A brit közvélemény-kutatók a 2010-es parlamenti választás előtt elképzelhetetlennek tartották, hogy koalíciós kormány alakuljon a szigetországban, ám végül összeálltak a toryk és a Liberális Demokraták. A 2015-ös szavazás előtt kizárták, hogy a konzervatívok többséget szerezzenek, ám többségbe kerültek. Tavaly júniusban az EU-ban maradás győzelmét jósolták, ám a szavazók többsége a távozás mellé tette az X-et.

Ahol közeledik a június 8-ai rendkívüli parlamenti választás a szakértők, akik maguk is sokszor felsültek, azon lamentálnak, hogy vajon folytatódik-e ez a kudarcsorozat - írta a Bloomberg. Az intézetek egyelőre két számjegyű különbséget mérnek a toryknak a Munkáspárt előtt, ám éppen ez az egyik bizonytalansági tényező. Még soha nem fordult elő, hogy ekkora előnnyel-deficittel fordult volna rá a két nagy párt egy választásra.

Min csúszhatnak el?

A két évvel ezelőtti parlamenti előrejelzési katasztrófa oka az volt, hogy a közvélemény-kutatók rossz mintán mérték a pártok népszerűségét. Túl sok munkáspárti szimpatizánssal beszéltek, miközben túl kevés tory-támogatót kérdeztek meg. Most azt állítják, hogy lényegesen átalakították a kutatási módszertanukat, ám csak a voksolás után derül majd ki, hogy sikerült-e kiküszöbölni a hibáikat.

Jelentős kockázati tényező a szavazók fáradsága. A 2015-ös és 2016-os voksolás után elegük lehet az embereknek a szavazásokból - mondja a Robert Ford, a Manchester University professzora. Emlékeztet a 2001-es választásra: a közvetlenül azt követő voksoláson 59 százalékos volt a részvételi arány, ami negatív csúcs 1918 óta.

A részvétel becslése volt az egyik oka a tavalyi kudarcnak. A közvélemény-kutató intézetek arra számítottak, hogy az ingadozó szavazók kihagyják ezt a kört, ám nem ezt tették.

Megszokás

A szokások megváltozása okozhat egy további gondot. Senki sem hitte 2015 előtt, hogy a Munkáspárt hagyományos bázisán, Skóciában majdnem minden mandátumát elveszi. A Liberális Demokraták szintén elbukták számos stabilnak hitt körzetüket. A két évvel ezelőtti választásokon az exit pollok is tévesnek bizonyultak: tíz képviselői hellyel kevesebbet jeleztek előre a toryknak, mint amennyit végül megszereztek.

További bizonytalansági tényező a győztes mindent visz elvének érvényesülése. A brit rendszerben nincs listás szavazás, csak egyéni képviselői helyek vannak. Minden körzetből az első jut a parlamentbe. A Skót Nemzeti Párt a szavazatok alapján csak az 5. volt a politikai erők sorrendjében, ám mivel Skóciában minden voksot begyűjtött, harmadikként került a törvényhozásba.

Átalakuló bázisok

Skóciában a 2014. őszi népszavazás (amelyen a Nagy-Britanniában maradás mellett döntött a többség) átalakította a pártok bázisát. A kérdés az volt, hogy nemzeti érzelműnek vagy unionistának vallják-e magukat - 2015-ben az előbbi győzött.

Vajon a tavalyi EU-s függetlenségi népszavazás hasonló eredménnyel járt-e? Ez a júniusi választás egyik nagy kérdése. Ha igen, akkor a toryk megszerezhetnek sok hagyományosan munkáspárti észak-angliai mandátumot, a Liberális Demokraták pedig - akik az EU-tagság fenntartása mellett kampányolnak - London környékén kaszálhatnak, ahol tavaly a Remain győzött a Leave-vel szemben.

Önbeteljesítő jóslat

A jelenlegi helyzet, nevezetesen hogy a felmérések szerint a toryk 20 százalékponttal vezetnek, példa nélküli. Ez felerősítheti az a közvélemény-kutatási eredmények hatását a szavazásra. Ez már most is látszik: a munkáspárti jelöltek egymás után válnak le elnökükről Jeremy Corbinról.

Ez segíti vagy nehezíti a dolgukat? Gondolkodhatnak-e úgy a szavazók, hogy nyugodtan adhatják a voksukat a nekik szimpatikus munkáspárti jelöltre annak ellenére, hogy radikális a baloldali húrokat pengető pártelnökből nem kérnek, hiszen úgysincs esélye győzni?

Egy biztos: ha a közvélemény-kutató intézetek továbbra is fölényes konzervatív győzelmet jósolnak, és végül nagyot tévednek, azzal eljátsszák a bizalom utolsó morzsáit is. Ne feledjük: lehet ezt jól is csinálni. A francia közvélemény-kutató intézetek icipici eltéréssel eltalálták az elnökválasztás első fordulójának eredményét.