A hét végi helyhatósági választások után reális lehetőséggé vált, hogy a Nemzeti Front (NF), Franciaország radikális jobboldali pártja egy napon kormánypárttá váljon - állapította meg Pierre Schwitzer marseille-i politikai elemző a többnyelvű RT hírportálnak nyilatkozva. A regionális szavazás csupán méri a társadalom hangulatát, az igazi meccs az elnökválasztás és az azzal egy időben tartott parlamenti választások lesznek.

Marine Le Pen, az NF vezére készen akar állni az államfői hivatal átvételére, mire 2017-ben eljön a szavazás ideje - teszi hozzá a szakértő. Úgy kell a választók elé vinnie pártját, mint amelynek megvannak a hiteles figurái a kormányzati feladatok ellátására. Világossá kell tennie, hogy nem pusztán egy tiltakozó mozgalomról van szó, amely mindent bírál, amit a hatalmon lévők teszek, hanem profikból álló csapatról, amely képes vezetni az országot.

Hátszelet adott terror

A vasárnapi győzelem, amelyben a szavazatok felének összeszámolása alapján a Nemzeti Front átlagosan a voksok 28 százalékát szerezte meg - a közel 27 százalékos arányt elérő, Nicolas Sarkozy volt államfő vezette republikánusok és a 23,3 százalékot begyűjtő szocialisták és szövetségeseik előtt - nagyobb volt a vártnál.

Az NF az előre jelzett kettő helyett hat régióban végzet az élen, ezen belül Le Pen és 25 éves unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen abban tartományában, ahol vezették a kampányt, 40 százalék fölötti eredmény értek el. Ebben a két térségben a szocialisták a jövő heti második forduló előtt vissza akarják léptetni jelöltjeiket a mérsékelt jobboldali politikai erő javára, hogy megfordítsák az eredményt.

A siker tényezője volt, hogy a Nemzeti Front támogatottsága, amely az elmúlt években folyamatosan nőtt, a múlt havi párizsi terrortámadás után négy-hét százalékponttal ugrott meg.

Hosszú menetelés

Az NF sikerének alapja ugyanakkor nem a választásokat megelőző katasztrófa, hanem az párt imázsát átformáló, évekkel ezelőtt elkezdett építkezés volt - hangsúlyozza Darrell Delamaide, a MarketWatch pénzügyi portál szakírója. Ennek része a párt szélsőséges vadhajtásainak lenyesegetése, a közhangulat szisztematikus kihasználása, a helyi vezetők felépítése, illetve a francai polgárok elitellenességének kihasználása.

A franciák évek óta úgy érzik, hogy politikai vezetőik a Brüsszelben és Berlinben kitalált gazdasági orvosságokat akarják lenyomni a torkukon, gyakran félresöpörve hagyományos vonzódásukat a gazdaság állami irányításához. Marine Le Pen erre építi politikáját - és ez majdnem elég - szemben apjával, a 87 éves Jena-Marie Le Pennel, az NF alapítójával, aki nem tudott szabadulni idegengyűlöletétől és nyílt antiszemitizmusától. (Lánya nemrégiben ki is záratta a pártból.)

Delamaide szerint ugyanez az oka annak, hogy az NF nincs egy platformon az elmúlt években Nyugat-Európában feltűnt, új baloldali, elitellenes mozgalmakkal. Egy sajátos francia képződményről van szó, amely mélyen gyökerezik az ország autoritáriánus, a központi, állami beavatkozásokat előnyben részesítő hagyományaiban.

Előzés balról

A Politico című amerikai elemző portál európai kiadásának szerkesztői ugyanakkor meglepve állapították meg, hogy a Nemzeti Front éles fordulatot vett a Franciaország északnyugati régiójáért folytatott választási kampányban. A térségben, ahol a választási harc élén maga a pártelnök menetelt, megígérték, hogy megvédik a szociális védőhálót, valamint a kék galléros szakmunkások állásait, amelyeket az amerikaiak vezette globalizáció fenyeget.

Ezzel hódították el a szocialistáktól hagyományos szavazótáborukat. És itt jegyzendő meg a MarketWatch szakírója szerint, hogy az európai fasiszta mozgalmaknak mindig volt egy erős szocialista vonásuk - nem véletlenül szerepelt a német náci párt nevében a nemzeti szocialista jelző. (És Latin-Amerikában létezett ennek puha, totalitárius erőszak, koncentrációs táborok nélküli változata is - a szerk.)

Régi és új receptek

Végső soron Le Pen és az NF üzente az volt, hogy Franciaország élére állva harcot indít az EU és a neoliberális közgazdasági irányzat gazdasági követelményeivel szemben. Helyreállítja az ország függetlenségét, megszabadítja a francia gazdaságot az eurózóna merev szabályaitól.

A párt malmára hajtotta a vizet, hogy az európai migrációs válság felerősítette a párt régi mondanivalóját is. Eszerint korlátozzák a bevándorlást és megvédik a francia kultúrát attól, hogy feloldódjon a világ kommersz tömegkultúrájának nagy olvasztótégelyében.