Az 1990 óta eltelt időszakban a kelet-közép-európai országok komoly társadalmi változáson mentek keresztül: a szocialista rendszer bukása után két lépésben - a rendszerváltás éveiben, majd az EU-csatlakozáskor - vezették be a Nyugat politikai és gazdasági intézményeit. Az elmúlt 30 évben ezek az országok két jelentős recessziót is átéltek: először az 1990-es évek elején, az átmenet korai éveiben, majd a 2008-2009-es pénzügyi válság idején. Mindezek ellenére a térség országainak sikerült csökkenteniük az EU15 országaival szembeni lemaradásukat - állapítja meg Medgyesi Márton és Tóth István György a Társadalmi riport 2020-as, nemrég megjelent kiadványában publikált tanulmányában, amelyben azt vizsgálták, hogy mi történt a kelet-közép-európai régió országaiban a szovjet hatalom és a szocialista rendszer összeomlását követő időszakban és mennyire sikerült ezeknek az országoknak a legújabb felzárkózási kísérlete.

Közelebb, de megosztottabban

QP | Quality Placement

A szerzők megállapítják, hogy bár az 1993-2018 közötti időszakban minden kelet-közép-európai országnak sikerült közelebb kerülnie az EU15-országok átlagos egy főre jutó GDP-jének szintjéhez, a felzárkózási folyamat korántsem volt feszültségmentes és egységes. Az egyenlőtlenségek mértéke az összes KKE-országban nőtt az átmenet kezdeti éveiben, miután az egyes országokon belül nem mindenki részesült azonos mértékben a gazdasági növekedés eredményeiből. Míg egyes régiók (például fővárosok), szektorok (például multinacionális cégek uralta ágazatok) és társadalmi csoportok (jellemzően fiatalok, iskolázottabb réteg) jól ki tudták használni a fejlődési folyamattal járó előnyöket, addig más csoportok leszakadtak.

Forrás: Társadalmi Riport, 2020, TÁRKI

Mire ezek az országok a 2000-es években csatlakoztak az EU-hoz, az egyenlőtlenségben jelentős különbségeket mutattak. A rendszerváltást követő években hat országban (balti államok, Bulgária, Románia, Magyarország) jelentősen növekedtek az egyenlőtlenségek, míg Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Szlovéniában az egyenlőtlenség növekedésének mértéke jóval kisebb volt. Medgyesi és Tóth elemzésében megjegyzi, hogy 1985 és 2015 között Európa e  térségében nőtt a legnagyobb mértékben a társadalom felső 10 százalékának a teljes jövedelemből vett részesedése, vagyis a leggazdagabb rétegek egyre nagyobb részt mondhattak magukénak az egyes országok összjövedelméből.

A 2008-09-es válság ezeket a feszültségeket súlyosbította, miután megnövekedett a munkanélküliség és a megszorítások miatt csökkentek az állami transzferek. A válság által jobban sújtott társadalmi csoportok frusztrációját a populista pártok használták fel népszerűségük növelésére - állapítják meg a tanulmány szerzői.

Nagy eltérések

A KKE országok tapasztalatai azonban jelentős elértést mutattak: a jövedelmi felzárkózást illetően a balti államokban volt a legnagyobb a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, míg Szlovákiának és Lengyelországnak a jövedelmi egyenlőtlenségek túlzott emelkedése nélkül is sikerült komoly GDP-növekedést elérnie a 2008-09-es válság időszaka alatt is.

A rendszerváltási folyamat kezdetén a többieknél fejlettebbnek számító Csehországban és Szlovéniában az egyenlőtlenség mértéke csak mérsékelten emelkedett a vizsgált időszakban. Mindez Szlovéniában nagyrészt a viszonylag hatékony adó- és szociálpolitikai intézkedések, míg Csehországban az adó- és transzferpolitkának (a nyugdíjrendszeren keresztül az időseket, míg az adózás révén a munkavállalási korú népességet segítették) volt köszönhető. (Szlovákia fejlődési szintje  teljesen megegyezik a csehekével.)

Bulgária esetében az egyenlőtlenség növekedésében a GDP növekedése és csökkenése, a jövedelmek és a nyugdíjpolitika, valamint az elvándorlás kölcsönhatása alakította a folyamatot, míg Romániában az átláthatatlan privatizációs gyakorlat, az állam rabul ejtése, a korrupció és az árnyékgazdasághoz tartozó tevékenységek mellett az elvándorlás hatott a jövedelmi különbségekre, miközben a társadalompolitika képtelen volt hatékonyan kezelni az egyenlőtlenségek növekedését.

Forrás: Társadalmi Riport, 2020, TÁRKI

Magyarországon az egyenlőtlenség növekedése már a többi országhoz képest korábban elkezdődött, amelyet a szigorú csődtörvények miatti tömeges munkahelymegszűnések, az alacsony képzettségűek számára elégtelennek bizonyuló munkahely-kínálat, továbbá a rosszul megtervezett aktív munkaerő-piaci politika csak fokoztak. Másfelől viszont a segélyezés, a korengedményes nyugdíjazás együttes hatása rövid távon az egyenlőtlenség mértékének lassabb növekedését eredményezte, de hosszú távon az inaktivitás nagyarányú finanszírozása miatt egy szuboptimális munkaerő-piaci egyensúlyt eredményezett.

Vagyis a kutatók szerint az állapítható meg összességében, hogy az olyan nagy átalakulások, mint például a KKE országainak társadalmi-gazdasági átalakulása, egyenlőtlenségekre gyakorolt hatása országspecifikus tényezőktől erősen függ.

A látszat csal?

A kutatók tanulmányukban felhívják a figyelmet, hogy bár úgy tűnhet, hogy a 2008-09-es válság után a kelet-közép-európai országok visszatértek a felzárkózás útjára, komoly problémákkal kell szembenézniük, amelyek a jövőbeli növekedésüket hátráltathatják. Ezek között említik az elvándorlást, illetve azt, hogy egyre csökken az aktív korú népesség száma, miközben az eltartott népesség aránya a jövőben várhatóan tovább növekszik majd.

A fejlődés fenntartásának egyik lehetséges módja a növekedés nyitottabbá, inkluzívabbá tétele lenne - emelik ki a kutatók. Véleményük szerint a beruházásoknak és a termelékenység növekedésének az ország kevésbé fejlett térségeit és gazdasági ágazatait is el kellene érniük, fokozni kellene a humántőke-beruházásokat, különösen a munkaerőpiachoz nehezen kapcsolódó csoportok körében (például az alacsony iskolázottságúak családjai). Emellett az uniós forrásokat humántőke-beruházásokra és hosszú távon hasznos termelő infrastruktúrák kiépítésére lenne érdemes felhasználni, míg a járadékvadászat és a korrupció visszaszorítása, megakadályozása érdekében komoly erőfeszítésekre lenne szükség.

A Covid-hatás még nincs benne

A szerzők a tanulmány végén megjegyzik, hogy az írásuk még a Covid-19-járvány kitörése előtt készült és a kézirat lezárásakor még nem állt rendelkezésre semmilyen összehasonlító adat arra vonatkozóan, hogy a kke régió országaiban milyen törésvonalakat erősítenek fel a járvány kezelése érdekében elszenvedett gazdasági visszaesés hatásai, illetve hogy mindezeket az egyes országokban alkalmazott gazdaságpolitikák miképpen erősítették vagy gyengítették.