Sok amerikai úgy gondolja, hogy a washingtoni törvényhozás elleni január 6-ai támadás a köztársaság ellen intézett eddigi legnagyobb kihívás volt. Ez felveti a kérdést, találhatunk-e hasonló jelenségeket a történelemben, amelyek hasznos tanulságul szolgálhatnak. Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája, a Handelsblatt Global korábbi főszerkesztője úgy véli, bár igaz a mondás, miszerint a történelem nem ismétli önmagát, ám lehetnek olyan történetek benne, amelyek rímelnek egymásra. Szerinte az ókori római császárság előtt fennállt Római Köztársaság, illetve az 1919 és 1933 között létezett Weimari Köztársaság ilyen analógiát kínál.

Először is le kell szögezni, hogy Donald Trump nem Adolf Hitler és támogatói - bár akadnak köztük a nemzeti szocialista eszmékre hajazó gondolkodással szimpatizáló személyek - nem barna inges hordák. Ugyanakkor van párhuzam a közel száz évvel ezelőtti és a mostani történések között. Mindkét esetben megtalálhatjuk azt, amit Hitler művében, a Mein Kampfban a "nagy hazugságnak" nevez. Olyan lódításról van szó, ami a legtöbb embernek túl nyakaterekt ahhoz, hogy hétköznapi gondolkodással átlásson rajta. A "nagy hazugság" Hitler szavaival élve kolosszálisan, meghökkentően nagy valótlanság, annyira a feje tetejére állítja a tényeket, hogy új dimenziót, alternatív valóságot teremt. Ezért a legtöbb ember egyszerűen elhiszi, mint a gyermekek a mesét.

Belső ellenség

Hitler és a nácik "nagy hazugsága" az volt, hogy a Német Birodalom valójában nem vesztette el az első világháborút, azért kényszerül fegyverletételre és a megalázó versailles-i békefeltételek aláírására, mert a zsidók és a szocialisták elárulták, hátba döfték. Ezt a két elemet ki kell iktatni Németországból, és minden rendben lesz. Ez a receptje annak, hogy felemeljük Németországot, vagy Trump 2016-os választási szlogenjét módosítva: "Make Germany Great Again".

A mostani "nagy hazugság" Tump állítása, miszerint a 2020. novemberi elnökválasztást elcsalták, ellopták tőle. Következésképpen nem ellenfele, Joe Biden, hanem ő az Egyesült Államok igazi elnöke a következő négy évre. Mindazok, akik ezt másként látják, a demokraták, a bíróságok, amelyek elutasították a választás eredményét megkérdőjelező kereseteit, a tisztviselők, esetenként saját volt szövetségesei, akik nem keresték a módját, hogy az alkotmányt megkerülve felülírják a szavazás eredményét, ők a belső ellenség. Olyanok, mint közel száz éve a szocialisták és a zsidók voltak.

A köztársaság megsemmisítésében a "nagy hazugság" nem a bomba szerepét játssza, amely egy csapásra lerombolja azt, hanem a mérgező anyag szerepét, amely lépésről lépésre beszivárogva az emberek tudatába lassan pusztítja a rendszer legitimitását. Hitlernek tíz évet kellett várnia arra, hogy ez a méreg - találkozva az 1928-ban kirobbant világgazdasági válsággal, mint a társadalmakat pusztító csődjárvánnyal - egymást erősítve hasson.

Egyenlőtlenség

A Római Köztársaság esetén a társadalmi egyenlőtlenség egészségtelenül naggyá válása adja az alapot az analógiára. A gazdag rómaiak egyre több kis farmot vásároltak fel betolva azok volt tulajdonosait az elszegényedett római tömegek közé. Az ehhez hasonló folyamatot, az amerikai kék galléros munkásosztály elszegényedését nevezi Trump Amerika kivéreztetésének. Rómában ez a változás a korrupció elharapódzásához vezetett a politikában és a jogszolgáltatásban.

Megjelentek a populista vezetők, akik közvetlenül az anyagilag vergődő tömeghez szóltak, szapulva a velük mit sem törődő elitet, miközben - hasonlóan sok mai populistához - ők maguk ehhez az elithez tartoztak. Megtörtek a tabuk, például az erőszak mindennapos lett az utcákon és a politikai fórumok helyein, majd a katonaság egyre inkább a vezéreihez lett hű a köztársaság helyett. Nem véletlenül figyelmeztettek amerikai tábornokok arra, hogy végzetes lenne, ha az USA-ban szerepet kapna a hadsereg a belpolitikában.

Miután a tisztelettel kapcsolatos tabuk megtörnek, elindul egy egyre gyorsuló folyamat a köztársaság felbomlása felé. Büntetlenül lehet hazudni, a szóbeli erőszak fizikai erőszakká válik, a lojalitás az ország alkotmányához politikai szervezetekhez vagy személyekhez kapcsolódó lojalitássá válik, az alkotmány, a precedensek és a normák kiürülnek. Az emberek elvesztik a hitüket ezekben.

Amikor ez Weimarban és Rómában megtörtént, vége lett a demokráciának, még ha a formaságok meg is maradnak. Hitler például nem vesztegette az időt arra, hogy formálisan hatályon kívül helyezze a weimari alkotmányt. Augustus első polgárnak hívatta magát, miközben mindenki tudta, hogy ő Róma császára.

Jó hír

A jó hír az, hogy az amerikai köztársaságot úgy hozták létre alapító atyái, hogy ismerték a római előd csúfos végét. Igyekeztek kiépíteni a súlyok és ellensúlyok rendszerét, amely ellenáll a hatalom koncentrációjának, ám a hatalom kiegyensúlyozásának igénye egyben arra is emlékeztet, hogy minden utánuk következő generációnak meg kell küzdenie az önkormányzat lehetőségéért és a saját szabadságáért.

Az amerikai köztársaság túlélt közel egy negyed évezredet, ami negyede a Római Köztársaság korának. Lázadások, összeesküvés-elméletek alapján folytatott boszorkányüldözések, egy polgárháború és több elnökgyilkosság van mögötte. És most szembe kellett néznie valamivel, amire az alapítók számítottak: a diktatúra bevezetésének kísérletével, még ha ezt egy pojáca kezdeményezte is és szánalmas "szabad csapatok" álltak mellé.

A Bloomberg cikkírója szerint a következő lépésnek annak kell lennie, hogy le kell leplezni a "nagy hazugságot", vissza kell állítani a demokratikus, köztársasági tabukat, illetve a jog uralmának, a köztisztviselői és a civil függetlenségnek tiszteletét! Azokat, akik megsértik ezeket, felelősségre kell vonni! Az amerikai köztársaságnak úgy kell viselkednie, mint az acélnak, amikor megedzik: minél keményebb ütéseket kap, minél jobban megforgatják a fagyos vízben és a tűzben, annál erősebbé, ellenállóbbá kell válnia.