. A német kabinet szerint ez az állapot legfeljebb 2024 március 31-ig tarthat. Addig vagy rendeződik az orosz gázszállítás vagy Németországnak addigra meg kell oldania ennek kiváltását.

A hatályba léptethetőségre váró törvénytervezet azonban nem az összes fegyver. A szövetségi kormány rendeleti úton azt is el akarja érni, hogy ha a gázellátó rendszert veszély fenyegeti, akkor gyorsan és akár hat hónap időtartamra is lecsökkentse az áramtermelő gázerőművek működését. Ugyanakkor az a súlyponteltolás már folyamatban van, mely a német gázigények orosz forrásból kielégítését jelentette - míg tavaly ez 55 százalék volt, idén áprilisban az orosz gázimport 35 százalékot ért el. Év végére a cél, hogy 30 százalék alá vigyék le ezt a részarányt, 2024 közepére pedig akár 10 százalékra is.  

30+100+25

A Berlinben működő Enervis Energy Advisors GmbH elemzőműhely modellezte, hogy e bő másfél évre számoltan, a törvénytervezet jelenleg ismert formája alapján mennyi földgázt lehetne-kellene a német gazdaságban megtakarítani, illetve más energiaforrással, szénnel kiváltani.

Az energetikai thinktank közgazdászai úgy számoltak, hogy amennyiben a csereerőművek rendelkezésre állásáról szóló törvény júliusban életbe lép, a németországi gázfelhasználás az áramtermelésben idén 30 terawattórával (TWh) csökkenhet, jövőre pedig már akár 100 TWh-tal is mérséklődik. Ha pedig valóban 2024 első feléig érvényben marad a törvény, akkor további 25 TWh energiaértékű földgáz válik megtakaríthatóvá - állítják az Enervisnél.

„Ez megfelel a tavaly villamos energiává alakított gázmennyiség mintegy 80 százalékának - mondta a PV Magazinnak Mirko Schlossarczyk, a számításokat végző cég egyik vezető piaci szakértője. Hozzátette: ez a 100 TWh a teljes éves német gázszükségletnek mintegy a tizede.

Mi lesz a német gázerőművekkel?

A berlini elemzők olyannyira komolyan vették a modellezést és az abból kiolvasható eredményeket és lehetőségeket, hogy a napokban külön "figyelmeztető" webináriumot is tartanak arról, hogy Oroszország várható gázháborúja milyen hatással lehet a németországi, gázüzemű áramtermelő erőműveken keresztül a német energiaszektorra.

Az Enervis azonban nem csak a gázmennyiség csökkentését mérte meg. Azt is modellezték, hogy a gáz helyére belépő szénerőművek csak 2023-ban a jelenleginél ötödével nagyobb szén-dioxod-szennyezést produkálnak majd. Ráadásul ez azzal is együtt jár majd szerintük, hogy az áram drágulni fog a piacon, mivel a karbon adót a szénerőműveknek továbbra is meg kell majd fizetniük.

A 20 százalékos szén-dioxid-kibocsátás növekedés nagyságának érzékeltetéséhez segítséget nyújthat az a tény, hogy Németország 2018-ról 2019-re több mint 22 százalékkal csökkentette ezt a mutatóját, egy évvel később pedig 12 százalékkal. 2020-ról 2021-re viszont, amikor az év elején az átlagosnál jóval alacsonyabb teljesítményre voltak képesek az északi-tengeri szélerőművek, 4,5 százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás.Tavaly augusztusban a német gazdasági minisztérium szakértői azzal számoltak, hogy 2022 végéig hét szenes blokkot állíthatnak majd le a rendszerben, és 2023-2038 között pedig a maradék 22 egységet is fokozatosan lekapcsoltathatják majd a hálózatról. A jelenlegi helyzetben ez a menetrend borulhat fel és súlypontozódhat át - azzal együtt, hogy a szénkivezetési dátumot ma már a kormány 2030-ra datálja.

A Bloomberg hétvégén közölt, helyzetelemző cikkében azt írja, hogy a német kormány által kidolgozott forgatókönyvekből az látszik, hogy egyikkel sem lehet megnyugtató, elegendő tartalékhoz jutni a tél problémamentes átvészeléséhez. Klaus Mueller, a német hálózati szabályozó hatóság, a Bundesnetzagentur vezetője egyenesen azt mondta, hogy „Ez volt a kijózanító pillanat”, mert világossá vált, hogy “ha nagyon-nagyon hideg tél lesz, ha a gázzal óvatlanok vagyunk és túlságosan nagyvonalúak, akkor annak nem lesz jó vége”.

