Minden bejelentés nélkül, a feltételek elhallgatásával nagyjából 100 milliárd eurót kaphattak a görög kereskedelmi bankok az athéni központi banktól az Európai Központi Bank (ECB) engedélyével - írja a Financial Times (FT). A forrás az úgynevezett rendkívüli likviditási támogatás (ELA), amelynek célja az eurózóna leggyengébb gazdaságainak támogatása. Ez meglehetősen titokzatos eszköz elválik a normál finanszírozási formáktól, funkciója, hogy ideiglenes segítséget nyújtson a nemzeti hatóságoknak az átmenetileg bajba kerülő pénzintézetek megmentéséhez.

Az ELA életmentőnek bizonyult az ír pénzügyi rendszer esetén és most ugyanezt látjuk Görögországnál. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az ELA bevetésének engedélyezésével vagy ennek megtagadásával az ECB megfoghatja vagy elengedheti egy összerogyóban lévő ország kezét. Az ELA-ról nem sokat tudhatnak a kívülállók, amit Luc Coene, a belga központi bank kormányzója azzal magyaráz, hogy egy vészhelyzeti eszköz használatának bejelentésével csak tovább erősítenék a bajt, aminek orvoslására szánták.

QP | Quality Placement

Teszik-veszik a pénzt

Az ECB múlt havi jelentése alapján, amelyet április 24-én hoztak nyilvánosságra, az ELA 121 milliárd euróval növekedhetett - a pénzt az eurózóna központi bankjai adják össze. Miután az extralikviditás kibocsátása növelheti az inflációt, az ELA összege csak akkor haladhatja meg az 500 milliárd eurót, ha erre az ECB 23 fős kormányzótanácsa engedélyt ad.

Hogy éppen most melyik tagország pénzügyi rendszerében mennyi ELA-forrás kering, azt csak becsülni lehet. A brit Barclays elemzői szerint Görögország 96 milliárd eurót, Írország 41 milliárd eurót, Ciprus négymilliárd eurót használ. Ha ez igaz, akkor 140 milliárd euró - az eurózónás bankok standard monetáris tevékenysége 10 százalékának megfelelő összeg - ELA-pénz van a pénzügyi rendszerben.

Titkos a fedezet, a kamat, meg minden

Az ELA felhasználása felett ugyan a nemzeti bankok rendelkeznek, ahelyett, hogy az ECB egyéb forrásaihoz hasonlóan a kockázatot szétosztanák az övezet országai között, ám nyilvánvaló, hogy az ebből nyújtott hitelek bedőlésének nemzetközi következményei lennének. Innen nézve riasztó, hogy nincs elméleti határa annak, amekkora összeget hitelezhet egy nemzeti bank az ELA alapján hitelezhet, nincs információ arról, milyen visszafizetési garancia áll a kölcsönök mögött, illetve mekkora a kamatuk. Az ír példa azt is megmutatta, hogy az ideiglenes ELA-hitel tartóssá válhat.

Két dolog biztos. Az egyik az, hogy ha egy bank fizetésképtelenné válik, akkor nem számíthat az ELA-ból nyújtott forrásra. Az ugyanis likviditási és nem a fizetőképesség helyreállítását szolgáló támogatás. A másik pedig az - amit az előbb említettünk -, hogy ECB az ELA segítségével kihúzhatja a dugót egy ország pénzügyi rendszeréből. Az FT szerint az európai jegybank 2010 végén ezzel fenyegetőzve hajtotta Írországot az EU és az IMF karjaiba, és nem kétséges, hogy Görögország esetén sem riadna vissza a nyomásgyakorlástól.

Szétcincálják az ECB-t

Miután az európai vezetők egyelőre nem tudnak dűlőre jutni a növekedés ösztönzése és a fiskális fegyelem ellentmondásának feloldásában, szakértők szerint az igazi harc az ECB befolyásolásáért indulhat meg. Végül is az európai jegybank az egyetlen olyan szervezet, amely gyorsan be tud avatkozni az állampapírpiacon, amely meg tudja akadályozni, hogy kiszáradjon valamelyik ország kötvényeinek piaca, és amely - mint láttuk - engedélyt adhat a pénzzavarban lévő bankok tőkeinjekció-kúrájára.

Matt King a Citigroup stratégája úgy becsli, hogy az olasz bankokból 160 milliárd, a spanyolokból 100 milliárd euró távozott a válság miatt, görög, portugál és ír társaik pedig elvesztették betéteik több mint felét. A tőkekivonás egy önmagát erősítő folyamat, amelyet csak nagyon határozott intézkedésekkel lehet megállítani. King szerint a befektetők olyanok, mint a birkák: szép csöndben lelegelik a kuponjaikat, amelyeket a kötvények után kapnak, ám ha megzavarják őket ebben, akkor továbbállnak. Várakozása szerint Olaszországból és Spanyolországból további 200-200 milliárd euró távozhat, ahogy a külföldi hitelezők lelépnek.