Az, hogy Oroszország katonai erőket vont össze az orosz-ukrán határon, nem pusztán Ukrajnával szemben intéz kihívást, hanem az Európai Unióval szemben is. Az utóbbi esetén csak a legújabb lépése az uniót morzsoló orosz nyomásnak – véli Nigel Gould-Davies Kelet-Európa-szakértő, aki a Moscow Timeson jelentette meg véleménycikkét. Az orosz politikára adott gyenge, ellentmondásos európai válasz nyomán a Kremlben úgy érezhették, eljött az ideje egy keményebb tesztnek, ami nem csupán az EU-orosz kapcsolatokat érinti, hanem a Nyugat egységét is veszélyezteti.

Moszkva csapássorozata február elején kezdődött, amikor az EU külügyi főmegbízottját, Josep Borrellt alaposan megalázták Moszkvában. Borrell azt a következtetést vonta le, hogy Oroszország egyre jobban elfordul Európától és a demokratikus értékeket egzisztenciális fenyegetésnek tekinti. A Moscow Times cikkírója szerint azonban Európa adja fel a magas labdát Vlagyimir Putyin államfőnek azzal, hogy Oroszországgal kapcsolatos politikája következetlen.

QP | Quality Placement

Az elmúlt hónapok három kiemelkedő ügyén jól látni ezt. Az első Alekszej Navalnij ellenzéki vezető letartóztatása azon nyomban, hogy visszatért hazájába. Tavaly hajszál híján megmérgezték a Novicsok nevű nemzetközileg tiltott vegyi anyaggal, ám németországi kezelése után úgy döntött, hogy Oroszországba utazik. Letartóztatása után megvádolták sikkasztással egy olyan bírósági eljárásban, amit az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélt. Az EU szintén elítélte a Navalnij elleni koncepciós eljárást, de fenyegetőzésen túl, nem vezetett be újabb szankciókat emiatt az orosz kormánnyal szemben.

Gázvezeték és Szputnyik

A második kritikus ügy az északi áramlat 2. gázvezeték kérdése, amely közvetlenül köti össze Oroszországot és Németországot. A vezeték ugyan 94 százalékban elkészült, de számos európai ország és az USA ellenzi a befejezését, mert azzal Ukrajna elveszti az orosz gáztranzitból származó jövedelmét, és Németország kiszolgáltatottabbá válhat az orosz gázszállításoknak. Berlin ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy külön kezelje Navalnij ügyét és az északi áramlat 2. befejezését, vagy az emberi jogok oroszországi megsértését, vagy az orosz kibertámadásokat más országok demokratikus rendszere ellen.

Végül a harmadik kritikus ügy az orosz Szputnyik V koronavírus-oltás kezelése. Az európai bizottság elnöke, Ursula van der Leyen februárban beszólt Moszkvának, mondván, miért ajánlja más országoknak a készítményt, amikor még saját orvosai sem bíznak benne. Miután azonban az uniós közös vakcinaellátás csapnivalóan indult, Emmanuel Macron francia államfő és Angela Merkel német kancellár is felvette a Szputynik európai gyártásának lehetőségét.

Ez követte Merkel, Macron és Putyin hármas telefonbeszélgetése, ami végleg lejáratja az EU-t. Egyrészt bizonyítja, hogy a tagállamok vezetői készek megkerülni Borrellt és von der Leyent, azaz Oroszország képes egyenként kezelni az uniós tagállamokat, nem pedig együtt az EU-t. Másrészt a vakcinaügyben az oroszok a szállítók, akik megkérhetik a szolgáltatásuk politikai árát. Harmadrészt Putyin az ukrán elnök megkerülésével tárgyalt Ukrajnáról a két európai hatalom vezetőjével.

Moszkva gondolkodhat

Oroszország három következtetést vonhat le abból, hogy a diplomáciai nyomásgyakorlás meghozta a hasznát. Az első, hogy az EU az üres fenyegetésen túl tétlenül nézi, ahogy Vlagyimir Putyin első számú politikai ellenfelét, Alekszej Navalnijt majdnem megmérgezik, majd egy koncepciós eljárásban meghatározatlan időre rács mögé küldik.

A második, hogy az Északi Áramlat 2. befejezését, ami az oroszok stratégiai célja, nem fenyegeti veszély azért, mert valamilyen más kérdésben vita alakult ki Európa és Oroszország között. (Ez Manfred Weber vasárnapi bejelentésének tükrében már nem tűnik annyira biztosnak.) A harmadik, hogy a hazai és az uniós bírálatok ellenére a vakcinahiány rövid úton meggyőzött több uniós országot arról, hogy Brüsszelt megkerülve orosz segítségért, azaz oltásért folyamodjon.

Röviden az EU az orosz húzásokra megosztottan, látványpolitizálással és stratégiai türelmetlenséggel válaszolt. A Kreml kihasználta a gyengeséget és az Ukrajnát fenyegető katonai felvonulással rátett még egy lapáttal, ami be is jött, mert míg az Egyesült Királyság és az USA élesen elítélte azt, Franciaország és Németország mindkét felet nyugalomra szólította fel, mintha nem Ukrajna területét fenyegetnék. Egy orosz támadás esetén az a veszély fenyeget, hogy a nyugati biztonságpolitikai egység ezen a repedésen tovább hasad.