Joe Biden az amerikai Demokrata Párt által delegált következő USA-elnök kampányában azt ígérte, hogy véget vet Donald Trump elszigetelődéspárti, a nemzetközi kapcsolatokat szétziláló külügyi stratégiájának, ám az USA nemzetközi súlyát olyan körülmények között kellene helyreállítania, amikor az ország szuperhatalmi státuszát a hazai és a nemzetközi közvélemény is kétkedve figyeli - írja a Financial Times az új amerikai adminisztráció várható nemzetközi politikáját elemezve.

A külföldi diplomaták várhatóan kevesebbszer fogják hallani a Trump adminisztráció szlogenjét, az "America First" mondatot, ám a megválasztott elnök nem abban a helyzetben találja Amerikát, amelyben alelnökként négy évvel ezelőtt átadta. Minden lényeges külügyi kapcsolatrendszerben új helyzetre kell választ adnia, és nem csupán azért, mert a Trump-adminisztráció felforgatta az egész nemzetközi külügyi és biztonsági rendszert.

Európa

Joe Biden azt ígérte, hogy újjáépíti az USA európai stratégiai kapcsolatrendszerét, amit Trump lekezelt, ezért a megválasztott elnök várhatóan az elmúlt két évtized leghatározottabban atlantista elnöke lesz. Büszke ír örökségére, és nem fogja folytatni elődje EU-ellenes, a NATO szerepét megkérdőjelező politikáját. Biden - akárcsak volt főnöke, Barack Obama - ellenezte a brexitet, ám elfogadja, mint megváltoztathatatlan tényt. Könnyebben kijönne a londoni vezetéssel, ha az megkötné az EU-val azt a kereskedelmi megállapodást, amely garantálná az ír-északír határ szabad átjárhatóságát.

Emellett azt ígérte a választási kampányban, hogy kemény politikát fog folytatni Oroszországgal szemben. Ki fog állni az orosz civil társadalom mellett, amely szemben áll az általa kleptokratikus autokráciának tartott putyini rezsimmel. Ugyanakkor az USA-nak nagyon gyorsan meg kellene hosszabbítania az oroszokkal kötött nukleáris fegyverkorlátozási egyezményt, mielőtt az február 5-én lejár.

A brit üzleti lap szakírói szerint nagyjából másfél éves boldog időszak következik az USA és Európa viszonyában, amelyben ünnepelni fogják a második világháború után kiépült kapcsolatrendszer helyreállását, illetve összehangolják a koronavírus-járvány elleni válaszlépéseket. Később azonban megjelenhetnek konfliktusok részben a Kínához fűződő eltérő viszonyban, részben a brexit utáni helyzetben folytatott politikában, részben a kereskedelmi kapcsolatokban.

Közel-Kelet

A megválasztott elnök megígérte, hogy visszalépteti országát az Iránnal kötött hathatalmi atomalkuba, amelyben az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Németország és Oroszország az Obama-adminisztráció idején megállapodott Iránnal a perzsa ország atomprogramjának korlátozásáról cserébe a vele szemben alkalmazott gazdasági embargó feloldásáért. Ebből Trump irányításával az USA kilépett, és új szankciókat kényszerített Iránra, nyomást gyakorolva a többi nyugati országra is. A leköszönő elnök szerint az iráni rakétafegyver-arzenál leépítésére, és a Közel-Keleten mindenfelé működő milíciák támogatásának megszüntetésére is rá kellene kényszeríteni Teheránt.

Biden azt is ígérte, hogy újraszabja Szaúd-Arábia - Irán ősellensége - és az USA viszonyát, a szaúdi rezsimmel szemben ugyanis nem olyan elnéző, mint Trump. Ugyanakkor várhatóan az új adminisztráció sem akar majd katonailag beavatkozni a közel-keleti konfliktusokba, és nem akarja alapvetően módosítani az USA ottani viszonyrendszerét. Ennek szellemében nem akarják visszavinni az amerikai nagykövetséget Jeruzsálemből Tel Avivba, ahova a Trump-adminisztráció költöztette, és nem akarják erőltetni az önálló palesztin állam létesítését Izrael mellett.

Az Egyesült Arab Emírségek azt szeretnék, ha az USA keményebben lépne fel a regionális hatalmi ambíciókat dédelgető Törökországgal szemben, és azt várják, hogy az iráni atomalkut terjesszék ki a perzsa állam rakétaprogramjára, illetve a milíciák támogatásának megvonására. Emellett helyet kérnek a helyi hatalmaknak az Iránról folytatott tárgyalások asztalánál. A Biden-adminisztrációnak gyorsan kell lépnie, mert a perzsa országban júniusban elnökválasztás lesz, ami a keményvonalasokat juttathatja hatalomra, akikkel nehezebb szót érteni.

Kína

Joe Biden egyik tanácsadója úgy jellemezte a megválasztott elnök várható külpolitikájának prioritási sorrendjét, hogy "Kína, Kína, Kína, Oroszország". Az új washingtoni vezetés megörökli elődjétől, hogy Kína összehasonlíthatatlanul nagyobb súlyt kap az amerikai külkapcsolatokban, mint az Obama-adminisztráció idején. Ugyanakkor még nem látni, hogy az együttműködés, a verseny és az összeütközés milyen kombinációját fogják alkalmazni az egyre erősebb Kínával kapcsolatban.

Várhatóan el akarják majd kerülni egy új hidegháború kialakulását, de a technológiai és a befektetési kapcsolatokat vissza fogják fogni, és az amerikai hadsereg nagy erőket fog Kína partjainak közelében állomásoztatni. Bidenhez közel álló források szerint erősíteni akarják az együttműködést az európai országokkal a befektetések és az új technológiák átadásának megelőzésében, illetve a hírszerzési adatcserében. Emellett a Trump idején meggyengült regionális együttműködést fel akarják támasztani, például Dél-Koreával.

Kereskedelem és klímapolitika

Biden folytatni akarja Trump kereskedelempolitikáját annyiban, hogy a szövetségi hivataloktól el fogják várni az amerikai szolgáltatók foglalkoztatását beszállítóként és büntetőadókkal akarják sújtani azokat a cégeket, amelyek feldolgozóipari munkahelyeket telepítenek át a tengerentúlra. A Kereskedelmi Világszövetségtől az új adminisztráció is el fogja várni, hogy külön kezelje az olyan országokat - mindenekelőtt Kínát -, amelyek gazdasága nem tekinthető piacgazdaságnak. Ugyanakkor várhatóan nem folytatják a Trump idején elkezdett vámháborút Kínával szemben és békés vitában akarják kezelni az Európával folytatott kereskedelemben kialakult nézeteltéréseket, például az európai sajt- és borexportról vagy at technológiai óriáscégek európai adóztatásáról.

A Biden-adminisztráció vissza fogja léptetni az USA-t a párizsi klímaegyezménybe. A megválasztott elnök azt akarja, hogy országának gazdaság 2050-re nettó klímasemlegessé váljon, és kizárólag zöld energiát használjon fel, illetve esetleg még exportáljon is. Emellett részt akarnak vállalni abban, hogy a nagy károsanyag-kibocsátó országokat - ismét csak Kínával az élen - rávegyék saját klímacéljaik ambiciózusabbá tételére.

Kína és Japán 2060-ra, illetve 2050-re tűzte célul maga elé a klímasemlegesség elérését, így az USA sem késlekedhet ezen a téren. Ráadásul ez az Egyesült Államok és Kína kapcsolatának egyik pozitív területe lehetne, ahol a felek békésen versenyezhetnek azon, melyikük a globális felmelegedés elkerülésének sikeresebb harcosa.