Amikor Nancy Pelosi, az USA képviselőházának elnöke azt kérte a világtól, hogy hagyják az amerikai szavazókra a 2020-as elnökválasztási döntést, arra célzott, hogy hírek szerint Kína és Oroszország is igyekszik befolyásolni a végeredményt a közösségi média manipulálásával. Nem pusztán az USA legjelentősebb ellenfeleinek van azonban okuk arra, hogy úgy lássák: a novemberi szavazásnak az Egyesült Államokon messze túlmutató következményei lesznek - írja Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

A szakíró úgy véli, hogy az elnökválasztásnak olyan hatása lesz a világ sorsának alakulására, mint amilyen hatást gyakorolt a világra az, hogy az amerikaiak 1932-ben Franklin D. Rooseveltet választották meg országuk első emberének. Kívülről nézve a választóknak két ügyben kell dönteniük. Az első, hogy kit akarnak országuk élén látni a következő négy évben, a második, hogy az USA befelé forduljon-e a partvonalról figyelje a világban zajló eseményeket, vagy fenntartsa vezető szerepét a világon egy olyan korszakban, amikor egyre több állam sérti meg a nemzetközi viselkedési szabályokat.

Ki ez a Trump?

Az amerikai média nagyjából egyetért abban, hogy az első kérdést az dönti el, mit gondolnak majd a szavazók Donald Trump elnökről. Úgy tekintenek-e rá, ahogy a radikális jobboldali média tálalja, mint a kék galléros amerikai munkásosztály és a hívő keresztény republikánusok bajnokára vagy úgy, ahogy a liberális sajtóorgánumok cikkei alapján látszik: veszélyes demagógként, aki személyes hatalmának erősítésével veszélyezteti az amerikai demokrácia alapjait. Az elnök hipnotizálja a közvéleményt: vagy rajonganak érte vagy utálják.

Joe Biden, a Demokrata Párt várható elnökjelöltje akkor járhat jól, ha kívül marad ezen az ellentéten. Az FT publicistája szerint az a legjobb esélye a győzelemre, ha hagyja ellenfelét hibázni. Az év elején úgy látszott, hogy a gazdaság zakatolni fog 2020-ban, ami megalapozza Trump újraválasztását. Aztán jött a koronavírus-válság, majd a feketék elleni rendőrségi erőszakot követő tiltakozóhullám, amelyekre kétbalkezesen reagált.

Biden alelnökének választotta az energikus Kamala Harris szenátort, az első afroamerikai nőt, aki egy elnökjelölt páros tagja lett, és az augusztus utolsó előtti hetében tartandó virtuális demokrata konvención pártja elnökjelöltjévé válhat. A dolgok jelen állása szerint Trump jóval több nyilvánossághoz jut majd a szavazásig, de Biden aligha bánja ezt, amíg az elnök döntéshozatala kaotikus. Csak fel kell mutatnia vele szemben a hozzáértő, mérsékelt alternatívát.

Befelé vagy kifelé

Bizonytalanabbnak látszik a másik nagy kérdés, az hogy milyen külpolitikát választanak az amerikaiak .A külföldiek már döntöttek. Vlagyimir Putyin orosz elnök Trumpot támogatja, aki nagy tisztelője. Hszi Csin-ping kínai államfő Bidenre szavazna, mert elege van jelenlegi amerikai kollégája kiszámíthatatlanságából. Amerikai szövetségesei - kivéve néhány kivételt, mint Recep Tayyip Erdogan török elnök - megszokták, hogy Trump hatalomra kerülése előtt 75 éven át prosperált az országuk az amerikai világrendben, ezért szintén Bident látnák szívesen a Fehér Házban január vége után.

Trump magasról tett az USA barátaira. Kivonta országát a párizsi klímaegyezményből, felrúgta az iráni atomalkut, kétértelmű nyilatkozataival aláásta NATO-t, a kereskedelempolitikát vámháborúra cserélte. A Pax Americana kisiklott, miközben Kína bejelentkezett a világhatalom újraelosztására, így a következő években az USA lehet újra a világ demokráciáinak vezetője vagy nézheti a partvonalról, hogyan bomlik fel végleg ez a rendszer.

Kérdés, hogy az amerikai szavazók felismerik-e mennyire előnyös volt nekik korábban hazájuk vezető szerepe a világ nemzeti között vagy úgy vélik, menjen a világ amerre akar, ők is folytatják útjukat Trump "America first!" jelszavát követve.