Az olimpiákért lelkesedő, sportszerető emberek nevében írt cikket a játékok megrendezéséről Paul Glastris amerikai újságíró-szerkesztő a Washinton Postba. Hangsúlyozza, hogy azért akar változásokat, mert aggódik. Attól tart, hogy a riói olimpia szervezési katasztrófába torkollik.

A hírek riasztóak: egy német tévés forgatócsoportot fegyveres rablók fosztottak ki, a sportolók és kísérőik lakhatatlan szállásokról számolnak be, a távúszóknak azt tanácsolják, hogy ha nem akarnak megbetegedni, akkor ne nyissák ki a szájukat versenyzés közben.

A baj gyökere

Az Athénban 2004-ben rendezett olimpia is sok szempontból hasonló aggasztó hiányosságokkal kezdődött, ám végül sikeres lett. A cikkíró reméli, hogy a riói is így végződik.

A felkészületlenség azonban rámutat arra, hogy valami általában nincs rendben a játékok megrendezésével. Glastris szerint a baj forrása a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kitartása amellett, hogy minden egyes olimpiát más városban tartsanak.

A bajok gyökerének gyökere az alapító atyáig, Pierre de Coubertinig nyúlik vissza, aki az 1896-ban rendezett első athéni játékok után elvitte a versenyeket szülővárosába, Párizsba. Ezzel vált a NOB örökségévé a játékok utaztatása, ami végül a sportolókat megszégyenítő versengéssé vált a rendezésre aspiráló nagyvárosok között.

Pedig

A késhegyig menő küzdelem a korrupció melegágya lett, ami a Salt Lake Cityben tartott 2002-es téli játékok idején robbant ki igazán nagy vesztegetési botrányként. Ezt ugyan reformok követék, de a korrupció azóta is súlyos árnyékot vet a nemzetközi sportvezetőkre.

Az olimpia erőltetett utaztatása vezetett oda, hogy Hitleri Németország fővárosa rendezővé válhatott 1936-ban és Vlagymir Putyin orosz államfői is a politikai propagandát csinálhatott a játékokból a szoci téli olimpia megrendezésével.

A kihívás

A városok váltogatása nem vesz tudomást a rendezés jentette kihívástól. Hogy miről beszélünk, az kiderül az 1996-os olimpia pénzügyi főnökének szavaiból. A feladat az, hogy néhány év alatt a semmiből létrehozzunk egy olyan szervezetet, amely helyet kaphatna a világ legnagyobb cégeit listázó Fortune 500 vállalati rangsorban, majd a versenyek lezárulta után mindezt darabjaira szedjük.

Minden város tapasztalatlanul vág a nagy vállalkozásba, nem véletlen, hogy a költségek - ahogy egy tanulmányból kiderült - 1960 és 2016 között átlag 156 százalékkal túllépték a tervezettet. A tapasztalatlanság nem csupán a szervezők vezetőire, hanem a technikusokra, a biztonsági szolgálatokra, a beruházások beszállítóira és az önkéntesek hadseregére is vonatkozik.

Felesleges

A Washington Post szerkesztője szerint mindez teljesen felesleges. Az ókori görögök ugyanazon a területen tartották a játékokat, eszükbe sem jutott körbeutaztatni a szigeteiken. Miért ne választhatnának modern utódaik is egyetlen, állandó helyszínt a nyári és egyet a téli olimpiáknak?

Az előbbinek sok helyet lehetne választani, ám a leglogikusabbnak Athén tűnik. A görögök hozzászoktak a turisták áradatához és a 2004-es játékokra felépítették a szükséges sportlétesítményeket, amelyeket csak rendbe kellene hozni. A bevételeknek örülnének, mert kell a pénz adósságaik törlesztéséhez.

A magyarok ugyan elvesztenék a lehetőséget, hogy bármikor olimpiát rendezzenek, de legalább Athénba könnyen eljuthatnának szurkolni.

Ellenzők

És a görögök persze lelkesednek a játékokért. Nem úgy, mint a norvégok, akik szembesülve a költségekkel és a NOB tagjainak szemérmetlen luxusigényével nemrégiben visszaléptek a 2022-es téli játékok rendezésétől. A nagyvárosok egyre nevetségesebbé váló versenye adott alapot ahhoz, hogy a 2024-es bostoni jelentkezés ellenfelei meggyőzzék városuk lakóit arról, hogy jobb ha távol tartják magukat a rendezéstől.

QP | Quality Placement