A tengerek mélyén és a tengerfenéken még nagyobb a mikroműanyag-szennyezettség, mint azt korábban feltételezték. A megállapítás a Science of the Total Environment című folyóiratban jelent meg, és a Senckenberg Kutatóintézet, a Goethe Egyetem és az Alfred Wegener Intézet által jegyzett német kutatás eredményeit közli.

A tanulmány állítja, hogy a Csendes-óceán nyugati részén, a mintegy tíz kilométer mély Kuril-Kamcsatka-árokban 2016-ban az üledékből vett mintákban kilogrammonként 215-1596 apró műanyagrészecskét találtak. Ez a mennyiség jóval több, mint amennyit korábban feltételeztek. A kutatást végző Senckenberg Kutatóintézet szerint az óceán mélyének biológiai sokfélesége súlyosan veszélyeztetett.

Az óceánokban található műanyaghulladék nagy része a folyókkal vagy a szennyvízzel érkezik. A nagyobb műanyagdarabok az évtizedek során egyre kisebb és kisebb darabokra őrlődnek. A hulladék egy része hatalmas szigetekben halmozódik fel az óceánok felszínén, de nagy része elsüllyed, és a tengerek mélyére, a több ezer méterrel a vízfelszín alatt húzódó tengeri árkokba is eljut.

Akár 4 millió tonna évente 

"Tizenhárom mintát vettünk az árok hét különböző pontján, 5740 és 9450 méter közötti mélységben. Egyik sem volt mentes a mikroműanyagoktól" - jelentette Serena Abel, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum tengerbiológusa. Egy másik kutató, Angelika Brandt hozzátette: "az extrém globális műanyagfogyasztás és a rosszul szervezett hulladékkezelés eredményeként" évente 2,4-4 millió tonna műanyag kerül a tengerbe a folyókon keresztül, így a mélytenger "hulladéktárolóvá" válik.

A tudósok 14 különböző típusú műanyagot azonosítottak az üledékmintákban, ami azért is problémás, mert - hívta fel a figyelmet Serena Abel: - korábban a tengerfenék legmélyebb részeit viszonylag érintetlen és stabil környezetnek tekintették; olyan közegnek, ahol a mikroműanyagok lerakódnak és egy helyben maradnak. A tanulmány azonban arra jutott, hogy mivel a néhány méterre egymástól vett minták összetétele nagyon eltérő volt, a mélytenger legmélyebb részein "dolgozó" örvények, áramlatok és az élőlények mozgásban tartják ezt az üledéket.

A műanyaghulladék mennyisége a jövőben valószínűleg növekedni fog. A sark- és óceánkutatással foglalkozó Alfred Wegener Intézet (AWI) korábbi adatai szerint a globális műanyagtermelés 2045-re várhatóan megduplázódik.