Merre tartanak maguk? - kérdezi mindenki, aki nem a szigetország polgára a "magukon" az Egyesült Királyság lakóit érve. Látva az október végéig ülésező parlament bénultságát, a kormány és a törvényhozás között kialakult patthelyzetet, illetve két táborra (brexiterek és remainerek) oszló társadalomban zajló, elmérgesedett vitát a világ értetlenül áll a brexit előtt. Hogyan juthatott idáig egy józan, stabil demokrácia? - követi az elsőt a második kérdés. Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája nem igazán tud válaszolni, amikor külföldi felteszik neki ismerősei ezeket kérdéseket. Úgy látja azonban, hogy van, aki nem jön zavarba.

No problem!

QP | Quality Placement

Boris Johnson miniszterelnök például úgy gondolja: van válasza. Csináljuk meg a brexitet (Get Brexit Done) - vágja oda a választóknak a Konzervatív Párt reklámszlogenjét a december 12-ei parlamenti szavazás előtt. A fülbemászó mondat azt sejteti, hogy a szavazóknak csak el kell fogadniuk a kormányfő EU-val kötött brexitmegállapodását, és lippiti-klippiti máris újjászületik a nemzet. Isten veled szolgalelkű alkalmazkodás Brüsszelhez, éljen a Global Britain!

Az FT publicistája szerint ez a felfogás jóindulatúan fogalmazva tiszta nonszensz. Egy biztos ugyanis: bármilyen végeredménnyel zárul is a választás, nem fogja megoldani a brexitet. Johnson úgynevezett megállapodása csak a kiindulópontja egy éveken át tartó huzakodásnak azon, hogy milyen viszonyban legyen a jövőben az Egyesült Királyság és az EU.

De facto kemény brexit

Ezt színezi, hogy ha 2020. december végéig, azaz az átmeneti periódus végéig - amely alatt a szigetország már nem az unió tagja, de a felek viszonya lényegében még változatlan marad - nem tudják lezárni ezt a kereskedelmi tárgyalást, azaz nem írnak alá egy új megállapodást, akkor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vámszabályai lépnek életbe a felek között. Ez a kemény brexit forgatókönyve, ami súlyos gazdasági következményekkel járna főként az Egyesült Királyságra, de az unióra nézve is.

Ha kevésbé jóindulatúan kezeljük Johnson "válaszát" (Get Brexit Done), akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy jól átveri a brit társadalmat, hogy a drágakövek, amiket a függetlenség elnyerésével ígér az embereknek, valójában üveggyöngyök. Nick Boles, korábbi tory miniszter, aki a kemény brexit elutasítása miatt lépett ki a kormányból és korábban dolgozott Johnsonnal, nem sokat gondol a kormányfőről. Szerinte a brit miniszterelnök kényszeres hazudozó, aki minden egyes személyt elárult, akivel vala bármilyen dolga akadt.

Radikálisok mindenütt

A választási esélyeket nézve jó eséllyel igazuk lehet a toryknak, akik arra játszanak, hogy a társadalom többségének elege van a három éve húzódó brexitvitából, ezért végre le akarja zárni az ügyet. Ez még a reaminerek egy részére is igaz lehet, például azokra, akiknek cégük van, ugyanis az üzletnek árt a bizonytalanság, aminél még egy rossz brexitmegállapodás után kialakuló stabilitás is jobbnak tűnhet.

Erre rátehet egy lapáttal a radikális balos Jeremy Corbyn munkáspárti vezér személye, akit még saját oldalán is sokan alkalmatlannak tartanak az ország vezetésére. Az 1970-es évek stílusának megfelelő baloldaliságot követő pártelnök elriasztotta a mérsékelt választókat a pártjától - bár ez ma már a másik oldalra is igaz.

