- Az Eurostat legutóbbi adatai azt jelzik, hogy megállt a munkanélküliség emelkedése, de a napokban kiadott előzetes GDP-adatok is javulást mutatnak. A jelenleg tartó válság folyamán láttunk már hasonlót: például 2011 első felében is javulás mutatkozott, de az év második felétől újra romlani kezdett a gazdasági helyzet és újabb visszaesés lett a vége. A mostani kedvező adatokat ennek fényében lehet úgy értékelni, hogy itt a válság vége? Nem korai még az öröm?

- A válság végéről egyáltalán nem beszélünk. Egyelőre annyi történt, hogy az eurózóna átlagát tekintve véget ért a recesszió, és hamarabb jött egy-két jó adat a munkaerőpiacról is, mint ahogy azt várni lehetett. A kérdés az, hogy fenn lehet-e tartani azokat a trendeket, amelyek a javulást eredményezték, és fel lehet-e gyorsítani a kilábalást a periférián. Sajnos 2011-ben ez nem sikerült, most viszont újra itt van egy trendforduló esélye.

- A munkanélküliség Magyarországon is csökken a statisztikai kimutatások szerint, amit a magyar kormány büszkén hirdet is, továbbá a legutóbbi GDP-adatok megjelenése után már növekedési fordulatról beszélt - ehhez képest más adatok alapján mégsem tűnik úgy, hogy vége lenne a válságnak. A Dunaferr például a napokban jelentett be egy 1500 fős elbocsátást. De más uniós tagállamokat tekintve is több helyen aggasztó a helyzet: Spanyolországban, Görögországban még mindig rekord magasságban a munkanélküliség, ráadásul Franciaországot is kezdik a "problémás" tagállamok között emlegetni. A fiatalok helyzetében sem látható még javulás...

- Valóban, fontos megnézni a munkaerőpiac szektorális és korosztályos trendjeit. Az elmúlt másfél év igen súlyos volt az autógyártás és az acélipar területén - nyilván egymással összefüggésben. Az elhúzódó válság és a magas munkanélküliség miatt visszaesett az autók iránti kereslet (jellemzően a középkategóriákban), és ez sok európai gyártóra csapást mért. Amit aztán megéreztek az autóipar beszállítói - legfőképpen az acélipar, amely az EU-ban sok tekintetben költséghátrányban van. Itt nem is a bérre, hanem az energiára kell elsősorban gondolni. Ami az életkori összetételt illeti: a pályakezdők helyzete továbbra is súlyos; az ifjúsági munkanélküliség elleni intézkedésekkel teljes gőzzel előre kell haladni. Ez elsősorban az ifjúsági garancia bevezetését jelenti, amihez az új EU-költségvetés több forrást nyújt a korábbiaknál.

- A munkanélküliségben bekövetkezett csökkenés elég csekély mértékű - inkább stagnálásról beszélhetünk. Ez a kis mértékű elmozdulás nem annak tudható be, hogy folyamatosan esnek ki emberek a rendszerből?

- Tény, hogy a munkanélküliségi ráta nem mutat ki mindent. Nincsenek benne például azok, akik Írországból vagy Görögországból elvándoroltak Amerikába vagy Ausztráliába, pedig ez is veszteséget jelent Európának. Viszont az is tény, hogy sok helyen tényleges javulás mutatkozik. Az elmúlt három évben komoly kiigazítás történt sok országban a versenyképesség javítása érdekében. Ahhoz, hogy ebből növekedés is legyen, kell, hogy a bankrendszer finanszírozni tudja a reálgazdaság beruházásait, és itt még valóban sok a tennivaló.

Baj van az abszorbcióval

- Mennyire javult a tagállamokban az uniós források válság hatásainak tompítására történő felhasználása? Korábban az Európai Bizottság főként a válság által leginkább sújtott országokban szorgalmazta, hogy például a munkaerő-piaci problémák enyhítésére használják az uniós alapokban rendelkezésre álló forrásokat. Mennyire ment át ez az üzenet? Mennyire fogadták meg a kormányok ezeket a javaslatokat?

- Komoly átcsoportosítás történt nemcsak Dél-Európában, hanem például a balti országokban, Írországban és Szlovákiában is. Több helyütt kihasználták ezt arra, hogy javítsák a fejlesztési intézményrendszer hatékonyságát. Ennek azonban vannak akadályai is: Spanyolországban például a többszintű kormányzati struktúra, de Dél-Olaszországra is nagyon oda kell figyelni. Görögországban pedig nagyon lassan halad az igazgatás reformja, ami rányomja a bélyegét az uniós források felhasználására is. Az igazi bajok az abszorpció sebességével azonban nem a mediterrán térségben vannak, hanem elsősorban Romániában és Bulgáriában.

- Ennek mi az oka?

- Ez többféle okra vezethető vissza: tapasztalatlanságra, túl sok átszervezésre, és sok esetben korrupcióra is.

Magyar ügyek

- Magyarország mennyire használja hatékonyan az uniós forrásokat a munkanélküliség csökkentésére, a foglalkoztatás javítására, vagy az esélyegyenlőség javítása terén? Megfogadta-e a magyar kormány azt az javaslatot, hogy több aktív munkaerő-piaci eszközt kellene alkalmazni?

