A nyugati szövetségei rendszer nem került a szétesés hatására, és az Egyesült Államok nem vonul vissza a világ színpadáról egy új elszigetelődési politika jegyében. Afganisztán túlságosan a periférián van ahhoz, hogy az amerikai csapatok kivonása körüli vita a nyugati szövetségesek között ilyen drámai következményekkel járjon. Ugyanakkor Joe Biden amerikai elnök döntése, hogy szövetségesei kérését figyelmen kívül hagyva folytatják az USA kivonulását és ennek a határidejét sem hosszabbítják meg, egy csapásra véget vetett az elnök januári beiktatását követő politikai mézes heteknek – véli Edward Luce, a Financial Times Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája.

Biden azt ígérte, hogy „America is back”, azaz újra szövetségeseivel együtt lép a világ színpadára azt követően, hogy elődje, Donald Trump szólózásra váltott, és magasról tett az USA hagyományos szövetségeseire. Az elnök az afganisztáni kivonulással teljesítette azt az ígéretét, hogy véget vet az USA utolsó soha véget nem érő háborújának, ugyanakkor megszegte azt az ígéretét, hogy helyreállítja Amerikai szövetségi rendszerét. Ha konzultált volna a szövetségesekkel az afganisztáni kivonulásról, akkor teljesíthette volna mindkettőt.

Kapcsolódó

Nem újdonság, hogy az USA félvállról kezeli szövetségeseit. Dwight Eisenhower 1956-ban gazdasági nyomással vette rá az Egyesült Királyságot és Franciaországot, hogy hagyjon fel szuezi kalandjával. Ez a brit üzleti lap publicistája szerint észszerű döntés volt, nem úgy, mint az, hogy George W. Bush elnök 2003-ban az iraki háború elindítása előtt figyelmen kívül hagyta a francia és a német kormány ellenvetéseit. Lyndon Johnson jobban figyelhetett volna Harold Wilson brit miniszterelnökre a vietnámi háború idején, aki távol tartotta országát a megnyerhetetlen háborútól.

Stratégia nélkül

A nyugati szövetségi rendszert a kölcsönös érdek tartja össze, így a szétesése nem reális veszély, ugyanakkor nem maradhat fenn sokáig az a helyzet, hogy nincs világos stratégiája az együttműködésnek. Ezt a problémát alapvetően az USA-nak kell megoldania, ám Biden nyolc hónapja van hatalmon, és egyelőre adós a világos külpolitikával. Olyan szlogenekkel kampányolt, mint hogy helyre kell állítani a szövetségi rendszert, promotálni kell a világon a demokráciát és ellensúlyozni kell Kína befolyását az indiai és  csendes-óceáni térségben. A kormányzás azonban azt jelenti, hogy választani a prioritások közül.

Annyit láthatunk, hogy Kínával kapcsolatban nem változott Biden hozzáállása Trumpéhoz képest. Fenntartotta az elődje által bevezetett büntetővámokat és az 5G-s mobiltávközlési rendszerek telepítésével kapcsolatban a Huawei mellőzését várja el. Az afganisztáni kivonulással az USA erőforrásait az indiai és csendes-óceáni térségre koncentrálhatja, ami érinti Indiát, az USA legkomolyabb lehetséges szövetségesét Kínával szemben. Pakisztán és Kína pozícióját erősíti az új afgán helyzet, mármint ha stabil tálib uralom épül ki, amely például nem ad otthont Afganisztánban a kínai ujgur kisebbség esetleges lázadóinak.

Nyitott kérdés

Biden nagy lépést tett Amerikai örökké tartó háborúinak lezárásban, ám ezt a lépést az minősíti majd, milyen előnyt tud kovácsolni hosszabb távon ebből Kína féken tartásánál és a demokráciák támogatásnál – véli a Financial Times cikkírója. A válasz homályos, az elnökre a következő hetekben erős nyomás nehezedik majd, hogy megszabadulva az afganisztáni ballaszttól határozottabban lépjen fel Kínával szemben.

Valódi prioritása azonban az, hogy elfogadtassa a kongresszussal hazai infrastruktúrafejlesztési programjait, amelyek elindításától azt remélheti, hogy a 2022. őszi félidős kongresszusi választások előtt a demokraták mellé állítják a választókat. Vélhetően ennek rendeli alá külpolitikáját. Az USA-ból belülről nézve nagy a különbség Biden és Trump között, ám minél messzebb kerülünk Észak-Amerikától annál jobban zsugorodik ez a különbség.

A Demokrata Párt visszatért a hatalomba, kérdés meddig tarthat ki ez. Az USA szövetségesei egyértelműen a demokratákat részesítik előnyben a trumpizmussal szemben, ám egyelőre nem látszik, mit jelent ez a világ nézőpontjából. A brit üzleti lap publicistája azt gyanítja, hogy az amerikai politikai elit sem tudja, merre induljon a világpolitikában.