Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője minden bizonnyal meg van győződve arról, hogy bár a februárban tervezett villámháború Ukrajnával szemben nem jött be, az azóta kialakult állóháborúban az idő neki dolgozik. Emellett a várakozás mellett számos érvet fel lehet sorakoztatni – írja Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája, aki vitatja ezt az álláspontot.

Az orosz államfő mindenekelőtt jól látja, hogy az ukrán vezetésnek keményen lobbiznia kell az USA-nal és a NATO-nal, hogy országa kellő fegyverutánpótlást kapjon. Ezért igaz ugyan, hogy az orosz hadseregnek régebbi, raktáron lévő készleteit kell használnia, ám mennyiségi fölénye a fegyverzetben megkérdőjelezhetetlen. Eközben az orosz gazdaság még a legpesszimistább előrejelzésben szereplő, 12 százalékos GDP-zuhanást is kibírja.

Romokban az ellenfél

Eközben az ukrán gazdaság romokban hever, az infrastruktúrát borzalmas károk érték, a civil vállalatok leálltak, a mezőgazdasági termés súlyos károkat szenvedett el. Ukrajna szinte teljesen kiszolgáltatott a nyugati pénzügyi segélyeknek, ezek nélkül nem képes talpon maradni gazdaságilag.

Putyin és belső köre úgy gondolja, hogy a nyugati demokráciák előbb-utóbb belefáradnak Ukrajna támogatásába, mert ha az emberek az orosz energiahordozó-szállítások korlátozásával kiváltott energiaválság miatt fáznak, akkor a kormányaik ellen fordulnak. És akik kormányon vannak, ott is akarnak maradni, ezért inkább az orosz medve mancsa el lökik Ukrajnát. A napokban Prágában 70 ezer ember vonult az utcára EU- és NATO-ellenes jelszavakat is skandálva – ez Moszkva számításait látszik igazolni.

Még az ukrán vezetésen belül is megjelentek olyan hangok, amelyek az elbizonytalanodást jelzik. Denisz Smihal miniszterelnök nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az idő Putyinnak dolgozik. Lehet azonban két tényező, amit sem ő, sem az orosz államfő nem jól kalkulál - véli a Bloomberg cikkírója.

Mégsem olyan gyenge

Az ukrán ellentámadás a déli Herszon tartományban és keleten Harkiv térségében megerősítette, hogy az ukránok készek harcolni. Ez egyben jelzi nyugati szövetségeseiknek, hogy van értelme folytatni Ukrajna támogatását. Ezt még az orosz propaganda is észrevette. Az ellentámadást kezdetben színjátéknak minősítettél, majd egy hét elteltével, ahogy az ukránoknak sikerült visszafoglalniuk néhány falut, megjelentek az aggódó hangok is.

Pedig az ukrán hadsereg gyenge helyzetből próbál sikert elérni. Az igazi támadáshoz jelentős légierőre és tüzérségre, jól képzett, nagy létszámfölényben lévő katonaságra lenne szüksége. Ezekből elsősorban a katonák jó harci morálja van meg. Ezért az ellentámadással nem tudnak jelentős területeket visszafoglalni. Ugyanakkor egy-egy falu visszaszerzésének is szimbolikus jelentősége van.

Mégsem olyan önző

Európára szintén igaz, hogy minden bizonnyal erősebb, mint amilyennek az orosz vezetés látja. Egyrészt úgy tűnik, sikerül a télre annyi gáztartalékot felhalmozni, hogy ne fagyjon kockára a nép a lakásában, másrészt talán a szavazók sem annyira rövidlátóak, amilyennek sokszor látszanak. Nem kell atomfizikusi diploma annak felfogásához – csak meg kell nézni néhány krimit a tévében –, hogy megértsék, nem okos taktika engedni a (földgáz megvonásával) zsaroló nagyhatalomnak, a gázszállítási szerződéseit megszegő üzleti partnernek.

Az ukrán hadsereg ellentámadása azt bizonyítja, hogy képes a harctéren megragadni a kezdeményezést. Ezért érdemes támogatni mindennel, amire a harcok megvívásához szükség van. Ukrajna a Bloomberg publicistája szerint ezzel bizonyítja, hogy Putyin hosszú távú sakkjátszmájában is esélyes ellenfele a szabadságára törő agresszornak.

Az oroszok, természetesen nem maga Putyin, hanem azok, akik azt szeretnék, ha lenne az országuknak jövője, talán mérlegelik a lehetőséget, hogy az ehhez vezető úton az első lépést azzal tehetik meg, ha elfogadják ennek az esztelen háborúnak az elvesztését.