Jelképes volt ahogy az Egyesült Királyság új repülőgép-hordozó hajója, a HMS Queen Elizabeth kihajózott első hivatalos küldetésére az év elején. A fedélzetén tartózkodott az amerikai haditengerészet légi erejének egyik százada, kísérőhajóként pedig egy amerikai romboló a USS The Sullivans úszott mellette. Ez a csapásmérő erő jól jelképezte az USA és az Egyesült Királyság "speciális kapcsolatát", amelynek az utóbbi ország egyre inkább a rabja ahelyett, hogy a nagy testvér partnere lenne - véli Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája.

A tengeri csapat felállásából jól látszik a felek egyenlőtlensége. Az amerikai század azért van a repülőgép-hordozó fedélzetén, mert briteknek nem volt elég pénzük kellő számú F-35-ös harci gép vásárlására. Ezek kínos hiányát pótolják az amerikaiak. A kísérőhajó pedig azért szegődött a brit anyahajó mellé, mert a Royal Navynek nincs megfelelő hadihajója egy repülőgép-hordozó megvédésére. Boris Johnson brit miniszterelnök megkönnyebbült, amikor Joe Biden, az USA új elnöke elsőként hívta fel az európai vezetők közül, és azzal indított, hogy borítsanak fátylat a múltra, amelyben Johnson és Biden elődje, Donald Trump látványosan jó kapcsolatokat ápoltak.

Kapcsolódó

Nagy különbség

Az új elnök valószínűleg azért kezdte ezzel a gesztussal, mert barátságos természetű ember, nem azért mert hirtelen felértékelődött volna az amerikai vezetés szemében a brit szövetség. Az FT publicistája úgy látja, hogy a felek viszonya Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt személyes kapcsolata óta féloldalas. A britek szívből kiállnak a különleges kapcsolat mellett, míg az amerikaiknak ez csak egy jó üzlet.

Nem kell sokat kutatni azután, hogy találjunk ezt alátámasztó példákat. Dwight Eisenhower kormánya a hidegháború csúcsán a szovjetekkel együtt ítélte el az Anthony Eden vezette londoni kormány 1956-os szuezi beavatkozását. Richard Nixon azonnal lezárta a két fél hírszerzési és nukleáris kooperációját, amikor Eward Heath regnálása alatt az Egyesült Királyság belépett az EU-ba. Ronald Reagan hezitált, hogy támogassa-e Margaret Thatchert a falklandi háborúban. Csak azt mérlegelték, mit tartanak az USA nemzeti érdekének.

Ez a féloldalasság jól látszik a brit atomfegyverek amerikai támogatásában. Miközben a londoni kormányok szerint a Trident rakétarendszer teljesen független, megfeledkeznek arról, hogy Washington az üzemeltetéséhez adott támogatásért cserébe kötelezte partnerét, hogy a rendszer a NATO parancsnoksága alá kerüljön. Egy korábbi washingtoni brit nagykövet szerint a független brit atomelrettentés az USA-tól függ.

Egyre kisebbek lesznek

Mindez nem jelenti azt, hogy az EU-val történt szakítás után az USA-tól is el kellene távolodniuk a briteknek. Ugyanakkor egyre nagyobb a veszélye annak, hogy tovább nő az egyenlőtlenség a kapcsolatukban. A brit hadsereg máris úgy néz ki, mint az amerikai katonaság egyik ága. Franciaországnak és Németországnak egészségesebbé vált a viszonya az Egyesült Államokkal a brexitnek köszönhetően, mert nem kell állandóan Londonra figyelniük, amikor Washingtonnal tárgyalnak - véli az FT cikkírója.

A brexit miatt az Egyesült Királyságnak újra kell gondolnia védelmi és biztonsági stratégiáját. Szakértők szerint a nemzetbiztonság megteremtéséhez egyre jobb technológiai, digitális, kommunikációs felkészültségre van szükség, amelynek nélkülözhetetlen eszköze a gyorsan fejlődő mesterséges intelligencia. Biztos növeli a szigetország nemzeti büszkeségét, hogy irtózatosan drága atomfegyvereket és szintén költséges, sérülékeny repülőgép-hordozókat tart, ám nagy kérdés, ezért a pénzért mivel szolgálják ezek a biztonsága erősítését?