Vlagyimir Putyin orosz államfő nemzeti projektjei, amelyek célja az orosz gazdaság fellendítése, meglepő módon elakadtak. Nem a forráshiány a gond, mert ezúttal a pénz nem számít alapon 25,7 milliárd rubelt (113,3 milliárd forint több mint egy fél Puskás stadion ára) biztosítottak az elérendő célokra, hanem az, hogy az orosz bürokrácia vonakodik belevágni a tervek végrehajtásába - írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

A projektek célja, hogy javítsák az egészségügyi ellátást, az oktatást, elősegítsék a technológiai fejlődést, s így összességében Putyin kormányzati ciklusának végére, 2024-re éreztessék a társadalommal, hogy az elnök nem csupán a külpolitikában képes eredményeket felmutatni. A friss statisztikai adatok szerint 2019 első kilenc hónapjában a költségvetés éves kiadási előirányzatának 63 százalékát költötték el, míg az ezekre a projektekre - köztük kikötő- és vasútfejlesztésekre - rendelkezésre álló pénznek csak 52 százaléka fogyott el. Ezen belül a központi állami beszerzési keretből csak a források 14 százalékát költötték el.

A helyzet nem ismeretlen

Az orosz költségvetésből rendre kevesebbet költenek, mint amekkora keret rendelkezésre áll. Például 2018-ban 778 millió rubel maradt a kasszában, 2019-ben az állami számvevőszék vezetője, Alekszej Kudrin ezermilliárd rubel maradványra számít, főként azért, mert a nemzeti projektekre a tervezettnél kevesebbet költenek. Ez a GDP egy százaléka.

Kudrin és egy hozzá hasonlóan liberális közgazdász kollégája, Alekszander Knobel közzétett egy tanulmányt, amelyből azt derült ki, hogy Oroszország túlságosan sokat költ olyan ágazatokra - például a védelmi és biztonsági területre -, amelyek kevéssé járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez. Eközben az oktatás például, ami lendületet adhatna a bővülésnek, mostoha gyerek. Putyin projektjeit részben ennek a tanulmánynak a tanulságai alapján indították el.

Óvatos bürokraták

Az állami tisztviselői karnak az gondja ezekkel, hogy mivel Putyin személyes terveiről van szó, az elnök rajta tartja a szemét a pénzköltésen. Magyarán nem akarja, hogy a nagyját ellopják. Ennek jegyében csak írott szabályok szerint lehet költeni a pénzt, így aki lopni akar, annak meg kell szegnie ezeket, miközben az ügyészség figyeli az enyves kezeket. Természetesen az elnök körüli üzletemberek továbbra is megkapják az államtól a zsíros profitot hozó megrendeléseket, ám ez csak nekik jár.

Eközben rendszeresen tartóztatnak le orosz bürokratákat, akik állami támogatások felett rendelkeznek, és jó nagy büntetéseket osztogatnak az állami alapok helytelen elosztásáért - sokszor akkor is, ha az illető jó eredményeket tud felmutatni a területén. Az állami főügyész nemrégiben jelentette be, hogy 2500 különböző szabálytalanságot találtak a nemzeti projektek lebonyolításában és egyes ügyek büntetőfeljelentéssel végződtek. Ennek tükrében nem meglepő a 14 százalékos adat: ki meri kockáztatni, hogy valami félrecsúszik, és mehet a börtönbe? Aki nem tesz semmit, az nem hibázhat.

Furcsa dilemma

A Putyin regnálása alatt végrehajtott jelentős államosítások miatt meg kellett erősíteni az állami cégek feletti felügyeletet, ami sajátos dilemmához vezetett. A gazdaság túlzott kormányzati függősége miatt nincs annyi üzleti magánkezdeményezés és -befektetés, hogy egy-két százaléknál magasabb ütemre gyorsítsa a GDP növekedését. Ugyanakkor a mindent behálózó korrupció miatt még Putyin sem hisz abban, hogy az állami költekezés - amely pótolhatná a hiányzó magánbefektetéseket - hatékony lehet.

Ennek eredményeként a kormány kiadásai olyan üzletemberekhez vándorolnak, akik elég jó kapcsolatokkal rendelkeznek ahhoz, hogy elkerüljék az ügyészség érdeklődését a dolgaik iránt, ezen túl azonban a kockázatkerülés mindenütt fékezi a pénzfelhasználást. Az orosz gazdaság sajátos keveréket alkot: az állam szereti elvenni a másét, mindenütt jelen van a korrupció és a gazdaságot túlzott központi ellenőrzés fojtogatja. Ennek eredményeként az ország képtelen kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyeket egyébként potenciálisan benne lennének.