A hatóság vezetőjének többszörös “HA”-ja ellenére is: a helyzet úgy áll a Bloomberg szerint, hogy a német gazdaságra váró új kockázatok már a télen és a recesszión is túlmutatnak. Az amerikai gazdasági lapnál úgy látják, hogy mivel az orosz gázra épített gazdasági virágzás véget ér, a fémeket, a papírt, de akár a különböző élelmiszereket gyártó cégeket az új helyzet arra kényszerítheti, hogy leépítsék (vagy akár be is zárják) a németországi érdekeltségeiket. És ez tartós károkat okoz majd az ország gazdaságának.

Gáz vagy szén?

A klímának mindegy hogy gáz vagy szén - nagyjából ez a summája annak a véleménycikkek, amely a napelemes portál állandó szerzőjétől, Hans Josef Felltől származik. A Környezetvédelmi Munkacsoport (The Environmental Working Group, EWG) vezetője szerint a mainstream média még mindig nem állt át fejben, ezért gondol úgy a földgázra, mint a szén-, és a szennyezés mentes technológiák közötti átmeneti megoldásra. Szerinte ezért van, hogy a most benyújtott jogszabály olvasata leginkább az, hogy a szénerőművek tartalékba helyezése ártana a klímavédelemnek.

"Úgy látszik (...) még mindig nem értették meg, hogy a földgáz legalább annyira káros az éghajlatra, mint a szén" - írta Fell, aki szerint "a földgázról szénre való átállás éppoly kevés pozitív hatással van a klímavédelemre, mint az a több évtizedes hamis állítás, hogy a szénről földgázra való átállás klímabarát lenne".

A klímavédelmi szakember szerint csak és kizárólag ebből a szempontból annak, amit Robert Habeck javasol - vagyis, hogy a kieső orosz gázmennyiségek helyére legyenek beállíthatók a felfrissített szénerőművek -  van értelme. Egyrészt, mert hasznos az oroszok háborújának finanszírozásból való kilépéshez, másrészt mert a klímavédelemnek a földgáz se, a szénégetés se használ - tehát klíma szempontból mindegy is, hogy szén vagy gáz. Ugyanakkor - hívja fel a figyelmet Hans Josef Fell - a szénerőművek ellátása sem lesz éppen sétagalopp, mivel Németországban már nem bányásznak kőszenet, s így azt máshonnan kellene SOS- gyorsasággal beszerezni.

Az atomerőművek továbbműködése mellett kardoskodók Fell szerint nincsenek tisztában azzal, hogy az Európai Unióba szállított fűtőelemek zöme Oroszországból érkezik. A még működő német blokkokhoz a továbbiakra már nem rendeltek üzemanyagot, hiszen az a döntés, hogy 2022 végén végleg leállnak, így ezen már az orosz gázhiányra kalkulálva az időzítést, nem lehet változtatni.

A nukleáris iparral szembeni ellenségesség német politikai életbe való beágyazottságát, illetve az aktuálisan előállt démon-dilemmát dolgozza fel  teljesen más nézőpontból, a közvéleménykutatási adatok változására támaszkodva a Foreign Policy napokban megjelent cikke. A The Washington Post viszont - a Yale és a Columbia egyetem kutatásaira hivatkozva - egyenesen arra jutott, hogy Németország lehet az egyetlen európai uniós tagország, amely a 2050-es karbon-semlegességi célba nem fog eljutni - és ennek szerintük nagyrészt az atomenergiával való teljes szakítás lesz az oka. Ez utóbbi forgatókönyvnek teljes mértékben ellentmond, hogy a német kormány még áprilisban a szektorátmenetet illetően erőteljes sebességváltást hirdetett meg, és az a cél, hogy az 2030-ra 80 százalékos, 2035-re pedig közel 100 százalékos legyen a zöldenergia aránya Vagyis: alig egy évtized múlva a német energiaszektorban elérhető legyen a teljes karbonsemlegesség. 

 A szénerőművek tartalékba helyezése az áramszükségletek biztosítása szempontjából az egyetlen épeszű megoldás a szakember szerint, mivel ez bár szén-dioxid-szennyező, de akármikor azonnal visszaállítható az eredeti, leszerelési folyamatba.

Ehhez pedig Fell szerint a biogázra kell áttolni a potmétereket. AZ EWG ezt még az ukrajnai orosz invázió előtt megjelent tanulmányában be is mutatta; a számítások szerint az oroszországi gázellátásnak a harmada pótolható a németországi biogáz termelés bővítésével és a kapacitásai, működése rugalmasabbá tételével. Ez utóbbi pedig különösen a fűtési szezonban lehet a rendszer számára nagy segítség.