- Sok területen az uniós főáramhoz hasonló megoldásokat látunk Magyarországon - ilyen például a pályakezdők támogatott foglalkoztatása, vagy a célzott járulékkedvezmény. Ugyanakkor komoly felfogásbeli különbség mutatkozik a magyar kormány és a Bizottság között a közfoglalkoztatást illetően. Itt tulajdonképpen egy szegmentált munkaerőpiac jött létre, pedig az integrációt kellene segíteni inkább, több képzési lehetőséggel. Későn jelentek meg a nők foglalkoztatását célzó elgondolások is, pedig ez hallatlanul fontos. Talán lehetne csökkenteni a lemaradást az erőforrások összpontosításával - beleértve az Európai Szociális Alap forrásait is.

- Szegmentált munkaerőpiacról beszél - ez nem hangzik olyannak, ami megfelelne olyan elvárásoknak, mint az esélyegyenlőség javítása, egész életen át tartó tanulás. Sőt, munkaerő-piaci szakemberek szerint a magyarországi közmunka nem is jelent utat vissza az aktív munkaerőpiacra, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok pedig inkább a kiszolgáltatottság, a leszakadás, a szegénység és kilátástalanság növekedését mutatják. Lehet egyáltalán ilyen típusú programokra uniós forrást felhasználni?

- A Bizottság szorgalmazza, hogy a kormány minél hamarabb építse ki a közmunkából kivezető utakat. Ezt a típusú közfoglalkoztatást EU-forrásokból nem is lehet támogatni, leszámítva a képzési elemeket, már ahol léteznek ilyenek.

- Az elmúlt időszakban több Magyarországgal kapcsolatos ügytől volt hangos Európa. Mi a helyzet a "magyar ügyekkel"? Várható, hogy ősztől ismét előtérbe kerülnek?

- Egész más a dolgok optikája Budapestről nézve, mint Brüsszelből. Itthonról úgy tűnhet, mintha lenne egy magyar csomag, amit valaki odakint menedzsel, a kettős mérce aktuális állása szerint. Brüsszelben azonban nincs magyar hivatal, vagy magyar főosztály. Különböző magyar ügyek futnak különböző hivatalokban, mint ahogy futnak francia, cseh vagy görög ügyek is. Minden ügy a maga logikája szerint halad vagy éppen stagnál. Ami a nyár első felében kiéleződött, az az Európai Parlamentben lezajlott politikai vita volt a magyar alkotmányosság kérdéseiről. Ennek egészen biztosan lesz folytatása a Bizottságnál, de e pillanatban nagyon nehéz volna megmondani, hogy milyen ütemezés szerint és konkrétan milyen lépésekkel.

Az eurózóna polarizációja a fő gond

- Visszatérve az EU-ra, beszélt korábban arról, hogy Európa több szempontból is szakad ketté. Hogy lesz ebből versenyképes EU illetve egységes Unió? Ez a kép most, a javuló kilátások közepette hogy fest?

- Elsősorban az eurózóna kettészakadása, polarizációja a probléma. Közgazdasági szempontból ez a fő kihívás. Több pillérre, több kötőanyagra van szükség a valutaunión belül ahhoz, hogy ez a polarizáció megforduljon, és megint a konvergencia legyen az uralkodó trend. Egész biztos, hogy ez lesz az ősz egyik fő témája Brüsszelben. A javuló kilátások csak akkor maradnak fenn, ha a politikai folyamat megtalálja a kettészakadás ellenszereit. Ilyen a bankunió, de valószínűleg másra is szükség lesz.

- Mostanában nincs szó az eurózóna széteséséről... elmúlt volna ez az aggodalom a piacokról, vagy csak a nyár miatt van csönd?

- Majd egy éve, hogy Mario Draghi új irányt hirdetett az ECB-ben, elült a vihar. A helyzet azonban nem idilli, ahogy például a ciprusi epizód vagy a portugál kormányválság is mutatták. A szélcsendet kellene kihasználni az építményt megszilárdító műveletekre, nem megvárva, amíg kitör újra a vihar, például az egyre növekvő adósság/GDP mutatók miatt.

- Népszerű téma volt az uniós bankadó is, ami körül szintén csend honol mostanában. Mi a helyzet a pénzügyi tranzakciós adóval, az FTT-vel? Hol tart most az ügy? Még mindig be akarják vezetni annak fényében, hogy olyan nagy lobbierejű tagállamok mint például Nagy-Britannia hevesen ellenzi? Egy közelmúltban készült tanulmányban azt is bizonygatták, hogy összesen 600 ezer munkahely veszne el azokban az eurózónás tagállamokban, ahol ezt a sarcot bevezetnék.

- A britek (és még talán a svédek) a leghangosabbak az FTT ellen. A megvalósítás nem halad nagyon gyorsan, de ez idáig csak előre ment: 11 ország foglalt állást a közös bevezetés mellett, a többiek megfigyelőként vesznek részt a vitákban. Van még néhány elvarratlan szál, de az ősz közepén - az osztrák választások után - talán az FTT körül is kitisztul majd a kép.