Johnson ma egy olyan pártot vezet, amelyet valójában úgy kellene neveznünk, hogy "Angol Nacionalisták és Konzervatívok Pártja". A kormányfő az állami költekezés oltárán feláldozta a toryk korábbi elkötelezettségét a szigorú költségvetés mellett, továbbá a bevándorlás megakadályozójaként és a rend megteremtőjeként lép színre. Eközben láthatóan nem érdekli, hogy liblingje, a brexit rövid úton elvezethet az északír és skót függetlenséghez, azaz az Egyesült Királyság széteséséhez.

Kérdések válaszok nélkül

Ha a közvélemény-kutatások - bár nagyon bizonytalanok - bejönnek, akkor a konzervatívok nyernek, és 2020. január 31-én kiviszik az országot az EU-ból. Ezt ugyan brexit napjának fogják nevezni, ám az FT cikkírója szerint az ezt követő években arra a kérdésre keres majd választ a brit társadalom: mit is jelent pontosan a brexit. És ez nem pusztán a függetlenné váló ország kereskedelmi kapcsolatainak technikai részleteiről fog szólni, hanem arról is, hogy ki kéne találni, milyen nemzet legyen az Egyesült Királyság. Hogyan legyen sikeres a zavaros nemzetközi viszonyok közepette, miközben nem lesz beleszólása saját kontinense sorsának formálásába.

Johnsonnak és brexiter barátainak nincs érdemi válaszuk ezekre a kérdésekre. Egyesek - főként olyanok, akik soha nem jártak Szingapúrban - egyfajta szabadkereskedelmi paradicsomot vizionálva azt mondják, hogy az ország Szingapúr lesz a Temze mentén. Mások azt feltételezik, hogy Donald Trump amerikai elnök létre akar hozni egyfajta "angloszférát", egy új politikai hatalmi-gazdasági térséget az angol nyelven beszélő, demokratikus országokból.

A szigetország legszegényebb régióinak lakói úgy gondolják, hogy a nemzetközi verseny és a bevándorlók elől hermetikusan lezárt térség lesz az országuk. Johnson Global Britainről beszél, ami alatt mindenki azt ért, amit akar. A brexiterek eddig nem voltak hajlandóak érdemi vitát nyitni erről a kérdésről, mondván: előbb váljunk függetlenné, aztán majd eldöntjük merre tovább. Ha Johnson és a toryk megnyerik a választást, akkor eljön az igazság pillanata: ki kell találniuk mit kezdjenek a függetlenné vált országgal.

Bármi lehet

Az utolsó megbízhatónak tartott közvélemény-kutatás, a YouGov intézet úgynevezett MRP felmérése szerint két hét alatt 11 százalékpontról 9 százalékra csökkent (43-34 százalék) a Konzervatív Párt előnye a Munkáspárttal szemben, ami a konzervatívok 28 fős abszolút többségét jelezte előre a következő parlamentben. A felmérés készítői ugyanakkor megjegyezték, hogy nagyon nagy a hibahatár: a végeredmény 311 és 367 tory mandátum között szóródik a 650 fős törvényhozásban. Következésképpen lehet, hogy egyetlen pártnak sem lesz abszolút többsége. A Konzervatív Párt a 2017-es választáson 42,4 százalékos szavazati aránnyal 317 mandátumot szerzett, a munkáspárt 40,0 százalékkal 262-t.

A vizsgálat a Liberális Demokratákat, akik azzal kampányoltak, hogy bent akarják tartani az Egyesült Királyságot az EU-ban, még mindig 12 százalékon mérte. Ez azt jelentette, hogy ha támogatóik taktikai szavazattal a Munkáspárt mellé állnak, akkor elolvaszthatják a toryk előnyét, és ébren tarthatják a reményt, hogy a következő fél évben lesz egy újabb népszavazás, amelyen az egyik választási lehetőség a brexit valamilyen formája, a másik az EU-ban maradás lesz. A Liberális Demokraták a 2017-es választáson, amikor nem volt ilyen tétje a választásnak, 7,4 százalékon végeztek.